KARÁCSONY GERGELY (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Valóban rendkívül méltatlannak érezzük azt az eljárást, hogy így éjfél körül beszélünk erről a mentelmi ügyről, ami az elmúlt három év olyan szempontból talán mégiscsak legfontosabb mentelmi ügye volt, hogy egy ügyben még ennyi országgyűlési képviselő mentelmi jogát soha nem kérte még a bíróság. Amikor Gyurcsány Ferenc mentelmi jogáról volt a vita, akkor itt volt a teljes Ház, a volt miniszterelnök kiment a pulpitusra, és beszélhetett majdnem negyedórán keresztül. Amikor Novák Előd mentelmi jogát függesztette volna fel a bíróság, amikor éppen Kubatov Gáborról beszélt, akkor szintén jobbikos képviselőtársam a pulpitusról hosszasan beszélt arról, hogy szerinte hogyan is áll ez a dolog.

(23.50)

Most viszont a nyilvánosság elől eltakarva, egy késői órán, ahol már csak három, meglehetősen álmosnak tűnő kormánypárti képviselő van itt velünk, beszélünk arról - bocsánat, jegyző urat, illetve alelnök urat beszámítva ez már 5, valóban; azt gondolom, hogy magára az ülésteremre tekintve rosszul számoltam -, tehát azt mondhatjuk, hogy itt van a kormánypárti frakció egyhuszonötöde körülbelül. Olyan ügyről beszélünk, ami úgy látszik, hogy minden eddigi mentelmi ügynél önök szerint, az önök szempontjából minden eddigi ügynél kínosabb.

Valószínűleg azért van ez így, mert az elmúlt időszakban akkor lehetett érezni a parlamentben leginkább megfagyni a levegőt, amikor Simicska Lajos nevét elsőnek mondták ki azok a képviselők, akik 2010-ben többek között éppen a korrupció felszámolásának jegyében kerültek be a parlamentbe.

Én magam is többször fordultam azonnali kérdéssel miniszterelnök úrhoz, és kérdeztem őt arról, hogy mit gondol Simicska Lajos, az egykori kollégiumi szobatársának viselt dolgairól, mit gondol arról, hogy a kormánya tele van a Közgép korábbi felügyelőbizottsági és igazgatótanácsi tagjaival, hogy bárhova lépünk, ahol állami pénz forog, ott Simicska Lajos közvetlen környezetébe tartozó emberek vannak, és mit gondol arról, hogy hogyan tud megnyerni egy cég 300 milliárd forint értékben közbeszerzéseket, és ezzel minden korábbi rekordot megdöntve, 17 százalékos részesedést kihasítani a teljes magyar állami közbeszerzésekből.

Ha van ügy Magyarországon, aminek ki kell állnia a véleményszabadság próbáját, akkor az a mondat, hogy igenis Magyarországon a Közgép a korrupció szinonimájává vált. De pontosan tudjuk azt, hogy milyen erők mozdulnak meg azért, hogy ezek a mondatok vagy ne hangozzanak el, vagy pedig ne jussanak el az emberek fülébe. Pontosan tudjuk azt, hogy Simicska Lajos és Nyerges Zsolt milyen médiabirodalmat alakított ki.

Pontosan látjuk a hallgatás falát, amit éppen önök legjobban szimbolizálnak most ezen a késői órán ezzel a vitával. Mi éppen a hallgatásnak ezt a falát akartuk lerombolni akkor, amikor a tűző napon ott ültünk a Közgép udvarán.

Egyébként azt el kell mondjam, hogy mindenféle híresztelés ellenére riadalmat nem okoztunk. Az ott dolgozó munkásokkal kellemesen elbeszélgettünk. Annyit láttunk, hogy hirtelen nagyon sok embert kivezényeltek füvet nyírni, hogy láthatóan azt a látszatot keltsék, hogy micsoda óriási munka folyik a telepen.

Kétségtelen, hogy volt egy teherautó, egy Strabag feliratú teherautó, amíg ott ültünk a bejáratnál, öt órán keresztül nem mert bejönni az udvarra. Nyilván azért, mert például többek között egy, a Közgép és a Strabag összefonódására hivatkozó tábla is ott volt a kezünkben, és valószínűleg a napnál is világosabb lett volna, hogy az előző kormányok által kistafírozott Strabag és a mostani kormány által előszeretettel közbeszerzésekkel díjazott Közgép között milyen összefonódások vannak.

Nem okoztunk riadalmat senkinek, azt gondolom, csak azoknak a vezetőknek, akik abban bíztak, hogy el lehet hallgattatni ezeket a hangokat, azoknak a vállalatvezetőknek, akik kapcsolatrendszere átfonja a Fidesz teljes politikáját. Lehet, hogy ott keltettünk riadalmat, és az önök riadalmának a jele az, hogy még azt sem merték bevállalni, hogy rendes ügymenetben zajlódjon le a parlamentben ez a mentelmi vita, hiszen korábban, legalábbis amióta mi képviselők vagyunk, nem fordult elő az, hogy a mentelmi vitát ne a szavazások után, ne a teljes parlament nyilvánossága előtt és közvetlenül a szavazásokat megelőzően tartsák meg.

Azt gondoljuk, hogy ez az ügy próbája annak, hogy van-e még Magyarországon véleményszabadság. Ez az ügy próbája annak, hogy hol húzódik a korrupció határa. Ez az ügy próbája annak, hogy valóban igaz-e az, hogy a magyar kormányt, a magyar politikát zsebre rakta néhány befolyásos vállalkozó, vagy pedig a magyar állampolgárok akarata is érvényesülhet akkor, amikor fontos döntések születnek.

Önök ma éppen megszavazták azt a kampányfinanszírozási törvényt, ami tulajdonképpen átviszi a politikai kampányok területét az óriásplakát-piacra. Önök ma megszavazták azt a törvényt, ami ugyanolyan zavarosban halászást tesz lehetővé az óriásplakát-piacon, mint amit korábban is láttunk. Önök ezzel a törvénnyel egy életre összekötötték magukat a Simicska-birodalomnak egy másik oszlopos tagjával, a Publimonttal, a Mahirral és más óriásplakát-cégekkel, amelyek szintén busás hasznot szedtek az elmúlt időszakban az állami közbeszerzéseken, hiszen az állami hirdetések 90 százaléka ezeknél a cégeknél landol.

De ha önök azt hiszik, hogy el lehet hallgattatni minket vagy bárki mást, hogy meg lehet félemlíteni azokat az aktivistákat, akiket szintén a Fidesz háziügyvédje, Futó Barnabás - aki természetesen ebben az ügyben éppen most a Közgépet védi és nem a Fideszt, hiszen pontosan látjuk azt, hogy milyen összefonódás van a szereplők között, hiszen amikor ez az akciónk volt, akkor Selmeczi Gabriella gyakorlatilag a Közgép szóvivőjeként próbálta megvédeni a vállalat úgynevezett jó hírét. Szóval, ne higgyék azt, képviselőtársaim, hogy akár ezzel a teljesen átlátszó, és tulajdonképpen azt kell mondjam, hogy egy bő kétharmadhoz képest meglehetősen gyáva trükkel ezt a vitát is megpróbálják berekeszteni így e késői órán, hogy ezzel el tudják vonni az emberek figyelmét, hiszen pontosan látja mindenki, hogy milyen mértékben folyik el a közpénz, milyen kevés embernek a boldogulását erősíti. Csak hadd emlékeztessem önöket egy múlt heti cikkre, ami arról beszél, hogy a Simicska Lajos vállalatbirodalom tavaly 12 milliárd forint osztalékot fizetett ki a tulajdonosainak.

12 milliárd forint rengeteg pénz, nyilván önöknek nem kell mondanom, ez már a magyar költségvetés szempontjából is komoly tétel, és nem az árbevétele volt ezeknek a cégeknek, hanem az osztaléka, amit kifizettek a tulajdonosoknak. Ebből a 12 milliárd forintból lehet majd finanszírozni nyilván az önök kampányát, hiszen ugyanolyan átláthatatlan lesz a kampányszabályozás, mint amilyen volt. Ebből a 12 milliárd forintból nagyon sok mindenki nagyon jól fog járni. Egyébként ebből a 12 milliárd forintból, mondjuk, a teljes magyar gyermekszegénységet vagy gyermekétkeztetést meg lehetne oldani, ha önöknek ez fontosabb lenne, mint az, hogy Simicska Lajos strómanjaiként itt a parlamentben az ő érdekeiket képviseljék.

Úgyhogy mivel ez egy próba, ezért ezt a próbát mi szeretnénk kiállni, és szeretnénk az igazunkat megvédeni a magyar bíróság előtt. Mi pontosan tudjuk, hogy az, amit tettünk, nem volt minden szempontból törvényes. Pontosan tudtuk, hogy amit teszünk, az a polgári engedetlenség klasszikus eszköze. A polgári engedetlenség egy olyan, egyébként minden demokráciában bevett és ismert ellenállási forma, ahol épen azért sértjük meg szimbolikus értelemben a törvényt, hogy fölhívjuk arra a figyelmet, hogy a törvényhozás azokat az alapvető elveket, amelyek mentén egy közösségnek együtt élnie lehet, durván megsérti. És éppen azért és azzal járulunk hozzá a jogállamisághoz, hogy a törvénysértéssel járó konzekvenciákat vállaljuk.

Nem úgy járunk el, mint a kordonbontók annak idején, akik azt mondták, hogy nekik mentelmi joguk van, és azt csinálnak, amit akarnak. Ugyanígy jártunk el 2011. december 23-án, ugyanígy jártunk el 2012 nyarán. Ahogy önök nem engedték azt, hogy az eljárás lefolytatódjon a 2011. december 23-ai láncolási akció miatt, és úgynevezett amnesztiát adtak nekünk, ezzel gyakorlatilag örökre bűnösnek beállítva minket, miközben a bíróság erről nem tudott ítéletet mondani, ugyanígy járnak el most, amikor nem engedik azt, hogy a mentelmi jogunk felfüggesztésével igenis a magyar bíróságon találjuk meg az igazunkat, a mi igazunkat, és azoknak az aktivistáknak az igazát, akiket most tulajdonképpen magukra kell hogy hagyjunk akkor, ha önök nem függesztik fel a mi mentelmi jogunkat.

Mi nem félünk. Úgy tűnik, önök félnek. Mégis azt kérjük önöktől, hogy hagyják azt, hogy mi ezt a küzdelmet meg tudjuk vívni a magyar bíróságon. Azt gondoljuk, hogy a véleménynyilvánítás szabadságába belefér az, hogy kimondjuk az igazságot.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a függetlenek padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu