DR. SCHIFFER ANDRÁS (független): Köszönöm szépen, és elnézést elnök úr. Köszönöm szépen képviselő asszonynak. Nagyon rövid leszek. Messze nem fogom a 15 percet kitölteni. Nyilván ez is egy olyan törvényjavaslat, ahol a nagy dolgok nem itt dőlnek el, hanem már az alaptörvénynél, illetve az eredeti törvényeknél. Amit Semjén Zsolt annak idején jogi remekműnek nevezett, azóta már, azt hiszem, harmadik alkalommal jön vissza ide, a Ház elé, és több alkotmányos sebtől vérzik, hogy úgy mondjam, és ezt az Alkotmánybíróság állapította meg. Ezekben a törvényekben az alapvető dolgok eldőltek.

Ami az LMP számára annak idején azon a bizonyos nyáron, 2011 nyarán is problémás volt, az az, hogy azáltal, hogy utolsó pillanatban a Fidesz a KDNP ellenében a parlament jóváhagyásához, tehát egy politikai döntéshez kötötte az egyházak elismerését, azt gondolom, hogy egy igen súlyos határvonalat lépett át. Az LMP továbbra is azt képviseli, nem lehet politikai döntés tárgya, nem lehet politikai döntést kérni, várni egy olyan kérdésben, hogy egy vallási közösséget elismer-e egyházként az állam, avagy sem. Ez egy súlyos tévedés, és súlyos felelőtlenség a jövőre nézve, hogy annak idején 2011 júliusában, egyes Fidesz-vezetők erőszakosságának engedve a kétharmados többség politikai döntéstől tette függővé egyes vallási közösségek elismerését.

Ez a törvényjavaslat nyilván nem függetlenül a külső kritikáktól, bár szeretném ilyen esetekben mindig azt hinni, hogy talán azért a belső kritikák és az ellenzéki javaslatok is talán azért meghatották az előterjesztőt, ez a törvényjavaslat természetesen pozitív irányba mozdul el. Ami az LMP számára továbbra is aggodalom, az annyi, hogy az úgynevezett 2. kategóriás vallási közösségek esetén - és önmagában már ez a különbségtétel meglehetősen megalázó - ugyan történik jelentékeny előremozdulás a törvényjavaslatban, viszont az állam mozgástere, hogy kivel köt megállapodásokat, tehát az egyházként nem elismert vallási szervezetek halmazából kikkel köt együttműködési megállapodásokat például oktatási, nevelési, egészségügyi, szociális vagy éppen kulturális tevékenységek ellátására, gyakorlatilag szabad keze van továbbra is a tárcának.

Az az álláspontunk, hogy ez így nem jó. Ennek a törvénynek az lenne a feladata, hogy világos, objektív korlátokat állapítson meg a kormányzat részére, hogy melyek azok az esetek, amikor köteles megkötni ezeket a megállapodásokat, melyek azok az esetek, amikor pedig nyilvánvalóan tilos egy ilyen közösséggel megállapodást kötni, például, ha olyan súlyos törvénysértést valósít meg a működése. De az LMP számára jelen pillanatban fontosabb az, hogy azt lássuk, hogy melyek azok az esetek, amikor nem egy miniszter, nem egy politikus döntésétől függ az, hogy egy fontos közfeladat ellátását, pusztán azért, mert a fenntartó nem kapta meg az egyházi elismerést, tudja-e a közösség tovább folytatni.

Annak idején már 2011-ben is előterjesztettünk egy módosító javaslatot, most is megtesszük. Azt javasoljuk - és erre nyújtottunk be Osztolykán képviselőtársammal egy módosító javaslatot -, hogy amennyiben egy vallási tevékenységet végző szervezet, tehát, ami nem kapta meg ez idáig az egyházi elismerést, 2011. december 31-én fenntartott szociális, egészségügyi, közművelődési, közoktatási vagy éppen felsőoktatási intézményt, az ilyen intézmények esetében a finanszírozást az állam garantálja továbbra is.

Hibásnak tartjuk azt, hogy politikai döntéssé válik az, hogy egy vallási közösséget elismer-e egyházként az állam, avagy sem. De ha már ez a helyzet, nem lehet egy politikai döntés áldozata adott esetben egy olyan kisközösség, ahol az alapvető közszükségletet egy olyan vallási közösség biztosítja, biztosította, amely egy politikai döntés következtében nem kapja meg az egyházi státust. Elsősorban kistelepülésekről, vidéki intézményekről beszélek, ezekre gondolok, ahol ezek a vallási közösségek hiánypótló funkciót látnak el.

Tehát mi arra teszünk javaslatot, hogy ha 2011. december 31-én ténylegesen működtek ezek a jóléti intézmények, a fenntartó nem kapja meg az egyházi elismerést, legyen arra állami garancia, hogy a továbbiakban is az érintett közösségek ezeket a szociális, oktatási, kulturális szolgáltatásokat továbbra is élvezhessék.

Egy szó mint száz, az LMP annyit vár jelenleg ettől a törvényjavaslattól - többet nem tudunk várni az alaptörvény teljesen téves rendelkezései miatt -, hogy egyetlen közösség, egyetlen szegény család ne kerüljön azért hátrányba, egyetlen szociális ellátásban részesülő személy se kerüljön azért hátrányba, mert egy politikai döntés a fenntartó intézménytől megtagadja, megtagadta az egyházi elismerést. Számunkra ez a lényeges most ebben a kérdésben. Szeretném még egyszer azt is megjegyezni, hogy a negyedik alaptörvény-módosítás miatt érkezett kritikák közül a legsúlyosabb pontosan az, hogy olyan mélyen avatkozik be a negyedik alaptörvény-módosítás a mindenkori kormányok felségterületére, ami a következő kormányok mozgásterét jelentékenyen szűkíti.

Ez így van az egyházügy esetében is. A negyedik alaptörvény-módosítás, hasonlóan a kisebbségi jogokhoz, az egyházügy területén is már a részletes szabályokat is kétharmados körbe vonta, ami elfogadhatatlan, a népszuverenitást csorbítja, hiszen egyre-másra bukkannak elő olyan közpolitikai területek, ahol a következő kormányokat béklyózza meg a jelenlegi pillanatnyi kétharmados többség. Ilyen volt az, amikor az egykulcsos adót kétharmadban rögzítették, de ilyen az is, amikor az egyházügy részletes szabályait is kétharmadban rögzítik.

Ebben a helyzetben egyetlen célunk lehet, hogy azok az emberek, azok a rászorultak, akik különböző vallási közösségek által fenntartott intézmények miatt részesülhetnek jelenleg vagy részesülhettek korábban szociális, kulturális, oktatási vagy egészségügyi ellátásban, szolgáltatásban, ezek az emberek, jellemzően kistelepülésen élő emberek, szegény sorsú emberek, ne szenvedjenek hátrányt politikai döntések miatt.

Köszönöm szépen. (Lendvai Ildikó tapsol.)

Forrás: parlament.hu