SZÁVAY ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Potápi képviselő úrnak a megjegyzésén gondolkodtam, de aztán letettem róla, mert szerintem túl stílustalanok voltak ahhoz, hogy reagáljak rá. (Dr. Staudt Gábor: Önmagát minősítette.)

Kőszegi képviselő úr kérésének eleget tettem, most gyorsan végiggondoltam, de továbbra is úgy gondoljuk, hogy nem fogjuk tudni támogatni a jelentést, képviselő úr.

Még egy megjegyzést általánosságban azért legyen szabad a vitához hozzátennem, csak így a tévénézők kedvéért, akik nem látják át az üléstermet, meg az utókor számára. Tehát miközben azért önök elmondják itt a hangzatos mondatokat ennek a témának a fontosságáról, hadd jegyezzem meg, hogy egyrészt államtitkár úr a vezérszónoki felszólalások közben egy pillanatra se, de még véletlenül se emelte ki a fejét a táblagépéből, nem tudom, egyáltalán eljutott-e hozzá az, amit mondtunk; hogy nem érdekelte, az egész bizonyos. (Közbeszólás a kormánypárti padsorokból.)

Ha ehhez még hozzáteszem, hogy a Fidesz és a KDNP vezérszónokai már rég elhagyták az üléstermet, a vitában már nem kívánnak részt venni (Közbeszólás a kormánypárti padsorokból: Hol van Novák Előd?), Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes úr szokása szerint jelen sem volt. Nem láttam az ülésteremben Lélfai Koppány vezérigazgató urat sem. (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból. - Dr. Rétvári Bence: Hol van Vona Gábor? - Hol van a frakcióvezető-helyettes?) Ez azt jelenti, hogy önök, akiknek egyáltalán feladatuk lenne legalább ezzel a témával foglalkozni, nagyjából jól kifejezték, hogy valójában mennyire érdekli ez önöket, de egyáltalán, általában a vállalt kötelezettségeiknek is mennyiben kívánnak eleget tenni.

Köszönöm szépen egyébként Kőszegi képviselő úrnak a felszólalását két dolog miatt is. Egyrészt azért, mert ő itt van, egyáltalán, mint akit ez a téma érdekel, és mint aki a bizottság tagja, másrészt a hozzászólása miatt is, mert több szempontból is korrektnek tartottam. Örülök, hogy képviselő úr azért legalább megfontolásra érdemesnek tartott néhány olyan javaslatot, ami az ellenzéki oldalról elhangzott, vagy ezekkel bizonyos mértékben egyet tudott érteni.

Hadd reagáljak azért néhány megjegyzésére szó szerint is vagy tényszerűen.

Arról beszélni, képviselő úr, hogy átlátható az a döntéshozatal, amelyben 5,5 milliárd forintról három ember mindenféle kontroll nélkül, kénye-kedve szerint dönt, ez azért számomra több mint elfogadhatatlan. A Bethlen Gábor Alap működését ugyanis most jelenleg ez jellemzi. 600 millió forintról lehet dönteni nyilvános, nyílt pályázati körben. Többször elhangzott, hogy ez a rendelkezésre álló keretnek csupán az 5 százaléka, és 5,5 milliárd forintról három ember dönt, egyáltalán nem tudható, csak sejthető sajnos, hogy milyen szempontok, milyen kritériumrendszerek alapján.

Hogy mennyi a hozadéka az osztálykirándulásoknak? Hogy mennyi a hozadéka az osztálykirándulásoknak, igaza van, képviselő úr, persze, lehetett volna ennek a pozitívumairól sokáig beszélni, ebben önnek kétségkívül igaza van. Én azt a megoldást választottam, én azt tettem, hogy a vezérszónoki felszólalásom elején kiemeltem azt a néhány példát, amelyekről úgy gondolom, hogy kétségkívül olyan példák, amelyeket mi semmilyen kritikával nem kívánunk illetni. Ezzel már előrébb voltam egyébként, mint a kormánypárti képviselők, akik viszont ezzel szemben a leghalványabb kritikát sem fogalmazták meg nyilván az előttünk levő jelentéssel kapcsolatban, azzal együtt is, hogy önök is nyilván tudják, hogy ez komoly hiányosságokat is tartalmaz. Tehát én a vezérszónoki felszólalásomban érintettem azt a néhány témát, amiről úgy gondoljuk, hogy teljes egészében jól, megfelelő módon sikerült véghezvinni.

Nyilvánvalóan, ellenzéki pártként úgy gondolom, az a dolgunk és az a feladatunk, főleg egy ilyen egyértelmű és egyhangú sikerpropaganda mellett, hogy bizony a hiányosságokra, a mulasztásokra és a vétkekre felhívjuk a figyelmet.

De nem kerülöm meg a kérdést, az osztálykirándulások természetesen egy nagyszerű ötlet, ezt annak idején eredetileg a Jobbik képviselői nyújtották be a parlament elé. Örülünk, hogy ez megvalósult, de a legnagyobb probléma ezzel mégiscsak az, képviselő úr, hogy önöknek van egy miniszterelnök-helyettesük, aki három évvel ezelőtt ennek a javaslatnak a vitájában azt mondta, hogy 2014-re, azaz a ciklus végére százezer gyereket el fogunk vinni kirándulni. Na most, ráadásul nem is egy olyan óriási nagy összegről van szó, szeretném hozzátenni, most valami 500 millió forint jut körülbelül erre a célra, ebből visznek most kirándulni 14 ezer gyereket. Ha most megnézzük, hogy a költségvetésből milyen fejezetekre milyen összegek szerepelnek, ha szándék lenne erre, akkor úgy gondolom, hogy ezt a célt meg lehetett volna valósítani, ha erre komoly szándék lett volna.

Abszolút egyetértek azzal, amit Kőszegi képviselő úr mondott azzal kapcsolatban, hogy a külhoni magyar iskolákat valamilyen formában vonzóvá kell tenni. Ez kétségkívül nagy hiányosság. Több külhoni magyar szervezet, de magánszemélyek, szülők is felvetették már azt a kérdést vagy azt a javaslatot, hogy az oktatás-nevelési támogatást a családok helyett inkább az iskoláknak kellene adni. Mi ezzel a javaslattal ebben a formában nyilvánvalóan nem tudunk egyetérteni, úgy gondoljuk, hogy az oktatás-nevelési támogatás önmagában fontos, még ha csökkent is ennek az ösztönző ereje, mint ahogy arra már rámutattam, azonban ez mégis fontos segítség a magyar családok számára. És bízunk benne, bár nem ismerek ezzel kapcsolatos széles és reprezentatív kutatást, de bízunk benne, hogy ennek azért valójában van még ösztönző hatása annak a döntésnek a meghozatalakor, amikor egy magyar gyermek valamely elszakított területen 6 éves lesz, és a szülőknek választaniuk kell, hogy milyen iskolába íratják.

Ha már egyébként itt járunk, akkor akár a Nemzetpolitikai Kutatóintézet, akár a Nemzetstratégiai Intézet is egyébként - javasolom, jut eszembe így hirtelen - akár csinálhatna is egy felmérést erről valamikor, hogy a különböző elszakított területeken mennyiben játszik szerepet az iskolaválasztásban a magyar állam által biztosított ezen támogatás.

Számháborúval vádol meg engem Kőszegi képviselő úr. Képviselő úr, semmi más nem történt, mint ismertettem egy korrekt, konkrét javaslatunkat, mint ahogy ezt már több alkalommal megtettem. Vitatkoztunk mi erről már a képviselő úrral országhatáron innen és túl, több alkalommal is. A Jobbiknak lesz egy konkrét javaslata, egy konkrét programja 2014-ben a nemzetpolitikai támogatásokat érintően. Ezt több alkalommal elmondtam, elmondtam most is. Ez a javaslatunk pedig azt fogja tartalmazni a jövő évi választási programunkban, hogy a következő ciklus végére fokozatosan az ötszörösére kívánjuk emelni a külhoni magyarság céljaira biztosított támogatásokat. Ez nem számháború, képviselő úr, ez egy ténykérdés, ez egy programunk lesz, ez egy vállalásunk lesz.

Ha pedig már a költségvetésről is volt szó, képviselő úr, hamarosan tárgyaljuk a költségvetést.

(12.30)

Én biztatom önt és biztatom a többi kormánypárti képviselőt is, hogy nyújtsanak be minél több módosító javaslatot, minél több javaslatban sarkallják arra a saját kormányukat és a saját frakciójukat, hogy azokra a külhoni magyarság számára fontos célokra és programokra jusson komolyabb költségvetési forrás, amelyekről itt szó volt, vagy amelyeket önök - akár személyes tapasztalat, akár más meggyőződés alapján - fontosnak tartanak. A Jobbik a korábbi évekhez hasonlóan az idei évben is meg fogja tenni nyilván a maga módosító javaslatait. Ezek között sajnálatos módon - előre látom - lesznek olyanok, amelyeket harmadik és negyedik alkalommal fogunk majd benyújtani, meg fogjuk tenni most is, hiszen számos olyan cél van, többek között például a nevelési-oktatási támogatások vagy a határon túli műemlékvédelem, a külhoni magyar tévéstúdiók, televíziók eszköztámogatása, csak hogy néhányat mondjak, amelyekkel kapcsolatban évek óta nemhogy előrelépés, hanem inkább csak visszalépés tapasztalható. A nemzeti összetartozás bizottságához ezek a kérdések be fognak kerülni, ezekről ott dönteni fogunk, a képviselő úr is tagja ennek a bizottságnak, tehát biztatom arra, hogy éljen ő is javaslatokkal, illetve támogassa az ellenzéki oldalról benyújtott azon javaslatokat, amelyekkel egyetért.

Még egy megjegyzés itt elhangzott, az egyik kedvenc kifejezésem - több ilyen van -, most éppen nemzetpolitikai összefogást hallhattunk, van még nemzetpolitikai egység meg nemzetpolitikai konszenzus, meg nemzeti együttműködés. Képviselő úr, önök is tudják, hogy ez az önök elmúlt hároméves kormányzásának az egyik legnagyobb hazugsága. Ez egy kamu! Önök az égvilágon semmilyen nemzetpolitikai összefogásra, nemzetpolitikai egységre, nemzeti együttműködésre meg nemzetpolitikai konszenzusra nem törekszenek. (Közbeszólások a Jobbik soraiból: Így van!) Az elmúlt három év - és akkor most ne is beszéljünk más területekről, csak beszéljünk a nemzetpolitikáról - ezt tökéletesen jól mutatja, ahogy tökéletesen jól mutatja egyébként az ezért a témáért felelős nemzeti összetartozás bizottságának a működése is. Önök ezen a területen is minden alkalommal gátlástalanul visszaélnek a kétharmados felhatalmazásukkal, minden alkalommal gátlástalanul nyomják el és söprik el az ellenzéknek a bármilyen módosító javaslatát, bármilyen jó szándékú ötletét, bármilyen konstruktív kritikáját.

Képviselő úr, az elmúlt három évnek a gyakorlata ezt bizonyította, és ahogy közelednek a választások, és önök egyre biztosabbak kezdenek lenni a saját erejükben, úgy az elmúlt fél év történései ezeket a folyamatokat csak felerősítették. Ne beszéljenek nemzetpolitikai konszenzusról, és ne beszéljenek nemzetpolitikai összefogásról! Ne beszéljenek róla, hanem csinálják! Amikor azt kell látnunk és azt kell éreznünk, hogy önökből most már az elmúlt hónapokban a politikai eleganciának a minimuma is kiveszett, amikor önök a legkisebb, a legminimálisabb politikai gesztusra sem képesek, még olyan kérdésekben sem, amelyekben egyébként alapvetően egyetértenek, akkor ne beszéljenek nemzetpolitikai konszenzusról, meg ne beszéljenek nemzeti összefogásról. Ne beszéljenek nemzetpolitikai konszenzusról akkor, amikor a nemzeti összetartozás bizottsága - amely elvileg megtestesíti ezt az önök által is fontosnak tartott és elvileg általunk is fontosnak tartott nemzetpolitikai egységet - most egy fideszes elnökkel meg két fideszes alelnökkel működik. Ez tökéletes lenyomat arról, hogy önök valójában mit gondolnak a nemzetpolitikai konszenzusról és a nemzeti összefogásról.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a Jobbik és az LMP soraiban.)

Forrás: parlament.hu