V. NÉMETH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A termőföld védelméről szóló törvény módosításának néhány vidékfejlesztési vonatkozására kívánok rávilágítani. Három eleméről szólnék a törvénynek. Elsőként a belterületbe való vonásról.

De még mielőtt erre rátérnék, hadd idézzem Henry Fordot, aki jó száz évvel ezelőtt azt mondta, hogy vegyetek termőföldet, mert ennek a termelőeszköznek a gyártása már befejeződött. Nem lehet termőföldet gyártani, még akkor se, ha nálunk gazdagabb országok erre manapság is kísérletet tesznek, például Dél-Korea, aki a tengertől kíván elbirtokolni tízezer hektárnyi területet hatalmas befektetéssel, aztán persze ők is elcsábulnak, mert indították a programjukat, hogy 70 százalékot az agrárium számára, 30-at meg az iparra, aztán egy kormányváltás után ez az arány mindjárt meg is fordult. Ha a Henry Ford-féle mondásnak nem a bizniszre vonatkozó elemét emeljük ki, hanem a másikat, hogy bizony nem lehet pótolni a termőföldet, akkor elmondhatjuk azt, hogy ez a törvényjavaslat ennek a szellemiségében született.

Bizony a belterületbe való vonásoknál szükség van erre a szigorra, szükség van a nagyobb figyelemre. Mert magyarázatot kell nekünk arra adni, hogy az egyre csökkenő népesség falvainkban, városainkban miért él egyre nagyobb és nagyobb területen. A településeink a könnyebb ellenállás felé mennek, mert miközben akár a településen belül számos beépítetlen foghíj, romos ház található, parcellákat, újabb telkeket nyitnak, ami nem jó irány, elvéve a termőföldtől, az agráriumtól a területet.

Úgy vélem, hogy akkor lehetünk eredményesek, ha ezt a törvényt következetesen hajtjuk végre, tehát valamennyi település valamennyi rendezési terve esetén hasonlóan járunk el, nem adva versenyelőnyt egyeseknek vagy másoknak, mert ez esetben elérhetjük azt, hogy megszűnjön egyrészt ez a településképet is rontó romos épületek által kialakított helyzet.

A kavicsbányászattal kapcsolatban rengeteg embernek van rossz érzése, ha holdbéli tájat lát a falvaink körül, és bizony szükség van arra, hogy a tisztán gazdasági haszon kapcsán, annak is akár a bányajáradékból eredő és az iparűzési adó és adóbevételek melletti részében számot vetünk a károkozással is.

(11.40)

Például a negyed-, ötödrendű útjainkban okozott károkozással, a nyugati határszélen meg lehet látni, hogy melyik út vezet kavicsbányától, mert át a határon szállítják a kavicsot, hatalmas károkat okozva az úthálózatnak, így üdvözlendő a törvényjavaslatnak az ehhez kapcsolódó vonatkozása is.

Azonban leginkább a zártkertekről szólnék, annak is a különleges világáról, amelyekről én úgy vélem, hogy a 24. órában vagyunk. Fazekas miniszter úr a magyar agrárium aranytartalékának nevezte a zártkerteket, mintegy 200 ezernyi hektár sorolható ebbe a körbe; persze nagyon változatos a kép, hiszen a zártkertek között vannak olyanok, amelyek szorosan hozzásimulnak a már meglévő belterülethez, szinte lakóterületként működnek. És bizony az önkormányzat bölcsességére van az bízva, hogy vajon mennyire helyes dolog az, vegyes rendeltetésű területeket belterületbe vonni, mindenféle gondját magára zúdítva - a kapacitáshiány, az utak mérete, keresztmetszete, és nem sorolom -, de legfőképp látni azt, hogy az a fajta tájhasználat, amelyre létrejöttek egyébként valaha ezek a zártkertek, azok bizony veszélybe kerülnek.

A nyugat-dunántúli zártkerteket jobban ismerve bizony elmondhatjuk azt, hogy számos gondozatlan, bozóttal benőtt terület van, és sok kisparcellára tagozódott területből áll, rengeteg tulajdonossal és az ebből adódó hihetetlen nagy tehetetlenségi nyomatékkal. Hiszen azzal szembesülünk akár vásárlás, hasznosítás esetén, hogy bizony a tulajdonosok jelentős része ismeretlen, és nem fűződik hozzá gazdasági érdeke, hogy ezek a területek hasznosítottak legyenek. Tehát ebből a helyzetből ki kell zökkentenünk a tulajdonosokat, mert nekik is van felelősségük, üdvözlendő hát a törvényjavaslatnak az a szándéka, hogy lehetővé válik, hogy a hasznosításkötelezettség elmulasztása esetén a települési önkormányzat ezeket hasznosításba vegye, javaslat szerint egy évre.

Azonban ki kell azt mondanunk, hogy figyelnünk kell egyébként ezeknek a zártkerteknek a sorsára, mert az is látszik, hogy bizony a támogatáséhség is már formálja ezeket a területeket. Jó esetben a szőlő és gyümölcsösök közé beékelődött gabonacsíkok mutatják, hogy egy idegen kultúra jelenik meg ezeken a területeken, hogy nem feltétlenül a gazdaságosság, hanem a támogatással együtt lévő gazdaságosság inspirálja ezt a lépést, rossz esetben viszont bizony beerdősülnek, vagy éppen beerdősítik ezeket.

Ezért fontos, hogy maguk a közösségek vegyék hasznosításba a jelenleg hasznosítatlan területeket. Ehhez egy eszközt ad ez a törvény, azonban a Vidékfejlesztési Minisztériumban folytatunk olyan mintaprojektet, amely föl kívánja mérni ezeknek a területeknek a tipikus jogalkotási problémáit, jogi problémáit, hogy tudjunk javaslatot adni az önkormányzatok számára, azokhoz kapcsolódó, akár szociális szövetkezetek számára, hogy hasznosításba tudják vonni ezeket a területeket.

De miért fontos, hogy megmaradjanak? Nemcsak a táji szépségük miatt, nemcsak a hozzájuk kapcsolódó sajátos termelési kultúra miatt, hanem én hiszek abban, hogy egyfajta gazdasági erőforrás is lehet egy bizonyos réteg számára. Hiszen a falvak tragédiája az, hogy a faluhoz kapcsolódó termékkör az elmúlt huszonévben leértékelődött. Az a szolgáltatástömeg, amelyet viszont megkapott rezsihez kapcsolódóan, ezt a szót egyébként húsz évvel ezelőtt nem használták faluhelyen, az meg felértékelődött. Ez az olló szétnyílt, tehát minden, amit helyben termelhetett, az relatívan, néha abszolút értelemben is, az bizony leértékelődött. Feladatunk hát, hogy ezt az ollót összezárjuk, értékeljük fel a helyi értékesebb terméket, ennek lehet terepe akár a zártkertek világa, amely kiváló akár a tájfajta gyümölcsök, szőlő, zöldség, gyógynövény termesztésére is, és hát a kormány végzi a feladatát a rezsicsökkentéssel másik irányból.

Nagyon fontos, hogy megőrizzük ezeket a lehetőségeket, hiszen a következő európai uniós programozási időszakban még nagyobb támogatási lehetőség adódik a félig önellátó gazdaságokra, a kisgazdaságokra, és így már nem lesz kérdés az, hogy a kisebb területeken létrehozható, de magasabb beltartalmú, értékű termékeket megérje előállítani. A Vidékfejlesztési Minisztérium arra törekszik, hogy olyan rendszereket fog kidolgozni, hogy ezeket a támogatásokat mind nagyobb és nagyobb számban a vidéken élő falusi lakosság igénybe tudja venni.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)

Forrás: parlament.hu