BALCZÓ ZOLTÁN (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Szorosan a beterjesztett költségvetés-módosításhoz szólok hozzá, csak kicsit távolabb lépve a részletekről. Tegyük fel a kérdést: Magyarország pénzügyi-gazdasági döntéseinek a meghozatalában szuverén ország, vagy Brüsszelnek kiszolgáltatott, erős szóval gyarmati ország? Mit mondott Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter, amikor megérkezett a brüsszeli kérés a kiigazításra? Azt mondta, hogy ez a kérés méltánytalan, szükségtelen és igazságtalan, de teljesítjük. Mi volt tavaly nyáron, amikor elfogadtuk idő előtt a költségvetést? Sorban jöttek a brüsszeli igények. Azt kérték, még kellene 100 milliárd kiigazítás. A kormány jól számolt, és azt mondta, ennek ellenére végrehajtom. Most büszkék arra, hogy 1,9 százalék lett a hiány, de ez azt jelenti, hogy ha ezt a kényszert nem fogadják el, akkor 300 milliárd forinttal többet tudnak fordítani gazdaságfejlesztésre vagy a lakossági terhek csökkentésére. Egy kényszert elfogadtak.

És most arról beszélünk, hogy ebben a csomagban a lakosságot nem érinti semmi. Hadd mondjak egy példát. A felsőoktatásban dolgozom, tudjuk, hogy aki nyugdíj mellett dolgozott, annak választania kell. A kollégáim sorra mennek el nyilvánvalóan végleges nyugdíjba, a státusuk megszűnik. Itt van benne ebben a javaslatban, hogy azt, ami fennmarad, be kell fizetni a költségvetésnek. Az óraszám csökken? Nem. Arra építenek, hogy a hivatástudattal rendelkező ott maradó kollégáim 20-30 százalékkal többet dolgozzanak ugyanazért a jövedelemért. Ez megszorítás vagy nem megszorítás? Megszorítás. Összevonták a két minisztériumot, a pénzügyminiszter ragyogóan teljesít, de ha külön lenne gazdasági miniszter, szerintem kettő már lemondott volna ebben a ciklusban.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Forrás: parlament.hu