DR. KLINGHAMMER ISTVÁN, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára, a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Engedelmükkel az általános felsőoktatás-politikai krédóval kezdeném:

Ragaszkodnunk kell ahhoz, hogy hallgatóinknak ne csak ismereteket nyújtsunk, hanem neveljük is őket: emberségre, felelősségtudatra, egymás elfogadására és megbecsülésére. Hazaszeretetre is, nem üres beszéddel, hanem erős, megtartó tapasztalatokkal, akkor majd észreveszik, hogy a szülőföldhöz, nemzethez, anyanyelvhez való hűség nemcsak adósság, amellyel másoknak tartoznak, hanem felhajtóerő is. Ahogy Babits írja: "Légy hű, és légy szabad! Gondolj a madarakra, akik hívek a fához, mely fészküket adja, és mégis kilátnak, kiszállnak a légi magasba! Két hazában otthonosok: polgárai a fáknak, s együtt örök polgárai mind égnek és szabadságnak." Ennek szellemében meggyőződésem, hogy a modern felsőoktatásban egyszerre van szükség a megőrzésre és a gyökeres átalakításra. Így is teszünk, megújítjuk a magyar felsőoktatást.

A felsőoktatási kerekasztal, amelynek tagjai a minisztérium, a Magyar Rektori Konferencia, a Hallgatói Önkormányzatok Országos Szövetsége, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara, a Magyar Európai Üzleti Tanács, a Felsőoktatási Dolgozók Szakszervezete, ezeknek a képviselői többhetes tárgyalások során áttekintették és elemezték az úgynevezett hallgatói szerződésekkel kapcsolatos kritikai észrevételeket, és ennek eredményeképpen kidolgozták javaslatukat az állami ösztöndíjrendszer hallgatókkal kapcsolatos feltételrendszerének módosítására. A felsőoktatási törvény jelen módosítása ezt a felsőoktatási kerekasztal részvevői által kialakított és egyhangúlag elfogadott, módosított feltételrendszert, illetőleg ennek a nemzeti felsőoktatási törvény szintjén megjelenő elemeit tartalmazza.

Az állami ösztöndíj átdolgozásának célja az volt, hogy az eredeti és valódi felsőoktatás-politika és felsőoktatás-finanszírozási célok feladása nélkül egy olyan feltételrendszer kerüljön kialakításra, amely a hallgatók és a társadalom számára elfogadható, mely világossá teszi, hogy az állami ösztöndíj nem a hallgatók végzés utáni mobilitásának a meggátlására, szankcionálására irányul, továbbá még inkább összhangba kerül az EU alapelveivel, különös tekintettel a munkaerő szabad áramlására vonatkozó irányelvekkel és alapjogokkal.

Mi is az állami ösztöndíj eredeti és valódi felsőoktatás-politikai célja? Az állami ösztöndíj feltételrendszerének a tagolása előtt érdemes kicsit visszamenni az alapokhoz és az eredeti felsőoktatás-politikai célokhoz, mert csak ennek fényében érthető, hogy mennyire súlyos tévútra futottak az úgynevezett hallgatói szerződéssel kapcsolatos viták, és hogy ezek mennyire irrelevánsak. Világosan látni és érteni kell, hogy az állami ösztöndíj intézménye elsődlegesen és alapvetően egy mélyreható felsőoktatás-politikai és felsőoktatás-finanszírozási átalakítás egyik fontos eleme és eszköze. Az állami ösztöndíj bevezetése előtt az állam az intézmények férőhelyeit finanszírozta, követelményeket, feltételeket az intézmények számára fogalmazott meg. Ebben a rendszerben egy felsőoktatási intézmény finanszírozása nem a társadalmi és gazdasági igényeknek, nem a hallgatóknak való minél jobb megfelelésről, hanem a finanszírozásról döntő minisztériumi és politikai szereplőknek való megfeleléstől függött.

(9.50)

Mint ilyen, táptalaja volt a kijárásos lobbizásnak, és nem meglepő módon egy olyan rendszer kialakulásához vezetett, amely számos szempontból érzéketlen volt a társadalmi, gazdasági, munkaerő-piaci szükségletekre és a hallgatók igényeire. Egy ilyen rendszerben a minőségi elvárások jámbor óhajok maradnak, a minőségre való törekvés pedig legfeljebb egy-egy kiváló intézmény, szakmai műhely önkéntes és sok esetben sehogyan sem támogatott törekvése maradt.

Az állami ösztöndíj bevezetésével az állam a közfinanszírozást közvetlenül a felvételi követelményeknek megfelelő hallgatóknak adja, akik személyes képességeik, ambícióik, igényeik, jövőre vonatkozó karrierelképzeléseik alapján legjobb tudásuk szerint választanak az intézmények és a képzési programjaik között, s az állami finanszírozást abba az intézménybe viszik, amely számukra a leginkább megfelelő képzési programot kínálja, a számukra legmegfelelőbb képzési rendszerben.

Egy ilyen felsőoktatási finanszírozási rendszerben az intézmények finanszírozása nagymértékben attól függ, mennyire képesek minél több hallgatót, felvételizőt magukhoz vonzani. Ez pedig végső soron attól függ, hogy a munkaerő-piaci statisztikák, a diplomás pályakövetési rendszer és egyéb releváns információk alapján mit lehet tudni az adott intézmény adott képzési programján végzett munkaerő-piaci bevállalásról, elhelyezkedési és jövedelmi lehetőségekről.

Mára rendelkezésre állnak azok az adatbázisok, például a diplomás pályakövetési rendszer, a diákhitel adatbázisa és a többi, amelyekből a mindenkori felvételizők számára előállítható az ilyen jellegű pályaválasztási és intézményválasztási döntésekhez a támogatás. A cél tehát egy ilyen, a képzési források allokációját a felvételizők döntéseire alapozó felsőoktatás-finanszírozási rendszer irányába történő jelentős elmozdulás volt. Az állami ösztöndíj egy ilyen minőségelvű felsőoktatás-finanszírozási rendszer kialakításának az egyik első, a további szükséges átalakítások bevezetésének előfeltételét jelentő lépése, intézkedése volt, nem pedig a hallgatók úgynevezett röghöz kötése.

Az állami ösztöndíjat a hallgatóknak az állam adja. Feltételeket, lévén, hogy az adófizetők közösségének a pénzéről van szó, meg kell hogy szabjon, s a feltételeket ezzel szemben tudja meghatározni a finanszírozó, aki az ösztöndíj kedvezményezettjeivel, azaz az állami ösztöndíjas hallgatókkal szemben tud feltételeket meghatározni. E feltételek részben az egyetemi, főiskolai tanulmányok folytatására vonatkozó minőségi jellegű elvárások lehetnek, részben olyan elvárások is, amelyek a közösség támogatása révén felsőfokú végzettséget szerzett diplomások által megjelenő társadalmi hasznok legalább egy részének a diplomaszerzést finanszírozó közösség általi realizálására vonatkoznak.

A felsőoktatás adófizetői pénzből történő finanszírozásának az alapvető indoka ugyanis az, hogy a diplomások a felsőfokú képzettség révén nemcsak jelentős egyéni haszonra tesznek szert, hanem jelentős össztársadalmi hasznosságuk is van. Ha a felsőfokú végzettség nem járna jelentős össztársadalmi haszonnal, akkor egyáltalán nem lenne indokolt, hogy a felsőoktatáshoz az adófizetők is hozzájáruljanak. Ez az oka annak, és nem a röghöz kötés szándéka, hogy a kormánynak nemcsak öncélú szándéka, de a közpénzek felhasználásával kapcsolatos alapvető felelőssége miatt kötelessége is, hogy ésszerű feltételeket fogalmazzon meg az állami ösztöndíjban részesülőkkel szemben.

A hallgatói szerződésekre vonatkozó kritikák egy jelentős része félreértésen alapul. Egy másik része viszont arra hívja fel a figyelmet, hogy az első év tapasztalatai és a jogos kritikák alapján szükséges az eredetileg bevezetett feltételrendszert olyképpen módosítani, hogy az eredeti felsőoktatás-politikai és felsőoktatás-finanszírozási rendszer-átalakítási célok még jobban tudjanak érvényesülni, ugyanakkor tűnjön el az állami ösztöndíjrendszerből minden olyan zavaró elem, amely a hallgatói szerződéssel kapcsolatos kritikák és tiltakozások táptalajául szolgál, és mint ilyen, valójában a finanszírozási rendszer alapvető átalakítási céljait veszélyezteti. Ezért került sor a feltételrendszerre vonatkozó törvényi előírások módosítására, a vonatkozó jelen javaslat elkészítésére és az Országgyűléshez való benyújtására.

A változtatás lényegi elemei a következők. Szándékaink és meggyőződésünk szerint kivettünk minden olyan megfogalmazást, rendelkezést az eredeti feltételrendszerből, amely büntető, szankcionáló jellegűnek is interpretálható. A cél semmiképpen sem a hallgatók szankcionálása, főképpen nem olyan elővételezett cselekvésekért, amelyek elkövetése meg sem fordult a fejükben. Ez persze nem jelenti azt, hogy az elszámolás jellegű kérdéseket ne kellene rendezni és szabályozni.

A végzés utáni itthoni jogviszonyban történő munkavégzési idő minimumát a felére csökkentettük. Az elvárás az, hogy a végzés után húszéves időtartamon belül a diplomások legalább annyi évet töltsenek itthoni munkavégzéssel, az össztársadalmi hasznok egy arányos részének az itthoni adófizetői közösség általi realizálhatósága érdekében, amennyi időn keresztül állami ösztöndíjban részesültek. Ez 3-4-5, az orvosok esetében 6 év, véleményünk szerint egyáltalán nem jelenthet egy vállalhatatlan feltételt, különösen annak fényében, hogy a felsőoktatás, illetőleg a diplomaszerzés adófizetői pénzből való támogatásának az egyetlen valós indoka az, hogy a diplomások össztársadalmi hasznossága is jelentős. Ez azonban csak akkor indokolhatja a magyar adófizetők általi finanszírozást, ha ezek az össztársadalmi hasznok, de legalábbis ezek támogatásarányos része itthon jelentkezik és nem más országban.

A fenti minimális itthoni munkavégzésre vonatkozó elvárás nemteljesülése esetére logikailag is szükséges valamilyen elszámolási megoldás beépítése egy ilyen rendszerbe. Mindenki tudja ugyanis, hogy komolytalan minden olyan elvárás, amelynek nemteljesülése semmiféle következménnyel nem jár. Azt is mindenki tudja, hogy a legnyilvánvalóbb, legkézenfekvőbb következmény és szabályozási megoldás az, hogy ha az adófizetői támogatás fejében előírt minimális itthoni munkavégzés nem teljesül, akkor a támogatást igénybe vevő valamilyen értelmes, vállalható, reálisan kifizethető formában fizesse vissza a támogatást, amelyben részesült.

A módosítás alapján ez értékhatártól függően 10, illetve 15 éves idő alatt egyenlő részletekben történhet meg, azzal, hogy az állami ösztöndíjas bármikor, bármilyen ütemezésben egy összegben vagy részletekben is előtörleszthet. Az állami ösztöndíjrendszer tehát azt kéri az állami ösztöndíjat igénybe vevő hallgatóktól, hogy végzésük után egy húszéves időtartamon belül legyenek kedvesek legalább annyi időt - 3-6 évig tart ez - itthon munkavégzéssel eltölteni, amennyi időn át igénybe vették a közösség támogatását, de ha ez valamilyen okból nem teljesíthető, akkor legyenek kedvesek 10-15 év alatt egyenlő részletekben visszafizetni az igénybe vett támogatást.

Ezt sokféleképpen lehet interpretálni, értelmezni, ugyanakkor ez a röghöz kötés vagy a munkaerő szabad áramlásának a gátlása biztosan nem tartozik a valóság és a realitások talaján álló, illetve ezek körébe tartozó interpretációk közé. Az állami ösztöndíj esetleges visszafizetésére vonatkozó, igencsak méltányos és vállalható, valódi terhet reálisan nem jelentő előírások leginkább az elszámolási és az ösztönzési rendszerek fogalomkörébe tartoznak. Semmiképpen sem jelentenek szankciókat, sem büntetést, sem röghöz kötést. Reálisan nézve, ha valaki a végzése után húsz évig még a közösségi támogatás igénybevételének megfelelő 3-6 éves időtartamot sem tölti el magyarországi munkavégzéssel, és ennek ellenére a közösségi támogatás 10-15 éves részletekben történő visszafizetése a külföldi munkavállalásból származó jövedelméből nagy anyagi és egzisztenciális áldozatvállalással teljesíthető csak, akkor bizonyos, hogy egy ilyen valakinek egyáltalán nem érdemes külföldön munkát vállalnia, mert biztosan nem jöttek be az ezzel kapcsolatos számításai.

(10.00)

Ha viszont valakinek bejönnek a külföldi munkavállalással kapcsolatos számításai, akkor ez a visszafizetési kötelezettség bizonyosan nem jelenthet valódi problémát.

Elismerem, a fiataloktól sem és mástól sem várható el, hogy olyan kötelezettséget vállaljanak, amelynek teljesítése nem vagy nem teljes mértékben rajtuk múlik. Ezért a felsőoktatási kerekasztal ülésén a HÖOK-kal mint a hallgatók legitim képviselőjével közösen beazonosítottuk mindazon körülményeket, amelyek esetére az állami ösztöndíj egyes feltételei - mint alapértelmezett kötelezettségek - teljesítése alól felmentést kell hogy kapjanak azok, akik ilyen, hatókörükön kívül eső ok miatt nem képesek adott feltételnek eleget tenni.

A nemzeti felsőoktatási törvény módosításának jelentős része a pontosított teljesítési, illetve mentességi szabályokat tartalmazza. Megjegyzendő, hogy az eddigi hallgatói szerződések is tartalmazták ezeket a speciális teljesítési, illetve mentességi feltételeket, de nem automatikusan járó jogként, hanem kérelemre adható módon. Az eddigi állami ösztöndíj- és hallgatói szerződés egyik legkevésbé látványos, de legjelentősebb módosítása, hogy mindazon előre látható és így normatívan szabályozható esetben, amelyre - mondjuk ki - belátható módon igaz, hogy olyan körülményt, élethelyzetet jelent, amelyben nem a hallgatón, illetve a volt állami ösztöndíjason múlik az állami ösztöndíj egyik vagy másik feltételének a teljesítése, a hallgatókat normatív módon, automatikusan járó jogként mentesíteni kell a teljesítési kötelezettség alól. Ezzel az állami ösztöndíj feltételeit vállaló hallgatók egyetlen olyan kötelezettséget és kockázatot sem kell hogy vállaljanak, amelyek teljesítése előre és jól belátható módon nem rajtuk múlik. Ez az intézkedéscsomag egy olyan kockázatmegosztási rendszert jelent, amelyben a fiatalok csak a saját maguk hatókörében megoldható vállalások teljesítéséért felelősek. A cél az volt, hogy eltűnjön minden olyan feltétel a rendszerből, amely egyes fiatalokat esetleg elrettenthet az állami ösztöndíj feltételeinek a vállalásától.

A szabályozási megoldásokat tekintve e körbe tartozik, de mélyebb tartalmát tekintve elkülönül a kormány családpolitikai célkitűzéseivel összhangban lévő, gyermekvállalással kapcsolatos kedvezmények bevezetése. A gyes, gyed folyósításának időszaka az egyik szülő esetében beszámít az itthoni munkavégzésbe, e kedvezmény egyik automatikus következménye, hogy három gyermek megszületésével az állami ösztöndíj feltételei teljesítettnek számítanak. Ha megengedik, összefoglalom: a vonatkozó nemzeti felsőoktatási törvény módosítása egyensúlyt teremtett a magyar emberek közösségi érdekei és a diákok egyéni érdekei között. Ez volt az az elv, amiből a kormány nem enged.

A másik: szerződés versus nyilatkozat. A módosítás célja annak az alapvető változásnak az átvezetése, hogy az állami ösztöndíjhoz való hozzájutást az állam nem formális szerződéskötelezettséghez, hanem egy, a nemzeti felsőoktatási törvény 48/D. § (2) bekezdésében szabályozott feltételek vállalásáról szóló nyilatkozattételi kötelezettséghez köti. Feltehető a kérdés: miért nem tandíj az új rendszer? Ma Magyarországon háromféle módon lehet felsőoktatási intézményben tanulni: 1. állami ösztöndíjjal támogatott hallgató, akire vonatkozik az előbb elmondott nyilatkozattételi kötelezettség; 2. állami részösztöndíjjal támogatott hallgató; 3. önköltséges hallgató. A széles körben elterjedt vádakkal és félreértésekkel ellentétben ezzel az intézkedéssel a kormány nem tandíjrendszert vezetett be, hanem a hallgatók azon, körülbelül 50 százaléka számára, akik fiskális okok miatt az elmúlt 15 évben is jelentős összegű költségtérítési díjat fizettek minden állami támogatás nélkül, egy olyan új diákhitelrendszert vezetett be, amely számukra is fizetésmentessé tette a felsőoktatási tanulmányokat a tanulás időszaka alatt. Ez jelentős mértékben javítja a felsőoktatásoz való hozzáférést. E téren tehát nem tandíj bevezetése történt más néven, hanem egy eleve tandíjat fizető hallgatói populáció - a hallgatók, ismétlem, közel 50 százaléka - egy, a képzési költségeiket teljes mértékben finanszírozó diákhitelhez jutottak a hozzáférésük javítása érdekében.

A kormány a felsőoktatásban tanuló hallgatókat - hozzáteszem még - a saját szociális ellátórendszerén keresztül támogatja, tehát tanulmányi ösztöndíjat, szociális támogatást, kollégiumot, közlekedési támogatást kaphatnak. Úgy gondolom, és szeretném erre fölhívni a tisztelt Országgyűlés figyelmét, hogy ez a módosítás a leendő értelmiségi képzéshez segítséget ad. Egyetlen magyar motivált, ambiciózus, jól felkészült középiskolai tanuló sincs elzárva a továbbtanulási lehetőségtől.

Úgy érzem, ez nem pártpolitikai kérdés, hanem nemzetpolitikai kérdés, ezért tisztelettel kérem az Országgyűlés tagjait, hogy segítsenek hozzájutni a magyar értelmiség képzéséhez, nyissanak utat a fiataloknak ezzel a módosítással.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu