HEGEDŰS LORÁNTNÉ (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Én magam is V. Németh Zsolt képviselőtársunk felszólalásához hasonlóan a belterületbe vonásokkal kapcsolatban szeretnék néhány szót szólni. És hogyha ő már Henry Fordot idézte a bevezetőjében, akkor én is hadd csatlakozzam ehhez a közkeletű vagy közismert szólásmondásához Henry Fordnak. Valóban, mások már megfogadták ezt a rendkívül elmés gondolatot, és mások már vásárolnak magyar termőföldet.

Tudjuk, hogy gyakorlatilag egy extrémsport lett ma Magyarországon az önkormányzatok által gyakorolva a belterületbe vonás, különösen itt az agglomerációban, de nemcsak az agglomerációban egyébként, jellemzően nagyvárosok környezetében, illetve szerte Magyarországon igen nagy számban. A helyzet az, hogy egyik oldalon vannak a kivéreztetett önkormányzatok, a másik oldalon a jelentős tőkeerővel rendelkező beruházók, fejlesztők, és sok esetben ezek a cégek vagy magánemberek ugye nem vásárolhatnának termőföldet Magyarországon, hiszen a jelenlegi termőföldtörvény alapján ez nem áll rendelkezésükre, ugyanakkor azt semmi nem tiltja, hogy már belterületi telekingatlanokat megvehessenek.

Ezért aztán olyan fedősztorikat találnak ki, mint például az egyik kedvencem, a golfpálya Magyarországon, ami csak itt az agglomerációban településenként 150-200 hektáros területeket érint, és ezeket az igen jelentős területeket mind termőföldek átminősítésével, belterületbe vonásával szerzik meg ezek a befektetők.

Mondjuk, például Noah Milton Steinberg - nevesítsük ezeket az üzletembereket -, a Grupo Milton-cégcsoport vezetője egy ilyen jelentős területhez jutott Pátyott, szintén golfpálya-beruházás címén. Van ott golfpálya? Nem, nincsen, sőt a mellette lévő településen, ahol szintén van már kijelölve ilyen jellegű, ilyen célra használható terület, ott sincs golfpálya, és így tovább. Körbemehetünk egész Magyarországon, és mindenütt megláthatjuk azt a visszás helyzetet, hogy ezt a fedősztorit nagyon gyakori módon használják, ellenünk használják.

Az a négyéves kitétel, ami most bekerül a törvényjavaslat szerint az eredeti törvénybe, azt gondolom, hogy semmiképpen nem lehet olyan jelentős korlát, ami ezt a gyakorlatot jelentősen tudná befolyásolni, hiszen településszerkezeti tervről van szó, nem is helyi építési szabályzatról vagy szabályozási tervről, amit legalább rendeletként fogad el a helyi települési önkormányzat, hanem egyszerű településszerkezeti tervről, ami egy egyszerű határozata az adott településnek.

(11.50)

Igaz, hogy egy eljárásrend szerint elfogadott határozata, de mégiscsak egy határozat, amit egyik nap meghoz, a másik nap meg visszavon. És ki az, aki egyszer, ha már egyszer ez a belterületbe vonás megtörtént, és a tulajdonváltás szintúgy megtörtént, és eltelik négy év, és nem történik azon a területen semmi, tehát az az ígért beruházás nem valósul meg, akkor mégiscsak visszaminősíteni gondolja ezeket a területeket. Nyilván, senki nem fogja ezt csinálni. Ilyen még Magyarországon sajnálatos módon nem történt, noha volna, lehetne rá példát javasolni, mert igen-igen sok esetben, mondom, visszaélésszerűen történtek meg ezek az átminősítések.

Aztán ír az új települések kapcsán is - mindjárt idézem, melyik paragrafusban - a 15. § (4) új bekezdésében, ami szerint az eredeti 11. § (2) bekezdésének első mondatát meg nem kell alkalmazni. Miről is szól ez? Arról szól gyakorlatilag, hogy az átlagosnál jobb földet csak ideiglenesen lehet átminősíteni, ilyen értelemben ezt majd nem kell alkalmazni. Ha visszatérek erre a golfpályára, merthogy ez egy eléggé jellemző példa, akkor azt kell hogy lássuk, hogy úgy történik meg a belterületbe vonás ezen területek kapcsán, hogy adott esetben a helyi építési szabályzatot is, mondjuk, módosítják hozzá, ami viszont nem csak sport- és rekreációs területeket feltételez, hanem már ott van oktatási célú terület, intézményi terület, lakóterület és így tovább. Ezt hogy hívja a magyar nyelv? Ezt úgy hívja, hogy kisváros, kistelepülés. Ezek a területek nemcsak hogy mezőgazdasági művelésre alkalmas területeket jelentenek a jövőben is, hanem egyben beépítésre szánt területeknek a különbözőfajta építési övezetét is jelenti; magyarul, fordítsuk le még egyszer: kisvárost, kistelepülést jelent. És ezek szerint önök majd nem akarják ezt az egyébként rendkívül fontos és jelentős mondatot alkalmazni, amikor ezek a települések vagy a leendőbeli települések le akarnak válni azokról az anyatelepülésekről, amelyek ezeket a belterületbe vonásokat létrehozták, például maradjunk a pátyi példájánál, ez egy kitűnő példa e tekintetben, hiszen a jelenlegi belterülettől elkülönült módon jött létre ez az úgynevezett golfpálya - de a budakeszi esetet is említhetném vagy bármelyiket itt az agglomeráció területén -, akkor ezt az egyébként fontos kitételt majd valami miatt nem kell alkalmazni. Én erre szeretnék kérni magyarázatot, mert nem tudom megmondani, hogy miért, de hogy ez biztosan nem jelent további korlátozást, illetve szigorítást, abban egészen biztos vagyok, hiszen láthatjuk.

Ami ehhez még szorosan hozzátartozik, az a földvédelmi járulék kérdése. Én személy szerint még ezen ciklus elején kezdeményeztem, hogy a földvédelmi járulék legyen megtízszerezve azért, mert az már egy jelentős korlátozó tényező lehetne, illetve akármennyire is tőkeerős az adott beruházó, már amikor tízszeres földvédelmi járulékot kell kifizetnie, mondjuk, 100-150 hektár után, akkor azért az már az ő pénztárcáját is komolyan befolyásolhatja, mert tudjuk, hogy ezt a földvédelmi járulékot, hiába az önkormányzat kezdeményezi a belterületbe vonást, a legtöbb esetben áthárítja a beruházóra, illetve az ingatlan későbbi tulajdonosára. Ezt önök most meg akarják kétszerezni, én azt gondolom, hogy ez továbbra sem lesz jelentős korlátozó tényező, és azok a tanulmányok, amiket én e tekintetben olvastam, mind a legalább megtízszerezést várnák el. Tehát én azt kérném, hogy igenis gondolja át a kormányzat, és e tekintetben egy felelős javaslatot tegyen le ide elénk, és egy jelentős mértékű megsokszorozását ajánlja a Háznak a földvédelmi járulékok tekintetében.

Még egy dolgot hadd említsek, és ezt még a Somogy megyei földek kapcsán, ha már itt fölmerült. Ha már a professzor úr említette, akkor hadd mondjam el a Háznak és a nyilvánosságnak, hogyan is van ez ma kis hazánkban, Rinyaszentkirály esete és Carlo Benetton esete, vagy mondhatnám Eddie Giganti esetét, és így tovább, mert igen szép számmal tudnék külföldi befektetőket erről a területről említeni. Rinyaszentkirály és Csokonyavisonta között van az az út, amit ők lezártak, mondván, hogy a bennszülöttek ne járkáljanak arrafele, mert az út mind jobb, mind bal oldalán csak az ő - adott esetben Carlo Benetton - génmódosított nyárfái nőnek, és oda ne tegye be más a lábát. Igen ám, de ez az út, noha földút volt, de az állam tulajdonában lévő közterület volt. Le lehetett volna ezt zárni? Nem. Na, megtettük a büntetőfeljelentést, merthogy államtitkár úrhoz fordultunk, és államtitkár úr azt mondta nekünk, hogy ha mi olyan visszásságot találunk, ami szerintem a bűnüldöző hatóság munkájához kapcsolódik, akkor tegyük meg a büntetőfeljelentést. Meg is tettük. Summa summarum, a vége a történetnek az lett, hogy 1. Carlo Benetton semmifajta büntetést nem kellett hogy elszenvedjen; 2. az utat átminősítették magánterületté. Upsz, ennyi, kész; és az, aki 5 ezer hektárt illegálisan és további 2 ezer hektárt pedig alanyi jogon birtokol a magyar földből, nevezett Carlo Benetton, annak most már útja is van, saját magánútja van két magyar település között, mi pedig bennszülöttek arról ki vagyunk tiltva. Én magam egyszerű országgyűlési képviselőként azt tudtam megtenni, hogy mindahányszor arrafelé jártam Somogy megyében - és ezt megtettem egy jó párszor, higgyék el nekem -, odamentem, megfogtam, és azt az ajtót eltávolítottam, nevezetesen kollégáimmal együtt megfogtuk és ledobtuk.

Nem messze ettől a helytől, ahol ez a kapu található, lakik egy család, akik - majdnem biztos vagyok benne - fémhulladékgyűjtésből élnek. Be is mentem hozzájuk, és elmondtam nekik, tekintettel arra, hogy ez az ajtó - amelyik igen nehéz egyébként - sok vasat tartalmaz, tegyék már meg, hogy elviszik a fémhulladékgyűjtő udvarba, de nem merték megtenni. Nem merték megtenni azért, mert ők is félnek Carlo Benettontól. Hogyan van az, hogy Magyarországon ma, ugye, két hét alatt rendet teszünk, és a bűnüldöző hatóságoktól továbbra sem fél senki, bármit ellophatnak, villamos felsővezetéket vághatnak el úgy, hogy aztán egész Budapest áll, de Carlo Benetton vasajtaját, amit illegálisan helyezett el, azt még az ebből az iparágból élő család sem meri eltávolítani?! Hát, ez a tragédia, hogy ennyire bennszülöttek vagyunk ma Magyarországon, hogy ez ma Magyarországon megtörténhet!

Úgyhogy, tisztelt államtitkár úr, az a helyzet, hogy hiába teszünk mi büntetőfeljelentéseket rendre-módra akár ebben az esetben is, nemcsak most ezen út kapcsán szerettem volna ezt a példát elmondani, hanem Carlo Benetton további földjei kapcsán is, hogy ha oda lemenne a bűnüldöző hatóság, és egy ügyész vagy rendőr venné magának a fáradságot, és megkérdezné a helyieket, hogy mondják már el, hogy az a fa, amelyik ott áll, szerintük kinek a tulajdonában van, és ehhez képest, ezen tanúvallomáshoz képest megnézni, hogy a tulajdoni lapon ki szerepel, illetve kinek a további bejegyzése - hogy is hívják ezt?, bocsánat -, milyenfajta széljegy szerepel - igen, elnézést kérek -, milyenfajta további széljegy szerepel, esetleg milyen terhek szerepelnek rajta, van-e köze annak Carlo Benettonhoz, akkor ilyen egyszerűen be lehetne bizonyítani, hogy ott több ezer magyar hektár van zsebszerződés által külföldi befolyás alatt. De semmi nem történt e tekintetben, csak annyi, hogy elveszítettünk egy magyar földet, egy magyar utat.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban. - Dr. Schiffer András tapsol.)

Forrás: parlament.hu