DR. LAMPERTH MÓNIKA (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Először is szeretném azt aláhúzni, hogy én tárgyszerű vagyok. Nem tartom ördögtől valónak, hogy a közélet centrumának is tekinthető Magyar Országgyűlésben politikai vita zajlik, ugyanis hol folyjanak le a politikai viták, ha nem a közélet centrumában elhelyezkedő Országgyűlésben? Egyébként az kellene hogy legyen, egy ideje már nem az, de hogy ennek mi az oka, ez hosszú, erre nem fogok kitérni.

Apáti képviselő úr a magyarázatában bizonyítékát adta annak, hogy azok a bizonyos idézőjelek, amelyeket a levezető elnök és az államtitkár is mentő és enyhítő körülménynek értelmezett, csak azért voltak, hogy politikailag korrektté próbálják tenni azt, amit ő elmondott. Én ezzel nemcsak hogy nem értek egyet, hanem tiltakozom is emiatt, és mindazt a szellemiséget, amit ő a hozzászólásában képviselt, én rendkívül károsnak tartom és visszautasom.

Egyébként csak mint nő külön tiszteletre nem tartok igényt. Arra tartok igényt, hogy a Magyar Országgyűlés képviselőjeként - akár férfi, akár nő - egyforma tiszteletet adjanak egymásnak, de nem is egymásnak és egymás személyének, hanem a gondolatoknak, értékeknek. Azt, hogy a Jobbiktól ezt nem lehet elvárni, én tudom, és nem is várom el, de azt gondolom, hogy az is elég lenne, ha ebben a Házban a női képviselők nem kapnának időnként olyan méltatlan megítélést vagy olyan megszólalásokat, amelyeket egyébként kaptak az önök sorai között ülő nők is meg más padsorokban ülő nők is. Úgyhogy én csak annyit szeretnék kérni, hogy a tárgyszerű politikai vita keretében minden népcsoport, férfiak vagy nők, illetve valamelyik etnikumhoz tartozó népcsoport is egyenlő elbírálást, diszkriminációnélküliséget (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) kapjon - ez bőven elég lenne egy demokratikus Országgyűlésben.

Köszönöm szépen. (Pál Béla és dr. Szél Bernadett tapsol.)

Forrás: parlament.hu