DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ott szeretném folytatni, ahol a bizottsági kisebbségi véleménnyel kapcsolatosan abbahagytam. Engedjék meg, hogy én ettől az eljárásjogi kérdéstől - ennek nyilván Papcsák képviselőtársam örülni fog - egy kicsit eltávolodjak, és érdemben beszéljünk a javaslatról, amely előttünk fekszik, mert érdemben is van számos olyan kritika, amely megfogalmazható, esetleg Papcsák képviselőtársam ezeket be tudja talán fogadni. Tehát optimista emberként mindenképpen hiszek abban, hogy itt az általános vitában ezeket le kell folytatni.

Összességében csak egy mondat erejéig térnék ki arra, hogy Papcsák képviselőtársam említette az Országos Bírósági Hivatallal való egyeztetést. Nem tudom, hogy erről írásbeli vélemény készült-e, vagy valamiféle írásbeli papír, mert ha készült, és ez elérhető, akkor ez esetleg segítené azt, hogy nyugodtabb szívvel támogassuk ezt a javaslatot. Tehát ha van, és rendelkezésre tudja képviselőtársam bocsátani, akkor azt nagyon megköszönnénk.

Az alapvető szempont, amit itt meg kell vizsgálni a javaslat kapcsán, mert bár a beavatkozásról esett szó, de itt több intézményt is szabályozni kíván a polgári perrendtartásban a benyújtott javaslat: először azokról beszélnék, amelyeket pozitívnak, tehát támogathatónak tartunk, mert ilyen is van, és ennek is el kell hangozni, tehát először felsorolnám azt a három pontot, amit én személy szerint jónak tartok ebben a javaslatban, és utána térnék rá a beavatkozás kérdéskörére.

Jónak tartom a 2. §-ban megfogalmazott azon felvetést, amely kibővíti a keresetlevél idézés kibocsátása nélküli esetét - tehát azt az esetkört, amikor a bíróság tárgyalás kitűzése nélkül úgymond visszadobja a keresetlevelet -, kibővíti azzal az esettel, amikor a munkáltató helytállási kötelezettsége körébe tartozó személyhez fűződő jog sérelme, jogsértő tevékenység esetén a munkavállaló ellen kívánnak pert indítani; ez egyrészt a személyhez fűződő jogokra, másrészt az egyéb károkozásokra is vonatkozik. Ez tulajdonképpen egyfajta könnyítést jelent a munkavállalóknak, nem vonhatják őket perbe, nem tudnak nekik esetleg költségeket okozni olyan esetekben, amely esetekben a munkáltató helytállási kötelezettsége áll fenn.

Ezzel kapcsolatban egy észrevételem lenne, hogy sok esetben annak eldöntése, hogy kit terhel a helytállási kötelezettség, az már egy jogi érdemi kérdés. A gyakorlatban én még azt nem látom kristálytisztán, hogy ezek szerint a bíróságnak a keresetlevél megvizsgálása során már meg kell tudnia állapítania, hogy itt az az esetkör áll fenn, amikor a munkáltató helytállási kötelezettsége áll fenn, és nem a munkavállaló ellen kellene indítani a pert. Illetőleg továbbmenve, ez még ez egy előkérdése a pernek, tehát itt a bíróságnak itt egy érdemi döntést kell hoznia per nélkül - bár ez bizonyos esetekben megtehető, bizonyos esetekben nehézkes lehet -, a későbbiekben viszont, a Pp. alapján, a megindult perben is, ha azt észleli a bíróság, hogy ez az esetkör fennáll, tehát idézés kibocsátása nélkül el kellett volna utasítani a keresetlevelet, akkor erre a pontra való hivatkozással megszüntetheti az eljárást. Ez is egy jó dolognak mondható, bár hozzáteszem, hogy ebben az esetben legalább már alá tudta vetni a bíróság a keresetet egy részletesebb vizsgálatnak, adott esetben már a tárgyalás is megindult. A 2. § tehát ebben a formában támogatható lenne.

A bírók esetében sem ördögtől való véleményem szerint, hogy a bírók adatait és az idézhető címét a munkahelyükön keresztül kelljen megtenni. Sajnos jómagam is tapasztaltam, hogy sok esetben, bizonyos ügyekben attól sem rettennek vissza bizonyos állampolgártársaink, hogy esetleg a bírókat próbálják meg nyomás alá helyezni. Természetesen ennek meg szokott lenni a megfelelő büntetőjogi konzekvenciája, de ez egy olyan módosítás lehet, amiben én túl sok kivetnivalót nem találok. Még azzal az előnnyel is járhat, hogy ha valaki egy bíró ellen szeretne - itt hangsúlyozottan a szolgálati, hivatali működésével vagy azzal összefüggő okból - valamiféle keresetet benyújtani, valamiféle pert indítani, akkor nem kell kutatnia vagy fellelnie az ő lakcímét, hanem egészen egyszerűen elég azzal az információval bírnia, hogy a bíró mely bíróságon dolgozik, és ezen keresztül ez már egy idézhető címet is jelent. Tehát önmagában ez sem feltétlenül rossz.

A 8. § - és erről is essen szó, ha már az általános vitánál tartunk - szintén egy jó szabályozást tartalmaz, hiszen arról van szó, hogy megengedi a felülvizsgálatot, tehát az eddigi 3 millió forintos korlátozást a felülvizsgálatok esetében, és kibővíti azt az esetkört, ahol megengedhető a 3 millió forint alatti ügyekben is, ezt kibővíti az ingatlantulajdonra, az ingatlant terhelő jogra vonatkozó ügyekre, illetőleg az olyan ügyekre, amelyek megállapításra irányulnak.

(16.20)

Én ezt egy jó kezdeményezésnek tartom, lévén, hogy egy ügy súlya nem feltétlenül abból adódik, hogy a peresített érték vagy a fellebbezéssel, felülvizsgálattal érintett érték mekkora. Itt az ingatlanok tulajdona esetében vagy bizonyos megállapítási keresetekkel kapcsolatban is indokolt lehet figyelmen kívül hagyni a felülvizsgálat során ezt a 3 millió forintos értékhatárt, annál is inkább, mert bizonyos ügyekben, lehet ez akár egy bankkal szemben indított kereset is egy megállapításra, hogy állapítsa meg a bíróság az első körben, hogy érvénytelen volt egy szerződés vagy egy szerződési kikötés, akkor ez bár egy megállapításra vonatkozó per, de nagyon komoly jogkövetkezménnyel és ezt követő perekkel bírhat, és nagyon komoly jogkérdések és nagyon komoly szakértői kérdések lehetne benne érintve. Tehát ebben az esetben eljuthat az ügy olyan szintre, hogy a felülvizsgálat indokolt lehet.

S ha felsoroltam azokat a pontokat, amelyek támogathatók, akkor engedjék meg, hogy elmondjam azokat az aggályokat a beavatkozás kapcsán, amelyeket véleményem szerint érdemes figyelembe venni.

Elhangzott, hogy a fő cél - amivel egyet is lehet érteni - az, hogy bizonyos perelhúzó magatartásokat és az ügyek időben való lezárását meg lehessen tenni. Én úgy gondolom, hogy a beterjesztett javaslat még nem elégséges ennek a kivitelezésére. Ugyanis, ahogy azt elmondtam a kisebbségi véleményben, sokkal inkább kellene valamiféle időbeli korlátozáshoz kötni a beavatkozás lehetőségét, hogy ezt adott esetben ne csak a tárgyalás lezárásának a határidejéig lehessen megtenni, hanem esetleg korábban is, és ahogy említettem, fontos szempont, hogy ha újabb perek indulnak esetleg azért, mert a beavatkozást nem engedte a bíróság, akkor ez a bírósági ügyterhet növeli, még akkor is, ha - ahogy államtitkár úr mondta - esetleg egyesíteni lehet ezeket az ügyeket, de nagyon jól tudjuk, hogy az ügyek egyesítése akár egy hosszabb folyamat is lehet, és az ebben való döntés sem mindig egyértelmű, bizonyos esetekben megtörténhet az, hogy az ügyek egyesíthetők lennének, de a bíróság ezt mégsem rendeli el.

Önmagában a beavatkozás kérdésére a Pp. 54. §-át hívnám segítségül, amely annak engedi meg a beavatkozást, akinek jogi érdeke fűződik ahhoz, hogy más személyek között folyamatban lévő per miként dőljön el. Tehát az alapvető kiindulópont a jogi érdek megléte vagy meg nem léte. A beavatkozásnak ez az alapvető oka, és emiatt kerülhetett be a törvénybe. A fő kérdés, amiről a bíróságnak dönteni kell, hogy ez alapján fennáll-e ez a jogi érdek vagy nem áll fenn. Abban az esetben, ha ez a jogi érdek fennáll és a beavatkozónak valódi jogi érdeke van, akkor a beavatkozást meg kell engedni neki. Ha megállapítjuk, hogy ez az érdek fennáll, akkor nem lehet mérlegelni a beavatkozás megengedését a hatályos törvények alapján.

Az egy másik kérdés, hogy a bíróság döntése, amelyben a beavatkozásról dönt, mennyiben megfellebbezhető és a fellebbezésnek mi a tárgya. Véleményem szerint minden érdemi döntésnek megfellebbezhetőnek kell lennie. Ez egy jogállami garancia. Ebben az esetben a fellebbezés egy egyértelmű okra kell hogy irányuljon, és ez nem más, mint hogy a jogi érdek fennáll vagy nem áll fenn, hiszen ha a jogi érdek fennáll, akkor a beavatkozás a Pp. 54. §-a alapján kötelezően meg kell hogy valósulhasson.

Annak a korlátozása - és ebben a törvényben erre tesznek javaslatot -, hogy csak olyan esetekben lehessen fellebbezéssel élni a beavatkozást elutasító határozat ellen, amely esetben az ítélet jogereje jogszabály alapján terjed ki a két fél viszonyára, számomra egy kicsit nehezen értelmezhető. Ha ugyanis jogszabály alapján terjed ki a két fél viszonyára, akkor ez általában a kötelező perben állás esetébe szokott tartozni. Tehát ha egyébként is kiterjed, akkor előírja a Pp. egyébiránt, hogy azoknak a feleknek perben is kell állniuk. Elég, ha itt a közös tulajdon megszüntetésére gondolunk, vagy akár a társasházi esetekre, de a közös tulajdon talán még jobb példa, amikor hiába nem érinti az adott felet, mondjuk, egy tulajdonostársat a per, mégis perbe kell vonni őt is, mert kihathat rá az ítélet. Úgy érzem, hogy itt dogmatikailag a kötelező perben állás esete és a beavatkozás összemosódik, ha ez így elfogadásra kerül, ráadásul ez a jogszabály alapján való kiterjedés számomra nehezen értelmezhető, és szerintem dogmatikailag nem illik bele a Pp. rendszerébe. Ezáltal viszont tulajdonképpen oly mértékben korlátozzuk a fellebbezést a beavatkozás által, hogy aki beavatkozott vagy be kíván avatkozni és elutasítják, az valódi érdemi fellebbezéssel nem tud élni, és ez alapján a joga sérelmes lehet.

Az 57. § (1) bekezdésébe is bekerülne ez a jogszabály alapján való kritérium, ami egyébként szintén nehezen értelmezhető, hiszen a beavatkozás engedélyezése után semmi értelme nincs annak, hogy különbséget tegyünk beavatkozó és beavatkozó között. Ha már egyszer megengedte a bíróság a beavatkozást, akkor nem kellene különbséget tenni. Példának okáért, és a módosítás erre irányul, ha a perben hozott ítélet jogereje - és ide kerülne bele - a toldásjogszabály alapján terjed ki a beavatkozónak az ellenféllel szemben fennálló jogviszonyára, akkor a beavatkozó cselekményei akkor is hatályosak, ha azok az általa támogatott fél cselekményeivel ellentétben állnak. Ez eddig annyiban tért el, hogy a jogszabály alapján való kritérium nem volt benne. Így nehezen értelmezhető, hogy ha valakit már beengednek a perbe, akkor ő valójában nem élhet a jogaival, hiszen ha nem jogszabály alapján beavatkozó, akkor nem teheti meg azokat a cselekményeket, amelyeket eddig megtehetett.

Elnök úr, egy perc hosszabbítást kérhetek?

Forrás: parlament.hu