DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Előre szeretném bocsátani, ahogy említettem itt a magyar-japán szociális megállapodással kapcsolatos vitában, hogy Magyarországtól elvárható - és Magyarország kormányától -, hogy helyes és okos diplomáciai lépésekkel, külpolitikával mozdítsa elő a nemzet érdekét, és hogy ennek keretében olyan partnerekkel kössön szerződést, megállapodásokat, nemzetközi egyezményeket, amelyek valamilyen módon mintaértékűek, modellértékűek, hasznot hajtanak, előnyt teremtenek Magyarország számára.

Elmondtam azt is, hogy a keleti nyitás szellemében nagyon pártoljuk a partnerségkeresést nemcsak Nyugaton, hanem Keleten is, viszont itt jelen esetben mindjárt az elején, a vita elején el kell mondani, egyrészt abbéli megdöbbenésemnek kell hangot adjak, hogy a külügyi bizottság úgy gondolta, hogy nem szükséges előadót állítani. (Z. Kárpát Dániel: Szégyen!) Nem gondolom, hogy ettől most valami nagy világforradalomnak kellene történnie, hiszen láthatóan a magyar parlamentarizmus jelenleg nem a csúcsidőszakát éli, tehát láthatóan kiürült lényegében a parlament érdemi... - hogy mondjam, fórumként már nem működik gyakorlatilag, vagy szinte minimálisan, a vitákat szükséges rosszként pipálják ki láthatóan a képviselők döntő többségben, kivételek természetesen a jelenlevők, illetve az érdeklődő jelenlevők.

Viszont nagyon kritikusnak és határozottnak kell lenni akkor, amikor Magyarország olyan partnerekkel köt megállapodást, és ezt az Országgyűlés elé hozza, amely partnerek - mint jelesül Izrael állama - teljes mértékben szembeszegül a nemzetközi közösség által elfogadott, kihirdetett nemzetközi jogi normákkal, illetve egyedi ENSZ biztonsági tanácsi döntésekkel. Ez, nyugodtan ki merem mondani, ugyanolyan botrány, hogy Magyarország részese kell legyen egy olyan megállapodásnak, amely Izrael Állam és az Európai Unió tagállamai között köttetik.

Itt vissza kell utalnunk, hogy 2011-ben az alap-keretmegállapodást, tehát az úgynevezett euromediterrán megállapodást az Európai Unió és Izrael között már a Ház elé hozták, és akkor nagyon határozottan mi voltunk egyedül - és most is úgy tűnik, hogy mi leszünk egyedül, de hátha kedvet kapnak itt más pártok képviselői is, és hasonlóan kritikus hangot fognak megütni -, mindenesetre mi már akkor rámutattunk, hogy egy ilyen állammal, amelyik állami szintre emeli a terrorizmust, és négymillió palesztint jogfosztott állapotban tart, hat méter magas fallal vesz körbe, és megfosztja az elemi életlehetőségeitől, és gyakorlatilag az agressziót mint kényszerítő eszközt használja - mind a katonai agressziót, mind a megszállt területeket pedig megszállva tartja -, egy ilyen állammal szemben nem szerződgetni kell, egy ilyen állammal nem megállapodásokat kell kötni, vagy legfeljebb egyetlenegy megállapodást kell kötni, azt, hogy addig nem állapodunk meg velük, amíg nem teljesítik az összes ENSZ BT-határozatot, amely a megszállt területek elhagyására hívja fel őket, nem teljesítik azon emberijog-védő szervezetek jelentéseit, amelyek szerint tömegesen sértik meg a palesztin foglyokat, tömegesen kínozzák, ölik meg a palesztin foglyokat izraeli börtönökben, és lényegében a gázai övezetben, illetve a Ciszjordániában élő palesztinok számára egy teljesen jogfosztott életet biztosítanak, megalázva őket a határátkelésekkel. Gyakorlatilag egy teljesen kiszámíthatatlan, függő életet élnek, és ami a legfontosabb, Izrael a saját politikájában abszolút mértékben megszegi az Európai Unió négy alapelvét: a személyek, szolgáltatások, munka és a (Mirkóczki Ádám: Tőke.) tőke szabad áramlásának szabályait. Köszönjük szépen, jól tudják a leckét jobbikos képviselőtársaim, pedig tudjuk, hogy milyen ártalmas Magyarországra nézve (Derültség a Jobbik soraiban.) ez a négy áramlás.

Mindenesetre Izrael egyet biztosan tesz, hogy mind a négyet megszegi, tehát egyetlenegy alapelvet sem érvényesít izraeli-palesztin viszonylatban; de hozzáteszem, izraeli-magyar viszonylatban sem, mert meg kell kérdezzem önöket, hogy ki az, aki határozottan tudja - talán államtitkár úr segít nekem -, hogy ha én most szeretnék, mondjuk, Jeruzsálem környékén egy földet vásárolni, akkor milyen esélyekkel ugrok neki ennek a műveletnek. Megsúgom előre, hogy semmilyen eséllyel nem, mert többek között nem tudom igazolni, hogy izraeli felmenőim vannak, és sok más egyéb problémában szenvedek ilyen szempontból.

Tehát én úgy gondolom, hogy ez mind az Európai Unió saját értékrendszerének is az arcul csapása, hogy egy ilyen állammal... - a liberalizálás, a kölcsönös piacfelszabadítás, tehát még egyszer mondom, a termékek, szolgáltatások szabad áramlásának, a személyek szabad áramlásának. Kérdezzük már meg azokat a palesztinokat, akik ott álldogálnak fél napig a határon, hogy ők mennyire áramolhatnak szabadon Izraelen belül vagy éppen a megszállt területek és Izrael között. Semennyire!

Tehát én úgy gondolom, hogy ez egy nagyon veszélyes dolog, és lehet - államtitkár úr említi -, hogy a Wizz Air monopolhelyzetét ez a megállapodás most fel fogja oldani, és netán a Sólyom Air például, az újonnan szárnyat bontott - hogy stílszerű legyek - légitársaság, amely nem izraeli érdekeltségű, hanem úgy tudom, hogy öbölországbeli érdekeltségű, ez a Sólyom Air, mondjuk, lehetőséget kap izraeli berepülési lehetőségekre. De bocsánat, miért kell ehhez egy ilyen megállapodást nekünk itt a parlament elé hozni és ratifikálni? Miért kell, úgymond egy tál lencséért eladnunk a magyar emberek tisztességét, becsületét, igazságszeretetét és elkötelezettségét a szabadság iránt? Ez finoman szólva felháborító.

Egyébként a Wizz Air történetét azért nézzük már meg! Hogy szerezte meg a Wizz Air ezt a berepülési jogot Izraelbe? Úgy, hogy a Malév úgy bukott meg, a Malév életének utolsó repülése találják ki, hova történt, hol történt az, hogy a Malév repülőjét ott fogták, és már nem engedték fölszállni? Megsúgom, Izraelben volt, a tel-avivi repülőtéren, ott, az volt az utolsó útja a Malévnak, és ezt követően a Wizz Air úgymond időben startolt, és élve azokkal a pozíciókkal, amelyeket korábban előkészített, megszerzett, egyszerűen elfoglalta a Malév piacát.

(19.10)

És a kormány ahelyett, hogy a Malévet megmentette volna, ahelyett, hogy odaállt volna időben, határozottan... - voltak koncepciók, nagyon erős koncepciók voltak, voltak olyan elkötelezett Malév-dolgozók, -pilóták, -szakemberek, akik letettek komplex megoldásokat arra, hogy igen, holnaptól ez működtethető, csak tőkét kérünk hozzá. A kormány nem volt erre hajlandó. Most mondhatjuk azt is, hogy nem volt elég pénz, nehéz helyzet volt, kétségkívül így volt, de úgy gondolom, hogy például, mondjuk, a budavári Fortuna étterem nem véletlenül mondja azt, hogy érezhető a Malév összeomlása után a konferenciaturizmus visszaesése, és ennek az étteremnek az életében ez egy drámai, körülbelül 90 százalékos forgalomcsökkenést jelentett. De ez más szektorokban is megfigyelhető, nem beszélve a közel 50 ezer beszállítóról és a csatolt hozzátartozókról. Tehát borzasztó veszteséget szenvedtünk.

Tehát igazából, én azt mondom, hogy ez tényleg egy botrányos dolog, hogy ahelyett, hogy tényleg a magyar kormány minden erővel azon dolgozna... - és egyébként a Malév Fehér könyv utolsó oldalára emlékszem, amelyben azt mondja ez a jelentés a Malév tönkretételével kapcsolatban, hogy igen, a kormány mindent meg fog tenni annak érdekében, hogy rövidesen felálljon egy nemzeti légitársaság. Volt ez másfél éve. Tehát kérdésem az, hogy miért nem ezt a törvényjavaslatot látjuk most itt magunk előtt, hogy hogyan lehet egy nemzeti légitársaságot felállítani, hogyan lehet esetleg a Sólyom Airbe beszállni a magyar államnak, hogyan lehet büszkén ismét úgy utazni, mondjuk, Európában, hogy ne kelljen idegen légitársaságok repülőivel repkedni.

Egy a lényeg, hogy mi azt az úgymond látszólagos kis előnyt, ami abból fakad, hogy most megkötnénk ezt a megállapodást, közel sem látjuk annyira vonzónak, azon hátrányokhoz képest, amelyet ezzel szenvedünk.

És egyébként az egésznek van egy nagyobb kontextusa is, hogy egyszerűen ez mutatja, hogy Magyarország mennyire önálló entitás ebben az Európai Unióban. Az európai uniós csatlakozáskor, amit én már annak idején is elleneztem, Z. Kárpát Dániel képviselőtársammal nagyon keményen küzdöttünk és másokkal, Csath Magdolnával, Drábik Jánossal és sokakkal, elmondtuk, hogy Magyarország egy függő, gyarmati helyzetbe fog kerülni, nem lesz igaz az a várakozás, hogy ott leszünk a döntéseknél, nem lesz igaz az, hogy eurómilliárdok ömlenek, hanem az lett, ami lett, hogy gyakorlatilag rákényszerítik Magyarországot arra, hogy egy olyan állammal, amely, még egyszer mondom, állami szintre emeli a terrorizmust - és ezt Mahmúd Abbász palesztin elnök az Európa Tanácsban a parlamenti közgyűlésen tett kérdésemre adott válaszában megerősítette -, és nem arról beszél, hogy hogyan adhatom át a megszállt területeket, hanem erőből, agresszióból próbál tőkét kovácsolni - márpedig ezt mi nem engedhetjük, magyar emberek ezzel szemben ellen fognak állni és mindenfajta gyarmatosítással szemben ellen fognak állni. Az ilyen típusú megállapodások egyébként halálra vannak ítélve, mert egyszerűen maga a szerződő fél léte, milyensége teszi komolytalanná ezt a megállapodást.

Úgyhogy mindezekre tekintettel nem tudjuk támogatni ezt a megállapodást, sőt mi több, élesen ellenezzük.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiból.)

Forrás: parlament.hu