HEGEDŰS LORÁNTNÉ (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! A Jobbik programja e tekintetben az átlátható és célzott támogatások rendszere. Erről az előbbiekben már Baráth Zsolt képviselőtársam is szólt, és a benyújtott törvényjavaslat általános indokolásában, részletes indokolásában, illetve abban, amit most államtitkár úr a vezérszónoki expozéjában, illetve egyéb hozzászólásaiban tett, ez a szándék tükröződik, vagy ezt szeretnék önök is megvalósítani, legalábbis szavakban mindenképpen erről van szó. Amiről még szintén beszélnek, az a hatékonyság növelése; tehát hogy a segélyezési rendszer átalakításának célja és értelme a hatékonyság növelése, és ezt - mondom még egyszer - az átláthatóság és a célzottabbá tétel kapcsán szeretnék megvalósítani.

A Jobbik programja is e tekintetben hasonló, legalábbis deklarált céljaiban, ugyanakkor, ahogy Baráth Zsolt képviselőtársam is elmondta, mi jelentősebb hangsúlyt szeretnénk fektetni a kötelezettségekre, tehát azokra, amelyeket adott esetben joggal vár el a társadalom a segélyezettek részéről, kinek-kinek képességeihez képest. A másik pedig a szociális kártya kérdése, ami valóban a Jobbik központi üzenete ebben a kérdéskörben.

Átláthatóság és célzottá tétel - lássuk, a kormányzat részéről hogyan valósul meg ez a két cél az előttünk fekvő törvényjavaslat szerint! Átláthatóbb-e az a rendszer, amelyben jelenleg több tucat formában kaphat valaki segélyt a szociális ellátórendszeren keresztül, és most a jelenleg előttünk fekvő törvényjavaslat szerint három, az adható kategóriába tartozó segély lesz csak összevonva? Meggyőződésünk szerint ez vajmi kevéssé teszi összességében átláthatóbbá a rendszert.

A másik a célzottság kérdése. Itt mi a természetbeni ellátások erősítését szeretnénk kifejezettebbé tenni, és szeretnénk a kormányzat figyelmébe ajánlani, ezért is beszéltünk az előbbiekben is a szociális kártyáról, ami ezt az egész kérdéskört egyszer s mindenkorra rendbe tenné.

(11.50)

Államtitkár úr elmondta, hogy tanszervásárlásra és tandíjbefizetésre is lehetőség nyílik majd. Ez a rendkívüli gyermekvédelmi támogatásoknál egyébként is adott volt mint lehetőség. Mivel összevonják ezt a háromfajta segélyezési lehetőséget - a temetési segélyt, az átmeneti segélyt és a rendkívüli gyermekvédelmi támogatást -, ez tulajdonképpen csak az integráció része, igazi érdemi előrelépés szerintünk itt nem történik.

A vita, amit az előzőekben folytattak képviselőtársaim, amiben államtitkár úr is hál' istennek aktívan részt vett, meggyőződésem szerint építő jellegű volt, a parlamenti műfajnak egy jó példája, nem olyan, mint amikor a kormánypárt és az ellenzék egymás mellett elbeszél, hanem valódi érdemi párbeszéd tudott kialakulni. Alapvetően arról szólt ez a vita, hogy azon emberek számára, akik valamilyen módon rászorulnak a társadalom segítségére, pénzt próbáljunk-e adni vagy pedig munkalehetőséget próbáljunk kínálni, illetve hogy hogyan lehet ezt egészséges egyensúlyba hoz. E tekintetben hadd próbáljak három olyan kérdésre rávilágítani, amely a pénz-munka kérdésben is bizonyos problémákra rávilágít, illetve általunk támogatható irányokat is megszab.

Az első egy technikai jellegűnek tűnő kérdés: hogyan is fog kinézni egy ilyen önkormányzati rendelet, mert tudjuk, hogy az önkormányzati segélyek kiosztását, a jogosultság feltételeit és az eljárás szabályait egy önkormányzati rendeletnek kell majd tartalmaznia. Meggyőződésem, mert ez nem az első ilyen jellegű rendeletalkotás, amire felhatalmazzák a településeket, hogy ez egész egyszerűen fog történni, nevezetesen a település jegyzője az eddigi ilyen értelmű rendeleteket egy rendeletté fogja összefésülni, és sem az eljárásban, sem a jogosultsági feltételekben különösebb változás nem lesz. Az előbb felmerült az, hogy az egy főre jutó bevétel 100 százalék legyen vagy 130 százalék, adott esetben 150 százalék. Azt gondolom, hogy e tekintetben túl nagy változás nem fog bekövetkezni, tehát ez sem a forradalmi újdonság, illetve a megoldás irányába vezet, amire pedig nagyon nagy szükség lenne. Tehát arra a kérdésre, hogy pénzt adjunk-e vagy munkalehetőséget, ez így önmagában nem válaszol és nem segít.

A másik kérdés az, hogy alapvetően hol vannak azok a célterületek, amelyek kapcsán fontos lenne ez a törvényjavaslat. Tudjuk, hogy alapvetően Északkelet-Magyarország és Délnyugat-Magyarország az az aprófalvas térség, ahol hatalmas probléma a munkanélküliség, mondhatjuk, hogy sok esetben az önkormányzat volt az egyetlen munkáltató, és semmilyen további munkalehetőség ezeken a kistelepüléseken nem állt rendelkezésre. Az önkormányzati rendszer átalakításával, azzal, hogy bizonyos térségekben, például Délnyugat-Magyarországon az önkormányzati hivatalok száma 40 százalékkal csökkent, ez az arány még rosszabbá vált, és azokon a településeken, ahol 90 százalékos volt a munkanélküliség, az arány tovább romlott. Itt lenne tehát különösen is nagy jelentősége az arra a kérdésre adott érdemi válasznak, hogy pénzt adjunk-e vagy munkalehetőséget teremtsünk.

Az előbbiek során az általam rendkívüli módon tisztelt Turi-Kovács Béla képviselőtársunk arról beszélt, hogy a felelősség ezentúl az önkormányzatoknál lesz, a települési vezetőkön, hogy kinek adnak segélyt, hogyan adnak segélyt, hogy ellenőrizni tudják, hogy a jogosultsági feltételeknek valóban megfelelnek-e azok, akik segélyért fordulnak az önkormányzatokhoz, és ezáltal a szubszidiaritás elve megvalósul. Hadd mondjam el, hogy ez nem így lesz, holott ez tényleg egy nagyon fontos szempont. Tényleg nagyon jó lenne, ha így lenne, de sajnos nem így lesz. Azért nem, mert egyszerűen nem lesz meg az az apparátus az önkormányzatoknál, az egyes településeken, amely ellenőrizni tudja azt, hogy valóban azok kaphassák meg a segélyeket, akiknek az jár, és csak azok kaphassák meg. Egy 1800 fős település polgármesterével találkoztam nemrégiben, ahol - mivel 2 ezer fő alatti településről van szó - nem lehet önálló polgármesteri hivatal, össze lesznek vonva egy nagyobb, távolabbi várossal, ahova csak egy további városon keresztüli átszállással tudnak eljutni, és náluk csak olyan értelemben lesz ügyfélfogadás, hogy hetente háromszor két munkatárs fog az összevont önkormányzati hivatalból kimenni. 1800 ember életét egy kétszeres átszállással elérhető városból fogják majd intézni és ellenőrizni. Hogyan fog így megvalósulni az a vágyott cél, amit Turi-Kovács Béla képviselőtársam is elmondott? Sehogyan! Éppen ez az a felelősség, amit hiába tolnak rá az önkormányzatokra, egyszerűen nem fogják tudni felvállalni, mert nem lesz meg hozzá a kellő apparátus, nincs az az adminisztráció, amivel ezt fel tudnák dolgozni.

A harmadik kérdés pedig - ami már szintén elhangzott többek részéről - a források. Hogyan, miből lesz biztosítva ezeknek a segélyeknek a kifizetése? Az általános indoklásból szeretnék röviden idézni. "Az önkormányzatok döntése az is, hogy az egyes ellátások biztosítására mekkora összeget terveznek a rendelkezésükre álló kereten belül." Északkelet-Magyarországon vagy Délnyugat-Magyarországon azokon a kistelepüléseken, azokban az aprófalvakban, ahol - ahogy az előbb is hallottuk - a saját bevételeikre kell alapozni, milyen források lesznek? Gyakorlatilag reménytelen lesz, hogy itt bármit kifizessenek.

Hadd utaljak vissza egy korábbi vitára, államtitkár úr. Azt hiszem, egy héttel ezelőtt egy hétfői napon arról szavaztunk, hogy a költségvetési koncepciót meddig kell benyújtaniuk az önkormányzatoknak, s akkor én felidéztem azt, hogy noha most lehetőséget kaptak az önkormányzatok arra, hogy újra csak később, majd ez év október végéig nyújthassák be a költségvetési koncepciójukat, mint ahogy az korábban is volt, ennek ellenére már vannak olyan települések, olyan önkormányzatok, amelyek ezt megszavazták, és példaként említettem Budapest Belvárosát, ahol Rogán Antal a polgármester. Ők ugyanis már megszavazták a jövő évi költségvetési koncepciót, tehát a parlament gazdasági bizottságának az elnöke e tekintetben eminens volt, és már előre teljesítette azt, amit végül is csak október végéig kellene. No de rendkívül beszédes az, hogy mi az, ami a Belvárosban nyilvánvalóan fontos, hogy bekerüljön a jövő évi költségvetésbe. Két dolog. Egyrészt az, hogy megint szükség lesz nagyon komoly vagyonfelélésre, milliárd fölötti vagyonelidegenítésre azért, hogy a működést tudják támogatni, másrészt hogy a helyi adók összegét a bevételek növelése érdekében emeljék. Mit várunk akkor egy borsodi vagy egy zalai kistelepüléstől, ha az arány szerint egyik leggazdagabb önkormányzatnak is így kell már előre gondolnia a következő évi költségvetésére, hogy a bevételeit ilyen, mondjuk így, faramuci módon próbálja növelni úgy, hogy az állampolgárokra próbálja továbbtolni a terheket? Hogyan lehet egy kistelepülési önkormányzat területén lakóknak a terheit még tovább növelni akkor, amikor 90 százaléknál magasabb a munkanélküliség? Hogyan lehet majd a saját bevételeket megteremteni ahhoz, hogy aztán majd segély formájában azt vissza lehessen osztani? Sehogy!

Mi tehát semmiképpen nem ebben az irányban látjuk a megoldást. Meggyőződésünk, hogy e tekintetben is az lenne a legfontosabb kormányzati program, hogy a kistelepüléseket újra megerősítsük, s itt ne tessék nekem az adósságkonszolidációról beszélni, mert ha valakiknek az adósságkonszolidáció nem segített, mert nem volt adósságuk, mert nem tudtak eladósodni, azok jellemzően a kistelepülések voltak.

(12.00)

Igen, a megyei jogú városaink, azok voltak több tíz milliárddal eladósodva. Hadd ne kelljen fölsorolnom azon megyei jogú városok polgármestereinek nevét, akik e tekintetben élen jártak. Pontosan a kistelepüléseink adósságkonszolidáció tekintetében éppen hogy nagyon is feszesen gazdálkodtak. Nem tudtak, mert nem tudtak mire eladósodni. Ugyanakkor viszont az önkormányzati támogatások rendszerében pontosan a kistelepülések segítéséből vonul ki leginkább az állam, noha tudjuk, hogy Magyarország jövője számára, a jövőnk, az életben maradásunk lehetősége éppen a kistelepüléseknél van. Be kell laknunk újra Magyarországot, és ez csak úgy lehetséges, ha újra megerősítjük falvaink életét. E tekintetben pedig a kormányzatnak különös felelőssége van, nem vonulhat ki ezen önkormányzatok finanszírozásából, mint ahogy most is, az előttünk fekvő törvényjavaslatból ez látszik, ebből kitűnik.

Még egy mondatot szeretnék hozzáfűzni, elnök úr, ez pedig a következő. Pénz vagy munka. E tekintetben a Jobbik Magyarországért Mozgalom nyilvánvalóan és egyértelműen a munka mellett teszi le a voksát, de kérem, az úgy nem megy, hogy önök szociális földprogram tekintetében egy-két hektárnyi földet adnak a kistelepüléseknek akkor, amikor van olyan ember Magyarországon, aki 16 ezer hektár után kapja a földalapú támogatását. Úgy hívják, hogy Csányi Sándor. Ilyen ellentéteket nem lehet szülni és fenntartani Magyarországon. Kérem, hogy ezt a programunkat támogassa a kormányzat. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

Forrás: parlament.hu