VÁGÓ GÁBOR (független): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Tisztelt Államtitkár Úr! A személyes illúzióim szertefoszlásáról beszéltem, most meg némileg szeretnék reflektálni a vitában elhangzottakra. Egyrészt államtitkár úr az expozéjában, másrészt Ékes képviselőtársam az előző beszédeiben is azt mondta, hogy valójában ez egy stabilizációs csomag, hogy lehessen hosszú távra stabilizálni a költségvetést.

(21.30)

Na most, kérem szépen, ilyen instabil módon, ilyen fenntarthatatlan keretek között hogyan lehet egy fenntartható közpénzpolitikát folytatni? Hogy fél nap alatt végigdarálnak a törvénygyáron egy olyan törvényjavaslatot, ami némileg emésztésre szorul, az nem mondható annak, hogy a stabilitás megteremtése. Hogyan lesz úgy stabil költségvetése a kormánynak, hogy minden egyes áldott alkalommal hozzá kell nyúlni azon egyszerű oknál fogva, hogy nem számolták ki, nem figyelték meg, nem készítettek semmiféle hatásvizsgálatot, csak amúgy matolcsysan hasukra ütöttek, és utána beírtak pár számot?

Kezdeném innen, de belemenve a részletekbe, azért annyira nem szörnyű ez a kép, mint amennyire ellenzékiként fel szoktuk festeni. Itt nagyon nagy probléma van a tranzakciós adó emelésével, hiszen a tranzakciós adó úgy, ahogy van, egy halott ötlet. Az LMP véleménye szerint inkább a spekulációs adó felé kellett volna elmozdulni, és nem az egyszerű állampolgárokat és kis- és középvállalkozásokat kell terhelni, akik kapcsolatban vannak a bankokkal, hanem azokat, akik milliárdokat mozgatnak meg. Na már most, ez a tranzakciósadó-emelés pontosan nem azokat célozza meg, akik milliárdokat mozgatnak, hanem azokat célozza meg, akik tízezreket meg százezreket mozgatnak, azokat az egyszerű állampolgárokat és azokat a kisvállalkozókat, akik nem tehetik meg azt, hogy összevonják az átutalásokat, mint a nagyvállalatok megtehetik, ezért hát nem is tudják túllépni azt a tranzakciós adónál lévő plafont, amely plafon végül is a nagyokat védi.

Ahelyett, hogy a nagyokat védő plafont eltörölnék és így jutna a költségvetés többletbevételhez, ismét tovább sarcolják az egyszerű állampolgárokat. Itt nem lehet elmenni szó nélkül amellett, hogy a közélet és a gazdaság kifehérítése kapcsán igenis szükség volna a minél kevesebb készpénzhasználatra, minél inkább térjünk át arra, hogy igenis lehessen vizsgálni az egyes pénzmozgásokat. De azáltal, hogy minél nagyobb terhet raknak az egyes pénzmozgásokra, annál inkább növelik a feketegazdaságot. Ez nem egy bonyolult logikai összefüggés. Kérem a kormánypárti képviselőket is, gondolkozzanak el ezen. A feketegazdaság növelése mit hoz magával? Még kevesebb adóbevételt fog hozni magával, hiszen azokat a vállalkozókat, akik úgy gondolják, hogy ők nem utalják át a dolgozójuk fizetését, merthogy azzal is kevesebb van, inkább odaadják neki borítékban, így hát majd akkor kevesebb egyéb szja-, tb-bevétel is jön a költségvetésbe, ezeket az egyszerű kis- és középvállalkozókat meg lehet érteni. Nem lehet elfogadni ezt a magatartást, de meg lehet érteni, amely magatartásra pontosan az önök politikája szorítja rá ezeket a vállalkozókat, akik nem akarnak mást, csak életben maradni. A Fidesz ezt az örök ősi szabályt nem tartja tiszteletben, az élni és élni hagyni szabályát. Úgy tűnik, hogy sokkal fontosabb a magánérdek, mint a közérdek, és sajnos e törvényjavaslat kapcsán is lehet rá példákat találni.

Hogy egy kicsit vidámabb vizekre evezzek, a bányajáradék módosításánál az LMP az alternatív költségvetési csomagjaiban ad absurdum azt mondja, hogy még nagyobb bányajáradék-növekedésre volna szükség, hiszen pontosan ezek a környezetterhelő ágazatok, ahonnan inkább el kellene vonni pénzt azért, hogy akik terhelik a környezetet, azok fizessék meg annak a kárát és ne a társadalom egésze. Tehát a törvényjavaslatnak ezzel a részével akár még egyet is tudnánk érteni, ha nem ilyen módon vezették volna be.

Másrészről a tőkejövedelmek egészségügyi hozzájárulása kapcsán is támogatni tudjuk a kormányzat e törekvését. Van egy vicces, pikáns részlet ezzel kapcsolatban, hogy amikor a szocialisták még a Gyurcsány-Bajnai-korszakban akarták ugyanezt meglépni, akkor a Fidesz ellenzékben nagyon erősen ágált ellene, hogy ez lehetetlen, ezt nem lehet megtenni. Kérem szépen, hogy fordul a világ: most a Fidesz vezeti be, és most a szocialisták ellenkeznek. Négy évvel ezelőtt pepitában volt ugyanez. Mindenkinek szerintem erkölcsi, ideológiai és világnézeti álláspontján kellene stabilan állnia, és nem pedig éppen az üléspontjához igazítani az álláspontját.

A negyedik módosítás kapcsán volna még némi hozzáfűznivalóm, ez pedig az SMS-ek emelése, tehát hogy 2 forintról 3 forintra megy plusz áfa, tehát ezért nem is 2 forintról és nem is 3 forintról beszélünk, hanem nagyobb összegekről, akkor ki más fizetné meg ezt, mint az egyszerű állampolgárok, akik szöveges üzeneteket küldenek. Most nem tudom, hogy önöket megtalálta-e a Facebook-lobbi vagy a Skype-lobbi, hogy mindenáron szeretnék az elektronikus üzenetküldő szolgáltatásokra átterelni az embereket, de hogy ez lesz a következménye így, lehetséges, hogy a kormányzat többet veszít a réven, mint amit nyer a vámon, hiszen az emberek nagyon gyorsan rájönnek arra, hogy baromi drága az SMS, nem szabad SMS-ben kommunikálni, ezért az adóbevétel mértéke is csökken, az összbevétel csökkenni fog azáltal, hogy SMS-kerülők lesznek az emberek.

Némi józan paraszti ész is kellene ezen adótervezések kapcsán, hiszen azt is meg kell nézni, hogy az egyszerű állampolgárok, akik minimálbérből próbálnak családot fenntartani, ők a túlélési stratégiájukhoz nagyon könnyen beigazítják azt, hogy akkor nulla SMS. Ezáltal a központi adóbevételek is csökkenni fognak, így hát azt kell mondanom, hogy bármit is akart ezzel elérni a kormányzat, azt biztos, hogy nem tudja elérni, hiszen pontosan azt a célt, hogy több adóbevétel jöjjön be, ezzel a magasabb adókulccsal fogja elrettenteni. De államtitkár úrnak nem kell mesélnem erről a Laffer-görbéről.

Azonkívül a költségvetés egészének módosítása kapcsán el kell mondanom, hogy szakmai szempontból maga a beruházási alap egy jó ötlet. Az LMP is a zöldberuházási alapról beszél immár harmadik esztendeje, az összes alternatív költségvetési javaslatunkban ott van a zöldberuházási alap. Azt gondolom, hogy az állami vagyonnal való, jó gazda módjára való gazdálkodás alapja, hogy az a minimum, hogy legalább tudjuk azt, hogy melyek azok a vagyonelemek, amelyekkel az állam rendelkezik, és melyek azok a vagyonelemek, amelyeket bővíteni szeretne az állam az adott esztendőben, s melyek azok a vagyonelemek, amelyekből bevételei származnak.

De itt a törvényjavaslat mellékletében a beruházási alap kapcsán elég súlyos problémákat is látunk, hiszen semmiféle prioritás nincsen e beruházási alap kapcsán, hogy melyek azok a beruházások, amelyeket majd felfüggeszteni terveznek, hiszen azt gondolom, társadalmi hasznosság szempontjából nem egyenlő, mondjuk, az ivóvízbázis-védelmi program végrehajtása vagy pedig a regionális víziközmű-rendszerek állami kötelezettségei és a pályázati fejlesztéshez szükséges önerősorok, nem ugyanolyan, vagy hozzáteszem, még biztos önök is járnak harmadrendű utakon, ahol csak tengelytöréssel lehet közlekedni, az országos közúthálózat és gyorsforgalmi úthálózat fejlesztése, ahonnan szintén elvennének összegeket, tehát nem ugyanolyan fajsúlyúak, mint mondjuk, a Közigazgatási és Igazságügyi Hivatal vagy pedig a Ludovika Campus vagy a Kossuth tér rekonstrukciója. Hát szép ez a Kossuth tér, a Kossuth téren saját csónakázótó van, kérem szépen, csak ezt nem milliárdokból, az adófizetők pénzéből kellene finanszírozni.

Tehát itt nincs meg ez a szemlélet. Én ezt a szemléletet hiányolom, azt a jógazda-szemléletet, amely azt mondja, hogy a jószágai közül melyik az, amelyik fontosabb, amelyik több hasznot tud hajtani, és melyik az, amelyik kevésbé fontos, melyik részét kellene inkább fejlesztenie a gazdaságnak, melyik részét kellene, melyik fejlesztést kellene inkább parkolni hagyni. Ezek közül semmi nem látszik itt. Tehát most találomra a hasamra üthetek, mert itt összegek sem szerepelnek, a beruházási alap kapcsán az sincs megmondva, lehet, hogy az államtitkár úr tisztában van vele, nagy szeretettel várom ezeket a számokat órák óta, hogy melyik beruházás konkrétan mennyit is jelent, de így számok nélkül nagyon nehéz gazdaságpolitikát művelni. Mímelni lehet, művelni kissé bajos.

(21.40)

Tehát én azt gondolom, hogy a beruházási alapötlet jó. Ha ezen az úton továbbmenve, mondjuk, számokat is ugyanúgy odatennének vagy a kormányzati prioritást, hiszen azért a Fejlesztési Minisztérium szerintem tisztában van vele, hogy fontosabb-e... Vagy legalább azt is mondják meg, hogy igen, teszem azt, valamelyik vasútfejlesztés, a vasúti hidak és acélszerkezetek felújítása tipikusan Közgép-biznisz, ez nagyon fontos, ehhez nem nyúlunk hozzá; az ivóvízminőség-javító program nem annyira fontos, nyugodtan ihatnak arzénes vizet az alföldi faluban. Akkor ez legalább tiszta sor, lehet látni, de így egy jó ötletet baromi gyorsan el tudnak rontani. Tehát én azt gondolom, hogy a beruházási alap kapcsán volna még tennivaló, nem lehetne megállni ennél a stációnál.

Az általános indokolásban jelenik meg egyedül a reklámadó kérdése. Államtitkár urat szeretném kérdezni arról, hogy ha bár Varga Mihály miniszter úr lebegtette a mai sajtótájékoztatóján a reklámadót, hetek óta lehet hallani a reklámadóról, először olyan fenyegetésként Brüsszel felé, hogy ha nem engednek ki minket a túlzottdeficit-eljárásból, akkor kivetjük majd a reklámadót, majd miután kiengedtek minket, akkor azt mondják, hogy így is kell, Brüsszel miatt kell így is a reklámadó. Miért kell a reklámadó? Azért, hogy ha rosszul viselkednek a kereskedelmi televíziók, esetleg a Fidesznek nem megfelelő igazságot kimondják, akkor majd koppintanak egyet az orrukra? Miért van szükség a reklámadóra? Mert nyilvánvaló, ez a reklámadó nem a reklámokat fogja megadóztatni, nem lesz ettől kevesebb reklám. Én nagyon örülnék, ha még kevesebb reklám volna a kereskedelmi televíziókban, talán még vennék is egy készüléket, de nyilvánvaló közgazdasági racionalitás, hogy ha reklámadót kapnak ezek a televíziók, valahonnan be kell pótolni a kieső bevételt, tehát még több reklámot fognak majd sugározni. Ahelyett, hogy a törvény elérné a célját, tipikusan ugyanaz van megint, mint a dohánynál, hogy nem a 18 év alattiak dohányzásának a megelőzése a szép cél, gyakorlatilag a haverok pénzhez juttatása; nem a reklámidő csökkentése a cél, hanem a kereskedelmi televíziók befenyítése.

Tehát mi is a helyzet a reklámadóval, merthogy mindenki itt kvázi fenyeget vele, mert politikai színtéren, már erőcsoportok között ezt csak fenyegetésként lehet értelmezni, mivel közgazdasági racionalitása nincsen nagyjából, viszont papíron csak egy általános indoklásban szerepel úgy, hogy "ezen javaslat, valamint a külön törvényjavaslatban szereplő," - ilyen törvényjavaslatról nem hallottunk - "a közteherviselés egyes elemeit, az úgynevezett reklámadót, pénzügyi tranzakciós illetéket, bányajáradékot stb.". Tehát amíg az általános indoklásban szerepel a reklámadó, addig gyakorlatilag sem a költségvetési törvény szövegében, sem a közteherviselésről szóló törvény szövegében nem szerepel a reklámadó. Tehát most csak egy sakkpartiban egy bábu-e a reklámadó, amit a médiával játszik a Fidesz, vagy pedig valóban terveznek ilyet? És ha valóban terveznek, akkor tényleg az-e a céljuk, hogy csökkentsék a reklámidőt, vagy egyszerű pénzbehajtás, vagy tényleg csak a három éve kialakult némi paranoiám mondatja belőlem, hogy mindenhol a mutyit keresem, hogy ismét itt talán valami magánérdek előzheti a közérdeket?

Tehát összefoglalva: a törvényjavaslat mind eljárásrendjében, mind tartalmilag súlyos problémákat vet fel, de néhol némi reménysugarat vetít ki, hogy talán a jó gazdálkodás módja, talán a gazdaság zöldítésének a lehetősége, talán az igazságosabb közteherviselés lehetősége felcsillan a kormányzatban.

Köszönöm a figyelmet. (Dr. Schiffer András tapsol.)

Forrás: parlament.hu