DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Igyekszem új gondolatokkal kiegészíteni az előttem elhangzottakat. Azt előre kell bocsátanom, hogy mi is támogatni tudjuk az előttünk fekvő javaslatot. Néhány pontban meg is fogom indokolni, hogy miért, és néhány pontban rámutatok arra, hogy miért nyújtottam be több módosító javaslatot, kérve azt, hogy esetleg még tegyük együtt jobbá ezt az egyébként megfelelő irányba mutató törvénytervezetet.

Megmondom őszintén, én azzal nem értek egyet, amit a szocialista képviselő Józsa István felszólalásában hallhattunk egy elég zavaros okfejtés után - amelyben az is szerepelt, hogy ő nem jogász, de azért jogilag ítéli meg ezt a szöveget -, hogy mondvacsinált indokokkal ne támogassanak egy egyébként megfelelő javaslatot. Én úgy gondolom, ha túlnyomó többségben támogatható célok és megfogalmazások vannak egy törvényben, akkor azt jogalkotóként igenis támogatnunk kell. S ahogy az előző javaslatnál is elmondtam, itt is egy egyfajta európai uniós jogharmonizációról van szó, ebben az esetben is egyébként egy jó irányba ható európai uniós jogharmonizációról. Nekünk alapvetően nem ez a problémánk az Európai Unióval, és ha csak ilyen javaslatok kerülnének elénk, amelyek például a szerzői jogok területén egyfajta jogharmonizációt és megfelelő jogvédelmet biztosítanak, akkor ezzel nem is lenne semmiféle probléma, sőt támogatnánk.

Egyébként ez azt a koncepciót támasztja alá, amit mi mindig is megfogalmaztunk, nevezetesen hogy az az Európai Unió, vagy ha szabad így fogalmaznom, a nemzetek Európája koncepció, amit mi vallunk, kiterjedhet az együttműködésre, kiterjedhet az emberek jogvédelmére, de soha nem jó, ha ezen túllép. Sajnos számtalan törvényjavaslat kapcsán, amire most nem térnék ki, mert ezt oly sokszor elismételtük, de a nemzeti szuverenitást sérti, ez a javaslat azonban hál' istennek nem ilyen.

Nem ismételném el azokat a statisztikákat, amiket az árva művek esetében az előttem felszólalók megtettek. Valóban nagyon sok olyan mű van Európa-szerte, akár könyvek vagy filmalkotások, és minél régebbi művekről beszélünk, annál nagyobb a valószínűsége annak, hogy a szerző személyét, hollétét vagy tartózkodási helyét nem tudjuk, és ezekben az esetekben egy jelentős közérdek - bizonyos esetekben akár magánszemélyek érdeke is, de most beszéljünk először a közérdekről - indokolhatja azt, hogy ezeknek a műveknek a felhasználása, illetőleg első körben a digitalizálása és az internetes elérhetővé tétele megvalósuljon. Ezt a közérdeket maximálisan támogatni tudjuk. Hatalmas összegeket emésztett fel az egyébként számtalan esetben teljesen értelmetlen vagy legalábbis csak jogi relevanciával bíró kutatás. Elég arra gondolni, hogy olyan fényképfelvételek, amelyek akár a XX., akár a XIX. századnak a tanúi voltak, felhasználása milyen nehéz, ha nem tudjuk, hogy ki készítette az adott felvételt. Tehát nemcsak könyvekről vagy egyéb művekről van szó, amelyek esetében nagyobb százalékban tudható a szerző, bár a statisztikák alapján még itt is 10-20 százalék közé tehető azon írott művek aránya, amelyek esetében ez nem meghatározható.

Én itt egy fontos különbséget tennék. Az alkotmányügyi bizottságban is megkérdeztem és a törvényben is szerepel, hogy azokban az esetekben a magyar szabályozás ugyanúgy megmarad, amikor nem közcélra próbálják felhasználni ezeket a műveket, hanem egy magánszemély vagy egy cég próbálja azokat felhasználni, akár üzleti célra egy megfelelő jogosult kutatás után, engedélyt kérve a hivataltól, a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalától, s ezeket fel tudja használni. Egyébként a hatályos magyar szabályozás elég pontos és hál' istennek körültekintő, amikor meghatározza azt, hogy akár üzleti célra felhasználva ezt meg lehet tenni.

Az ilyen esetekben az esetleges szerzői jogi díjakat letétbe kell helyezni, és csak azután kezdhető meg a felhasználás - most az üzleti célú felhasználásról beszélek -, és öt évig jelentkezhet a jogosultja, tehát a művek szerzője, hogy ő ezt az összeget szeretné megkapni. Amennyiben viszont ez nem történik meg, akkor közérdekű célra fordítandó ez az összeg. Szerintem a törvény ilyen szempontból tehát jó szabályozással bír.

Pozitívnak tekinthető az is, hogy az írásos véleménnyel kiegészített újdonságkutatási jelentés benyújtására tíz hónap áll rendelkezésre. S ahogy az elhangzott, újdonságként szerepel az, hogy ezt gyorsított eljárásban is lehet kérni. Itt viszont egy apró adminisztratív kritikával szeretnék élni, ugyanis abban az esetben - s ezt már a Ket.-ben, a közigazgatási eljárásokról szóló törvényben is megtalálhatjuk, és általában a közigazgatásra is hál' istennek egyre inkább igaz ez a törvényi szabályozás -, hogy ha határidőre nem járnak el, akkor vissza kell fizetni azokat a díjakat, amelyeket beszednek az állampolgároktól. Adott esetben ezek még többszörösei is lehetnek, ha az időpont csúszása vagy a határidő eltolása egy bizonyos határon túl történik. Ez egy jó gyakorlat, és a közigazgatás egészét arra sarkallja, hogy ne hanyag módon és ne a saját kénye-kedve szerint működjön, hanem akár pénzügyi érdekeltsége is legyen abban, hogy ha nem látja el időre a feladatát, akkor vissza kelljen fizetni az állampolgárok felé a beszedett mindenféle díjakat.

Ebben az esetben is megtaláljuk ennek a visszafizetési kötelezettségét, tehát abban az esetben, hogy ha valaki egy újdonságkutatási jelentést kér hagyományos, nem gyorsított eljárásban, és a hivatal azt a saját hibájából határidőre nem adja ki, akkor visszakaphatja ezt a díjat. De mi van abban az esetben, ha gyorsított eljárást kér valaki?

(17.30)

Ebben az esetben kétszeres díj fizetését írja elő a törvény. Egyébként - ahogy említettem - a gyorsított eljárás egy nóvum a törvényben, ez eddig nem szerepelt, ezt üdvözölni tudjuk. Elfogadható, hogy egy emelt díj, adott esetben egy kétszeres díj kerüljön erre felszámításra. Viszont abban az esetben, ha a hivatal nem adja ki a jelentést, a dolgát nem végzi el határidőre, a hagyományos eljárás szerint folyik tovább a kérelem, és csak a befizetett díj felét kell visszafizetni. Ez viszont, úgy érzem, némileg méltánytalan, lévén, hogy ha valaki egy gyorsított eljárást kért, a díját kifizette, és a hatóság ezt határidőre nem teszi meg, és csak a felét kell visszafizetnie, tehát ugyanolyan helyzetbe kerül a hatóság, mintha egy hagyományos eljárást indítottak volna, ez méltánytalan arra nézve, akinek jogi érdeke fűződik ahhoz, hogy gyorsítva kerüljön sor erre az eljárásra. Ezért egy módosító javaslatot terjesztettem be, és azt szeretném, ha amennyiben a hatóság, illetve a hivatal hibájából kerül sor a késésre - vannak olyan esetek, amelyekben nem az ő hibájukból történik ez, ott megértem a normál díjat, viszont ha a hivatal hibájából történik -, akkor bizony az egész díjat, tehát a normál eljárás díjának kétszeresét kelljen visszafizetni a kérelmező részére.

Fontos kitétel, és ez több eljárás során is megjelenik - nem sorolnám fel, ezt megtették előttem többen -, hogy egy jogról való lemondás, legyen az védjegy, szabadalom vagy bármi más, akkor mentesíti a jóhiszemű használó felet a költségek alól, ha ezt visszamenőleges hatállyal teszi meg. Ez egy fontos pontosítás, erre nem térnék ki részletesebben, ezt támogatni tudjuk.

Viszont amire szintén módosító javaslatot nyújtottam be, tehát szerintem korrekcióra szorul, az a 6. §-ban megfogalmazott rendelkezés, ahol arról van szó, hogy kiegészítik azokat a rendelkezéseket, amelyek az újdonságkutatási jelentés és a gyorsított jelentés benyújtására vonatkoznak. Vagyis ameddig ezek esetében nem kerül sor a díj megfizetésére, addig nem tekinthető benyújtottnak a kérelem. Ez azért lehet problémás, mert a hivatal nem fogja elvégezni az újdonságkutatási vizsgálatot, ameddig a díj be nem érkezik. Ez teljesen egyértelmű, és a gyakorlat és az egyéb törvényi szabályozás is ezt így kimondja. Viszont ha már a benyújtáshoz kötjük a díj befizetését, tehát a benyújtás joghatásához, egyfajta eljárásjogi kérdést csinálunk belőle, ez sok esetben sérelmes lehet, lévén hogy a benyújtáshoz egyéb joghatások is fűződhetnek. Még ha csak néhány nappal csúszik is el a két dátum, nem indokolt a jelenlegi szabályozást ebben az esetben megbontani. Egyébként a jelenlegi szabályozásban is úgy szerepel, hogy az újdonságkutatás esetében a benyújtáshoz nem kötődik a díjak megfizetése.

Továbbmenve - és itt már lassan a végére is érek -, egy jó szabályozás és dogmatikailag megfelelő célt szolgál, hogy a szerzői joggal érintett hagyatékok esetén már a közjegyző értesítési kötelezettségét áthelyezik a hagyatéki törvénybe, és ezáltal a hagyatéki eljárásról szóló törvényben egyszerűbb jogi környezetet teremtenek. Könnyű belátni, hogy miért jobb egy közjegyző vagy jegyző számára, ha a követendő protokoll egy helyen van meghatározva, a tévedés lehetőségét jobban ki tudjuk zárni.

Viszont a végére a hatályba léptető rendelkezéseknél lenne egy felvetésem vagy kérdésem akár az államtitkár úr felé is. Itt olvashatjuk, hogy a törvény bizonyos részei 2014. október 29-én lépnek hatályba, aminek az lenne az indoka, hogy a belső piaci harmonizációs hivatal, az EU-s hivatal addigra tudja felállítani azt az online adatbázist, amely az árva művek esetén megteremti annak a lehetőségét, hogy ezek Európa-szinten nyilván legyenek tartva. Viszont nem értem, hogy ha ebben az esetben még több mint egy évünk lenne az irányelv átültetésére, akkor mi indokolta azt, hogy ezt most tárgyaljuk. Lehet, hogy csak most került a kormány vagy a minisztérium asztalára, és tulajdonképpen nem számított, hogy mikor jön be az Országgyűlés elé, viszont arra felhívnám a figyelmet, hogy sokszor az európai uniós jogban is változások következnek be, és bár számítani lehet arra, hogy ezek a rendelkezések addig nem fognak módosulni - hozzátéve azt is, hogy mivel a magyar szabályozás előremutató volt, hál' istennek ez egy olyan terület, ahol a jelenlegi magyar szabályozás előremutató volt Európa-szinten -, ez nem indokolta volna, hogy egy évvel előre hozzuk ennek a törvénynek az elfogadását és az irányelv harmonizációját. De lehet, hogy egy olyan indok van, amire első körben mi mint törvényhozók nem gondolunk, ezért a végső kérdésem az az államtitkár úr felé, hogy van-e olyan indok, ami esetleg nem került leírásra a részletes indokolásban, és itt a jogharmonizációnak egy évvel a határidő előtti megtételét indokolja.

Nagyjából ennyiben foglalhatnám össze a véleményünket. Kérném az államtitkár urat, hogy a benyújtott módosító javaslatokat, amelyeket tényleg szakmai jó szándékkal nyújtottam be, vizsgálják meg, és ha úgy gondolják, akkor kérem, támogassák. Függetlenül attól, ahogy elmondtam, mi ezt a törvényjavaslatot a benne megfogalmazott célok és egyébként a magyar szerzők vagy leendő szerzők, az árva művek szerzői és a közérdek szempontjából is kiegyensúlyozottnak tartjuk, és támogatni tudjuk a végszavazáson is jelen állás szerint.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu