VONA GÁBOR (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A Fidesz 2010-ben egymillió munkahelyet ígért Magyarországnak. Azóta eltelt három év, és az ember nem is tudja, hogy pontosan hogyan értelmezze ezt az ígéretet; egymillió közmunkást ígértek-e (Közbeszólás a Fidesz soraiból.) vagy esetleg egymillió munkahelyet összesen. A lényeg az, hogy önök elkezdtek bűvészkedni a statisztikákkal, a foglalkoztatási adatsorokat összemixelik a közmunkaadatokkal, ami nyilvánvalóan abból a tényből fakad, hogy az önök munkahely-teremtési politikája megbukott. Mondjuk ki, megbukott, és az önök kommunikációja is ezt közvetett módon elismeri, amikor már nem is munkahelyteremtésről beszélnek, hanem munkahelyvédelemről. Ezzel végül is azt mondják, hogy ha már munkahelyeket nem tudtunk teremteni, akkor legalább védjük meg azt, ami van, és ebben egyébként bizonyos értelemben még egyet is tudunk érteni, legalább próbáljuk meg megvédeni azt, ami megmaradt.

De nem mindegy, hogy milyen munkahelyekről beszélünk. Nagyon sokszor a munkahelykérdés mennyiségi szempontból szokott előkerülni, és a minőségi szempont, hogy milyen munkahelyeket teremtünk meg vagy milyen munkahelyeket védünk meg, nem szokott terítékre kerülni a politikai vitában.

Milyen munkahelyeket szeretnének önök megvédeni, és milyen munkahelyeket szeretnének teremteni? Egymillió közmunkást? Vagy egymillió, éhbérért dolgozó, kiszolgáltatott, rettenetes körülmények között dolgozó munkaerőt, akik bérelt munkaerők sokszor multinacionális cégek alkalmazásában? Vagy egymillió magyar munkahelyet szeretnének teremteni? A három lehetőség között óriási a különbség.

Ebben a pillanatban meg is érkeztünk a felszólalásom valódi témájához, a multinacionális cégek magyarországi helyzetéhez és a náluk dolgozó magyar állampolgárok sorsához. Elsősorban különbséget kell tennem termelő és piacrabló, piacszerző multinacionális cégek között. Akik termelni jönnek ide, olyat hoznak ide, ami nekünk nincs, és ezzel munkahelyeket teremtenek, tudást hoznak az országba, nincs bajunk velük, örülünk, hogy itt vannak; természetesen velük kapcsolatban is vannak elvárásaink. Azok ellen viszont igenis fel fogunk szólalni, akiket a Fidesz meg az MSZP közösen az elmúlt huszonnégy évben idehívott, akik leépítik a magyar nemzetgazdaságot, olcsón tartják a magyar munkabéreket, több munkahelyet tesznek tönkre, mint amennyit létrehoznak, és elveszik tőlünk Magyarországon a saját piacainkat.

Ezen családon belül külön meg kell említenünk azokat a kereskedelmi láncokat, amelyek körében ez a helyzet különösképpen jól látható. Kezdjük például azzal, hogy nem csupán a munkahelyek minőségével van problémánk, hanem a munkahelyek mennyiségével is. Ezen kereskedelmi láncoknál nem hoznak létre annyi munkahelyet, amely európai szinten elvárható lenne. Nem hoznak létre annyit. Kiskereskedelmi árréssel dolgoznak, vagyis magas árakon, és nagykereskedelmi szolgáltatást nyújtanak érte. Magyarul mit tesznek? Nyugat-európai árakon kínálják nekünk a zömében külföldi termékeket, és ezért cserébe balkáni, ázsiai árakon dolgoztatják a magyar embereket, balkáni és ázsiai munkakörülmények között. A polcaikon alig van magyar termék.

A kormány számtalanszor hangoztatta, hogy ezt majd megtöri, ezen majd változtatni fog. Nem sikerült ezen változtatni. Hogyan is sikerült volna, ha még a magyar áruházláncok polcain sem sikerült ebben változást elérni, ha még a magyar tulajdonú áruházláncok polcain is külföldi termékek vannak?

Vagy ott vannak a beszállítók. Ugye, mindig el szoktuk mondani, hogy hát azért külföldiek persze ezek a cégek, de legalább a beszállítóik magyarok. Ez sem igaz. A beszállítói arányok is Magyarországon európai összehasonlításban nagyon rosszak.

És végül, ami talán az egész multinacionális szektorra egységesen elmondható, az az, hogy a magyar munkaerő által megtermelt profitjukat elviszik az országból, kimenekítik az országból, a tőkét repatriálják, ennek a mértéke hatalmas, óriási kár éri évente Magyarországot. Önök titokzatos, homályos stratégiai szerződéssorozatot kötnek a multinacionális tőkével. Kérdésem lenne, hogy miért titkosak és miért ilyen homályosak ezeknek a szerződéseknek a konkrét tartalmai, mit akarnak önök ezekkel rejtegetni, milyen stratégia rejlik pontosan az önök szerződéskötései mögött. Csak nem az a stratégia rejlik itt is, mint amit az MSZP és önök is az elmúlt huszonnégy évben végrehajtottak, vagyis egy kiszolgáltatott, félgyarmati Magyarország, amelynek nincs önálló ipara, nincs önálló mezőgazdasága, nincs önálló kereskedelme?

(14.00)

Esetleg itt is azzal állunk szemben, hogy majd mondanak szépeket, de a tetteik ugyanazok, mint az MSZP-é? Higgyük akkor megint Orbán Viktornak, hogy nem azt kell nézni, amit önök mondanak, hanem amit tesznek? Az a baj, hogy pont azt nézzük.

A Jobbik 2014-től, ha kormányra kerül, a következő lépéseket fogja elérni: a multiknál dolgozó magyar állampolgárok béreit vásárlóerő-paritáson fel fogja zárkóztatni az európai bérekhez. Ugyanazt a munkát végzik, ugyanolyan jogú európai állampolgárok, ugyanolyan bér jár ezeknek az embereknek. A polcokon azokból a termékekből, amelyeket Magyarország is képes megtermelni, el fogjuk érni, hogy igenis megfelelő arányban magyar termékek legyenek; ahogy megfelelő arányban legyenek a beszállítók is Magyarországon a multik beszállítói között.

És végül, de nem utolsósorban, tisztelt képviselőtársaim, ha a Jobbik kormányra kerül, folytatódni fognak a stratégiai szerződések, csak mi nem multinacionális cégekkel, hanem magyar vállalkozásokkal fogunk szerződni.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

Forrás: parlament.hu