DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Különös megtiszteltetés számomra, mint a magyar-japán baráti tagozat tagja, hogy egy olyan törvényjavaslat vitájában szólalhatok fel, amely Magyarország és Japán közötti megállapodás becikkelyezéséről szól. Ezt örömmel teszem. Hozzáteszem, ma este lesz olyan javaslat is, olyan állammal kötött megállapodás, ahol nem tesszük örömmel ezt. Mindjárt előrebocsátjuk, hogy Izraelről van szó.

Tehát nagyon helyesen teszi a magyar diplomácia és a magyar útkeresés, ha alapvetően Japán irányába mozog. Azt hiszem, nem kell hosszan fejtegetni annak indokoltságát vagy megalapozottságát, hogy ez a bátor és tehetséges nép, a japán, nagyon szoros rokonságban állnak velünk, és nagyon komolyan veszik ezt a rokonságot, nagyon pozitívan és barátsággal tekintenek ránk. Helyes, ha ugyanazt tesszük mi is Japán felé. Tehát különös megtiszteltetés volt több alkalommal részt venni a magyar-japán baráti tagozat rendezvényein nagykövet úr meghívására, amely látogatások során például olyan nemes alkalomra is sor került, hogy a drámai atombalesetet követően japán gyermekek magyarországi üdülésében és egyáltalán egyfajta szolidaritásvállalásban vett részt Magyarország.

A szociális biztonságról szóló egyezmény egy értékes és fontos dolog, nyilván nem kell taglalni, hogy ha Magyarország példákat keres arra, hogy hogyan lehet egy emberközpontú, rendalapú, mégis szociálisan erős társadalmat építeni, akkor helyesen tesszük, ha Japán felé nézünk, hiszen Japánban nagyon jól elegyítik a hagyományokat a modernitással, és különös hangsúlyt helyeznek a szociális biztonságra. Amit én mindenképpen figyelmébe ajánlanék mindenkinek, hogy az elfuserált rendszerváltozás egyik legártalmasabb hordaléka az, hogy az a fajta szociális biztonság, ami azért érdekes módon még a két háború közötti Magyarországot is erőteljesen jellemezte, 1938-ban Magyarország életszínvonala Ausztriához képest 75 százalék volt, ma, kérem szépen, ez 35 százalék. Tehát sikerült '38-tól számítottan leküzdenünk magunkat egy ilyen mértékre. Ez egy drámai dolog. Tehát nyílik az olló. Nyílik az életszínvonal-olló, nyílik a szociális biztonsági olló. Nyilván, ha az ember Japánba megy, én még nem voltam, de azok a tapasztalatok, azok a beszámolók, amiket olvastam, és amelyekkel a nagykövet úrral való beszélgetés során megismerkedtem, azt mutatják, hogy Japánban az embert nagyon komolyan veszik. Az ember a legfontosabb, legnagyobb érték. Ebben tanuljunk Japántól! Az nagyon üdvös dolog, ha egy ilyen megállapodást kötünk egy állammal, ami ráadásul Keleten van, és a szívünkhöz közel áll, hogy végre Kelet felé keresgélünk partnereket, nemcsak a nyugati partnerek úgymond egyoldalú érzelmeit próbáljuk keresgélni; bár ezek általában negatív érzelmek mostanában, ugye, Magyarországot célkeresztbe teszik rendszeresen az úgymond mainstream nyugati államok. Tehát nagyon helyes, ha azt vesszük például, hogy Japánban, mondjuk, egy élethivatásra készülő ember joggal és okkal készül arra, hogy egy munkahelyen tölti el az egész életét gyakorlatilag. De ez szinte szó szerint így van, mert a japánok annyira munkaszeretők, hogy lényegében tényleg irreálisan sokat dolgoznak ahhoz képest, ahogy mondjuk, a nyugati, elkényelmesedett államokban ezt megszoktuk.

Tehát arra kérem a kormányzatot, amikor ennek a javaslatnak a vitájában vagyunk, nagyon helyesen tette, hogy ezt a megállapodást aláírta, jó irányba tapogatózik akkor, amikor keresi a modelleket; én azért figyelembe ajánlanám még a szingapúri modellt is, és nagyon szeretném, hogy ha ebbe az irányban is ilyen megállapodás köttetne; és ugyanezt lehet tenni például Malajzia felé is, amely egy kevésbé ismert állam. Szokták mondani, hogy tekintélyuralmi jellegű állam, de valójában nem. Tehát egy egészséges nemzeti érdek által vezérelt állam, ahol egyensúlyban van az egyén boldogulása, egyensúlyban van az állam erős szervezeti jellege a közösségi érdekekkel.

Azt hiszem, Japán arra tökéletes példa, hogy hogyan tudott felállni 1945 után. Azért ne felejtsük el, hogy két atombomba-támadás után, megverve, lényegében legázolva, az amerikai hadsereg által megszállva Japán képes volt arra, hogy gazdaságát felépítse. Nyilván ehhez egy nagyon morál, nagyon erős tartás kellett. Ugye, a szamurájuk hitével, bátorságával és tehetségével képesek voltak a japánok arra, hogy iparukat felépítsék. Aki olvasta Morita Akio Made in Japan című könyvét, az gyakorlatilag tudja jól, hogy hogyan épült fel a japán gazdasági csoda. Ez a mai napig tart is, bár ugye már sokan leírták Japánt, és gazdasági mutatókkal próbálják magyaráznia azt, hogy nem olyan szép a GDP. De ha megkérdezzük az átlag japán embert, akkor ő valószínűleg azt fogja mondani, nem igazán foglalkozik azzal, hogy most éppen melyik kormány van hatalmon, hanem azt érzékeli, hogy egy hagyományorientált államban él, ahol azért a nemzeti termék, a nemzeti vállalkozások előtérbe mozdulnak, megbecsülik a munkavállalókat. És valóban, aki tisztességgel dolgozik, az joggal számíthat szociális biztonságra. Hát, ezt kellene Magyarországon is meghonosítani.

Ez lenne a cél. Vegyünk példát Japánról, és próbáljunk Magyarországon is egy olyan rendszert felépíteni, amely az emberközpontú rend alapján áll, tehát tisztességes, társadalomépítő emberek kapjanak megbecsülést, kapjanak megfelelő szociális biztonságot, és akik képtelenek arra, hogy a társadalmi szabályokat, az együttélés szabályait betartsák, őket pedig szankciókkal kell sújtani, el kell rettenteni attól, hogy a közösség értékeit, érdekeit sértsék. Ebben a szellemben és ezek miatt a Jobbik országgyűlési képviselőcsoportja támogatja a Magyarországnak Japánnal kötött szociális biztonságról szóló egyezményét, ennek kihirdetését. És buzdítja a kormányt arra, hogy a japán modellt minél jelentősebb mértékben valósítsa meg, egyúttal minél több keleti, hasonló szellemiségű, hasonló modellértékű állammal jusson hasonló jellegű megállapodásra. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)

Forrás: parlament.hu