DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. A ma esti nemzetközi egyezmények körében ez a harmadik tárgyalt javaslat a Japánnal kötött szociális egyezmény és az Izraellel - remélem - meg nem kötendő vagy be nem cikkelyezendő megállapodás után.

A Koszovói Köztársasággal kötött megállapodást mi maximális mértékben támogatjuk. Nagyon jónak tartjuk, hogy a magyar diplomácia nem igazodott be azon erők közé, amelyek azon az állásponton vannak, hogy már eleve Koszovó szuverenitása sem ismerhető el. Ez nem egy egyszerű történet. Az Európa Tanács magyar delegációjának tagjaként tapasztalom a negyedéves közgyűléseken, hogy erős vita van arról, hogy Koszovó egyáltalán szuverén államnak minősül-e. Leginkább Szerbia, illetve a kisantant államok - többek között Románia - nem ismerik el Koszovót.

(19.40)

Most már több mint száz állam elismeri, tehát ez egy nagyon örvendetes dolog, és mindenképpen nagyon örvendetes dolog, hogy Magyarország partnernek tekint egy olyan államot, amely mintamodellül szolgál arra, hogyan lehet egy nemzeti közösségnek határozott és egyértelmű koncepcióval bírnia arra, hogy szeretne önrendelkezési jogával élni, hogyan lehet ezt igazából megvalósítani.

Nyilván tudjuk, hogy itt összetett a dolog. Most nem akarok itt hosszan belemenni. Tudjuk, hogy vannak nagyhatalmi érdekek. Tudjuk, hogy vannak komoly nyersanyagkészletek. Tehát nem véletlen volt az, nem szerelemből mentek oda az amerikaiak úgymond megmenteni a vérengzéstől a koszovói albánokat, de azért ez a szabadság, amit Koszovó kiharcolt, nem az ölükbe hullott, hanem egy sok évtizedes tudatos politikával és tudatos küzdelemmel vívták ki, hiszen egy párhuzamos társadalmat építettek ki, egy párhuzamos oktatási rendszert, és amikor eljött az ideje annak, hogy meg kell védeni magukat, akkor nem voltak restek fegyvert ragadni.

Számomra egy nagy élmény volt, hogy tavaly Koszovóban járhattam, bejártam mindegyik zónáját, az észak-koszovói részt is, ahol szerb nemzetiségű emberek élnek körülbelül százezren, illetve az Ibár-folyótól délre csak és kizárólag, illetve majdnem kizárólag albánok, néhány foltszerű településen élnek szerbek, szintén erődökben. Egy furcsa ország tehát, mindenesetre azt lehet mondani, hogy a kultúrák találkozási pontja is egyben, viszont lépten-nyomon az ember lát olyan hősi emlékműveket, amelyek az UCK, a Koszovói Felszabadítási Hadsereg hőstetteire emlékeztetnek. Valóban nagyon véres harcok voltak, és nagyon komoly veszteségeket szenvedtek, de a mai napig tulajdonképpen készek arra, hogy megvédjék a szabadságukat. Egyébként meggyőződésem szerint itt még ez egy nem lezárt ügy, tehát sajnos ebből lesz még valamifajta feszültség, mert minden falu szélén ott vannak a védelmi osztagok, útakadályok vannak, védeni kell az ortodox templomokat, s a többi, tehát nem egyszerű a helyzet.

Egy biztos: Magyarország nagyon jól tette, hogy az élen járt abban, hogy Koszovót ismerjük el. Ebből fakadóan építi kapcsolatait ezzel az állammal, és ilyen értelemben a bűnözés megelőzésében, leküzdésében együttműködési megállapodást kötött. Ez különös tekintettel azért is fontos, mert valóban, Koszovóval többször foglalkozott az Európa Tanács is, így szervkereskedelmi témákban és bűnözési témákban, és sajnálatos módon nem ritka jelenség Koszovóban a különböző ilyen típusú bűncselekmény. Ez nyilván nem azt jelenti, hogy Koszovóban általában sokkal több a bűncselekmény, mint másutt. Magyarországon is a bűnözés még nem egészen ott áll sajnos, ahol kellene lennie, gyakran bíráljuk is a kormányzatot ezért, és szeretnénk, ha ez a helyzet javulna. Tehát jó dolog az, hogy együttműködik két állam.

Még az is példamutató egyébként, hogy a megállapodás 1. cikkének 5. pontja a különleges adatok keretében tárgyalja a hatóságok, tehát a bűnügyi hatóságok között kicserélendő adatokat. Ez egy nagyon érdekes részt tartalmaz. Javaslom, hogy esetleg nézze meg az államtitkár úr, ha éppen lehet, hogy tudja, az nagyon jó, mégpedig azt, hogy bűncselekménnyel kapcsolatos különleges adatnak minősül a faji eredetre, a nemzeti, etnikai kisebbséghez tartozásra vonatkozó adat is. Tehát az egy nagyon figyelemre méltó dolog, hiszen minden, hogy mondjam, a polgárainak biztonságát védeni kívánó egészséges felfogású államban ez nem egy letagadandó, elhallgatandó körülmény, jelen esetben, mondjuk, egy bűncselekmény elkövetőjének a származása, hanem egy releváns adat, mégpedig abból a szempontból, hogy tudjuk, hogy kit kell megtalálni, tudjuk, hogy ki volt az elkövető, milyen típusú körből érkezett. Egyébként hozzáteszem, az Amerikai Egyesült Államokban is ugyanilyen típusú faji típusú nyilvántartás van.

Amikor itt járt az ENSZ kisebbségügyi vagy rasszizmusellenes megbízottja másfél évvel ezelőtt Magyarországon, Githu Muigai úr, akkor a vele az emberi jogi bizottságban folytatott beszélgetésen nagyon jó ötletnek és nagyon megvalósítandónak tartotta azt, hogy a magyar bűnügyi hatóságok vegyék be, alkalmazzák a faji, nemzetiségi hovatartozással kapcsolatos adatokat, hiszen ezek - még egyszer mondom - a bűnüldözés szempontjából relevánsak. Tehát nem listázásról van szó, nem fajüldözésről van szó, nem rasszizmusról van szó, hanem az állam bűnüldözésből fakadó kötelezettségének teljesítéséhez szükséges releváns adatokról. Ilyen értelemben nagyon példaértékű, hangsúlyozom, hogy ebbe a megállapodásba belekerült ez az adat is, sok más, fedett nyomozó alkalmazása, együttműködés, közös bűnfelderítő csoportok, ezek mind-mind segítik azt, hogy a bűnüldözésben hatékonyabbak legyenek az államok.

Hozzá kell tenni, hogy nagyon érdekes helyzet van Koszovóban. Észak-Koszovóban gyakorlatilag a koszovói hatóságok nem tudnak, hogy mondjam, hatáskört gyakorolni. Ott gyakorlatilag egy észak-koszovói kvázi köztársaság van. Északról, ha az ember beérkezik Koszovóba, akkor tulajdonképpen egy pénzügyőr bódét talál, tehát nem határt lép át gyakorlatilag Szerbia szempontjából, hanem egy Szerbián belüli tartományba lép át, hiszen Szerbia nem ismeri el Koszovót.

Itt érkezünk el ezen ügy kapcsán, nem hallgathatjuk el azt a releváns tényt, hogy Szerbia és Koszovó számára az Európai Unió a szerb uniós csatlakozás továbbfolytatása érdekében előírta, hogy állapodjanak meg egymással. Ennek az lett a következménye, hogy Észak-Koszovóban a koszovói hatóságoknak garantálni kell az ott élő közel százezer szerb területi autonómiáját. Ebben az esetben fel kell tenni a kérdést, hogy hogyan lehet azt, hogy ezt Szerbia viszont nem akarja megvalósítani, a saját maga által megszállt területeken, Délvidéken, ahol 300 ezer magyar él jelentős mértékű jogfosztottságban, egy nagyon szerény kulturális autonómiával rendelkeznek, de ez közel sem elég a túléléshez. Nagy a fogyás, nagy az elvándorlás, nagy a pozícióvesztés.

Tehát a magyar diplomáciához az lenne a tiszteletteljes kérésem és a kormányhoz is, hogy Koszovót vegyük magunk elé mintaként, és a magyar diplomácia azon túl, hogy a Belügyminisztérium ilyen jó megállapodást köt Koszovóval, hivatkozzák mind az Európai Parlamentben, mind pedig majd a Szerbia uniós csatlakozásával kapcsolatos viták különböző pontjaiban, követelje meg Magyarország azt, hogy Szerbia minden magyar közösség, magyar odacsatolt nemzeti közösség által támasztott igényt teljesítsen. Addig Magyarország nem adhatja áldását Szerbia uniós csatlakozására - hozzáteszem, nagyon sajnálatos, hogy a tagjelöltséget is már gyakorlatilag feltétel nélkül megengedte Magyarország. Elindult most egy békülési folyamat, de ez a békülési folyamat - finoman szólva - nem elegendő. Itt meg kéne követni a '44-es magyarirtások áldozatait, jóvátételt kellene adni, az elkövetőket felelősségre kellene vonni. Területi autonómia, önálló magyar egyetem - számos követelmény van, ami nem teljesül. Ha Koszovót figyeljük, akkor vessük a tekintetünket a koszovói helyzet adta előnyökre, amit a magyar állam felhasználhat.

Úgyhogy mi e szempontok alapján támogatjuk az egyezmény becikkelyezését, azonban igenis számon kérjük azt, hogy Magyarország Koszovót és a Koszovóban élő szerbek területi autonómiáját hivatkozza, kérje számon Szerbián az ott élő, a Délvidéken élő magyar közösség tekintetében is. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu