DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Őszintén sajnálom, hogy nem áll módomban átadni az időkeretünkből pár percet független képviselőknek, mert szívesen meghallgatnám az ő érvelésüket és véleményüket, tekintettel különösen arra, hogy ezen a területen van olyan független képviselő, aki igen nagy tapasztalattal rendelkezik.

A célhoz kötöttség az információs önrendelkezési jog gyakorlásának feltétele és egyben legfontosabb garanciája. Ez azt jelenti, hogy személyes adatot feldolgozni csak pontosan meghatározott és jogszerű célra szabad. Ilyen célt pedig csak törvény határozhat meg. Egyébként az Alkotmánybíróság is ezt több határozatban elvi éllel rögzítette, csak ezeket a határozatokat önök már hatályon kívül helyezték. A célhoz kötöttség követelménye az alkotmánybírósági értelmezésben már eddig is kiterjedt a személyes adatok nyilvánosságra hozatalára is, lényegében annak korlátját képezte. Ez praktikusan azt jelenti, hogy ha jogom is van valakinek a személyes adatait megismerni, azt nem hozhatom nyilvánosságra, mert a nyilvánosság egészének nem áll fenn a joga az adat megismerésére. Abban az esetben ugyanakkor, ha a személyes adat - és ez a lényeg itt, államtitkár úr - közérdekből nyilvános, érthetetlen egy ilyen korlátozás. A cél ugyanis a közvélemény információigénye, ez maga a közérdek. Kérdésként az merül föl, hogy ha a közérdek szól az adat nyilvánossága mellett, akkor annak az adatnak a megismerhetőségét és terjesztését miért lehet leszűkíteni. Ez a kérdés, tisztelt államtitkár úr.

Az is igaz, hogy nagyon sokszor valóban rendkívüli mennyiségű közérdekű adat igénylésére vonatkozó kérelem érkezik egy szervezethez, és ez adott esetben ellehetetlenítheti valóban a szervezet működését. Elfogadható tehát, hogy az ilyen információk kérését határok között kell tartani. A módosítással választott megoldás - és megint csak ez itt a lényeg - a mi meglátásunk szerint elfogadhatatlan. Ugyanis azt mondja ki, hogy az adatkezelő szerv szubjektív mérlegelésétől függ, hogy milyen részletességgel teljesíti az adatigénylést. Ez pedig, azt gondolom, hogy nem szolgálja a közérdekű adatok megismeréséhez fűződő jog érvényesítését.

Tisztelt Államtitkár Úr! Ön is megtisztelt minket azzal, hogy egy komolyabb szakmai véleményt mondott, és én igyekeztem hasonló stílusban reagálni az ön felszólalására. Ha szigorúan szakmai alapon vesszük szemügyre ezt a javaslatot, azok a rendelkezések, amiket ön részben idézett, akkor is elfogadhatatlanok, akkor is szubjektív mérlegelést tesznek lehetővé, és akkor is, ha szigorúan szakmai szemüvegen át nézzük a javaslatot, fel lehet lelni benne azt a célt, amit mi politikai éllel megfogalmaztunk az elmúlt közel egy órában vagy fél órában.

Nem az a baj, tisztelt államtitkár úr, hogy ne lennének a javaslatnak olyan részei, amelyek akár elfogadhatóak is lennének. Nem az a probléma, hogy a javaslat minden egyes pontja, minden egyes eleme elfogadhatatlan lenne. Ami elfogadhatatlan, tisztelt államtitkár úr, az két dolog. Először is néhány eleme, néhány része ennek a javaslatnak. A másik, ami elfogadhatatlan, az a benyújtás motivációja. Erre az egy dologra, államtitkár úr, még a mostani pillanatig sem adott választ, hogy miért kell különleges sürgős eljárásban tárgyalni ezt a javaslatot. Miért kellett pont azon a napon benyújtani és azon a napon megtárgyalni, amelyik napon a trafiktörvénnyel kapcsolatban közérdekű adatok igénylésével kapcsolatban fordultak civil szervezetek az adatgazdához?

Mondja meg nekem, államtitkár úr, hogy ha nem ez lenne a javaslatnak a valódi célja, akkor legalább erre a látszatra miért nem figyeltek oda. Miért pont ezen a napon kell előterjeszteni, miért pont ezen a napon kell megtárgyalni, miért pont ebben a különleges eljárási módban kell megtárgyalni? Erre ugyanis államtitkár úr egyetlenegy választ nem adott.

Tisztelt Államtitkár Úr! Azt megválaszoltam, legalábbis igyekeztem szakmai megközelítésben is a kritikáinkat vázolni ön felé, viszont arra kérem tisztelettel államtitkár urat, hogy azokra az érvekre, amelyeket mi az eljárás menetével, módjával és a motivációval összefüggésben fogalmaztunk meg, arra is adjon választ. Ugyanis nemcsak a leírt törvényszöveg az, ami tárgyát kell hogy képezze egy parlamenti vitának, hanem a benyújtás körülményei és a benyújtás motivációja is. Erre viszont mi egyetlen hang választ nem kaptunk.

Ugyanezt a kérdést tenném föl akkor Vas Imre képviselő úrnak, aki eddig nem tisztelt meg minket azzal, hogy a vitába beszáll, holott ahogy elnök úr jelezte, azt, hogy a jogalkotónak mi a valódi szándéka, valóban elsősorban Vas képviselő úrtól tudnánk megtudni, hiszen Vas képviselő úr - formálisan legalábbis - az előterjesztője ennek a javaslatnak. Éppen ezért tehát tisztelettel kérem Vas Imre képviselő urat, hogy ne csak a zárszóban szólaljon föl, hanem próbáljon meg bekapcsolódni a vitába, és meggyőzni minket arról, hogy nincsen igazunk. Esetleg az ő érvei megindíthatnák egy további fejezetét ennek a mai vitának, és nemcsak államtitkár úrral vitatkoznánk, amit ezúton is köszönök neki, hogy ő hajlandó részt venni ebben, hanem talán a javaslat előterjesztőjével is, már ha tudja képviselő úr, hogy miről szól a javaslat valójában.

Azt szeretném tehát kérni képviselő úrtól, hogy akkor ön most a parlamenti jegyzőkönyvnek, amit utána lehet használni az eljárások során, tegye nyilvánvalóvá, hogy önnek nem az a szándéka, hogy ezzel a javaslattal megakadályozza azt, hogy ezeket az adatokat igényelhessék - már a trafiktörvénnyel összefüggésben a személyes adatokat -, és a nyilvánosság számára hozzáférhetővé tehessék. Ha ön, képviselő úr, ezt egyértelműen kimondja, nem körülírja vagy elkeni, hanem nagyjából így vagy más megfogalmazásban, de egyértelműen kimondja, akkor ez a későbbi jogalkalmazás során bizony segítséget jelenthetne.

Úgyhogy arra kérem képviselő urat, hogy ha hozzászól, és én ezt külön kérném, hogy tegye meg, akkor térjen ki erre a dologra is a hozzászólásában.

Köszönöm szépen. (Dr. Schiffer András tapsol.)

Forrás: parlament.hu