DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt kúriai Elnökhelyettes Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Meg kell hogy mondjam, érdekes volt államtitkár úr expozéját hallgatni, hiszen hasonló érzés fogott el, mint egyes bírósággal kapcsolatos sarkalatos törvények módosításáról szóló előterjesztések esetén; amikor államtitkár úr azt a kiemelkedő képességét bizonyította, hogy ugyanúgy tud érvelni valami mellett és aztán annak az ellenkezője mellett is.

Igaz ez erre az előterjesztésre is, hiszen több olyan rendelkezés szerepel benne, amellyel kapcsolatban államtitkár úr hasonlóan meggyőzően próbált érvelni 2011-ben, csak éppen pontosan az ellentéte vonatkozásában. Ugyanezt mondta, hogy hatékonyabbá teszi az eljárást, ez egy igazán kielégítő, jó megoldás - mondta most az egyik verzióról, s mondta korábban ugyanannak a témának egy ellentétes verziójáról.

De hogy konkrét legyek: az előzetes letartóztatással kapcsolatban ismertette államtitkár úr - helyesen -, hogy a nyomozati iratok csatolása is kötelező lesz az indítványhoz. Ennek azonban van egy történeti előzménye és nemcsak az az EK-irányelv, amiről államtitkár úr beszélt, hanem a magyar Legfelsőbb Bíróságnak egy büntető kollégiumi véleménye, amely a 93. számot viseli, ahol a Legfelsőbb Bíróság Büntető Kollégiuma tartalmilag ugyanazt tette kötelezővé, azaz az ügyésznek rendelkezésre kell bocsátania a védő számára azokat az adatokat, tényeket, iratokat, amelyek az előzetes letartóztatás alapjául szolgálnak, szolgálhatnak az ügyész indítványa alapján.

Erre a kormánynak volt egy reakciója. Ez a reakció pontosan ellentétes volt azzal, mint amit most államtitkár úr előadott a parlamentben. Ugyanis a 2011-ben elfogadott büntető eljárásjogi törvény gyakorlatilag felülírva - ezt önök egyébként szeretik, más hatalmi ág döntéseit felülírni, itt is ez történt - a Legfelsőbb Bíróság kollégiumi véleményét, a törvényben szabályozták azt, hogy a nyomozási bíró az eljárásában köteles figyelemmel lenni a nyomozó hatóság és az ügyész nyomozástaktikai szempontjaira, így különösen arra, hogy a gyanúsított és a védő a nyomozás adatait, tényeit és bizonyítékait csak a nyomozásra irányadó szabályok alapján ismerheti meg, amely nem csupán a bírósági eljárás kontradiktórius jellegét negligálta, hanem jellegénél fogva a pártatlan és független bíróságot - az eljárási funkció megosztási alapelvi követelményeivel ellentétes módon - a nyomozás sikerének előmozdítására kényszerítette, és emellett egyébként kifejezetten ellehetetlenítette azt, hogy a védő ezeket a bizonyítékokat és tényeket megismerje.

Államtitkár úr, önök tehát a 2011-es módosításban éppen hogy letiltották a védőket arról, hogy megismerhessék ezeket az iratokat. Nagyon meggyőzően érvelt akkor is emellett, most pedig meggyőzően érvelt ennek az ellenkezője mellett. Hál' istennek, hogy így, két év elteltével megfogadják a Legfelsőbb Bíróság - új nevén a Kúria - véleményét ebben a témában. Ugyanígy nagy érdeklődéssel hallgattam, amikor államtitkár úr a tanú érdekében eljáró ügyvédről beszélt, és kiemelte mint a jogalkotás helyes irányát, hogy ez az ügyvéd mostantól részt vehet a tanú kihallgatásán.

Az a probléma ezzel, államtitkár úr, hogy megint csak két évvel ezelőtt egészen más álláspontot képviseltek ebben a kérdésben. Szeretném idézni a miniszteri indokolását annak a törvényhelynek, amely alapján önök úgy gondolták, hogy a tanú érdekében eljáró ügyvéd ne vehessen részt a tanú kihallgatásán. Ez így szólt: "A javaslat kiemelt jelentőségű ügyekben - utána ezt egy módosító javaslattal kiterjesztették az összes többi ügyre is - meg kívánja akadályozni azt, hogy a tanú érdekében eljáró ügyvéd, aki ez esetben valójában nem a tanú érdekeit tartja szem előtt és esetleg csak formailag jár el az ő megbízásából, azért vegyen részt a kihallgatáson, hogy értesüljön a tanúvallomás tartalmáról, és arról tájékoztatni tudja a terheltet vagy más olyan személyt, akinek ez érdekében áll." Ez a T/4657. számú törvényjavaslat 70. §-ához fűzött részletes indokolásából vett idézet.

Ehhez persze kommentárként hozzá lehet annyit fűzni, hogy a nagyobbik kormánypárt frakcióvezetőjének az a mondata, amely szerint el kell dönteni, hogy a bűnözők pártján álló ügyvédekkel szimpatizálunk-e vagy pedig az állammal, aki a bűnt üldözi - nem szó szerint idéztem, de tartalmilag ezt mondta Lázár János akkor -, ezt egy kicsit szakmaibb köntösbe bújtatták, de tulajdonképpen ugyanarról van szó.

Államtitkár úr akkor még a parlamenti vitában, a szakbizottsági vitában mindezt kiegészítette azzal, hogy szerinte teljes anakronizmus az, ami a korábbi szabályozás vagy az addig hatályos szabályozás volt, amelyet 2003-ban - és itt megint idézem szó szerint államtitkár úr szavait - "megfelelő ügyvédi lobbi hatására építettek be ebbe a törvénybe". És hozzátette ekkor államtitkár úr, hogy megfontolandónak tartja, hogy ne csak kiemelt ügyekben, hanem általánosan állítsák vissza a 2003 előtti állapotot, s még azt is hozzátette - és megint szó szerint idézem -, hogy "paranoiából nem érdemes eljárási törvényeket alkotni". Ez a rendelkezés pedig ilyen.

Ehhez képest érdeklődéssel olvastam az előttünk fekvő törvényjavaslatot, amely egy pontosan ellentétes álláspontot képviselt, és eszerint, államtitkár úr szerint és a kormány álláspontja szerint ez éppúgy a büntetőeljárások sikeréhez vezető út egyik sarokköve. Érdekes mindenesetre, mindez mindazonáltal az én számomra örömteli változás, hiszem mindkét mai módosítás tulajdonképpen visszaállítja e tekintetben a jogállami kereteket, a jogállami megoldást, és ha 1,5-2 évig ezt nélkülözni is kellett, legalább most visszatérünk a helyes útra.

(15.30)

A törvényjavaslatnak egy másik részéről, egy csomagról szeretnék beszélni. Ez megint az ügyészséggel és az ügyészség jogkörbővítésével összefüggő rendelkezések. Az az érdekes - és persze a tévedés jogát fenntartva, bár nem hiszem, hogy ebben nagyot tévednék -, hogy nagyjából ki lehet következtetni, hogy mely rendelkezéseket mely jogalkalmazó szerv javasolta. Ugyanis, ami az ügyészségről szóló rendelkezés, az ebben a törvényben is, talán egy kivétellel, mindegyik egy dologról szól, hogy az ügyészségnek a lehetőségeit, a jogkörét, az eljárási határideit hogyan lehetne még kedvezőbbé tenni az eljáró ügyészek számára.

Nézzük meg ezeknek a rendelkezéseknek a csokrát! Ilyen az - és itt még azt tudom mondani, hogy tartalmilag egyet is értek vele, úgyhogy csak sorolom mint tényt, hogy ez is idetartozik -, hogy az Országgyűlési Őrség hivatásos tagjaival kapcsolatban a nyomozó ügyészség jár el. Rendben van.

Nézzük tovább! Az ügyész és a nyomozó hatóság levelezésébe nem láthat bele majd védő. Azaz erről másolat nem kérhető. Miért is? Hát az az irat részét képezi, ha jól tudom. Azt is szinte biztosan állítom - de majd államtitkár úr kijavít, ha esetleg ebben tévednék, bár nem hiszem -, hogy ez az iratanyag egy az egyben az eljáró bíróhoz kerül; az eljáró bíró elé kerülő iratanyagból nem fogják kivenni az ügyész és a nyomozó hatóság levelezését. Ha pedig ez így van, akkor ezek az iratok érdemben befolyásolhatják a bíróság döntését. Ha pedig ezek érdemben befolyásolhatják a bíróság döntését, akkor szeretném megkérdezni, hogy milyen elvi alapon nem ismerheti meg ezt az eljáró ügyvéd és a terhelt akkor, amikor a nyomozás már lezárult.

Nem azzal van tehát problémám, hogy a nyomozás közben nyomozástaktikai érdekekre hivatkozva ne lehetne korlátozni ezeknek az iratoknak a kiadását, de azért úgy gondolom, hogy kell hogy legyen az eljárásnak egy olyan pontja, amikor ebbe mindenki beletekinthet, hiszen a bíró véleményét, álláspontját ez befolyásolni fogja.

Nézzük tovább! Titkos információgyűjtés. Egy korábbi Be.-módosítássorozatban önök már szinte parttalanná tették a titkos információgyűjtésre vonatkozó szabályokat. Azaz gyakorlatilag ma ott tartunk, hogy titkos információt az arra jogosult szervek - amelyek köre szintén egyre tágul -, ügyészség, rendőrség, NAV, és még lehetne sorolni, hogy ki mindenki más is, gyakorlatilag szabadon gyűjthet, csak később, amikor majd a büntetőeljárást megindítják, akkor kell engedélyeztetni a bírósággal. Nyilván a felhasználhatóságát ez fogja meghatározni. Itt csak egy mondattal utalok arra, hogy államtitkár úr is valószínűleg pontosan tudja azt, hogy a felhasználhatóság egy dolog, és az operatív információ, ami ezáltal nyerhető, egy másik dolog, és az operatív információ nyerésére gyakorlatilag korlátlan felhatalmazása van ma a titkos adatszerzésre jogosult szerveknek. Én ezt egyébként garanciális szempontból elfogadhatatlannak tartom. Na, ezeken a szabályokon még egyet enyhít - már a garanciális szabályokon - ez a törvényjavaslat. Gondolom, hogy ez is valahonnan az ügyészi körökből származott, vagy esetleg kormánykörökből.

Továbbmenve: az ügyész a vádemelés után is indítványozhassa majd a tanú vallomásának a felolvasását, anélkül, hogy őt idézné a tárgyalásra. Ez megint egy ügyészi jogkört bővítő rendelkezés.

Azután: a másodfokú ügyész az indítványa előterjesztéséhez a 30 helyett most már 60 napot fog kapni. Persze a jogszabály szerint kivételes jelleggel, de aki gyakorló jogász, az pontosan tudja, hogy ez a kivételes jelleg általánossá fog válni. Úgyhogy a 30 nap helyett 60 napra fog ez bővülni. Hozzáteszem azt is, hogy ha a kormánynak az eljárások gyorsítása a célja, akkor érdekes, hogy ezt az indítványt miért emelte be most az előterjesztésébe.

Aztán említhetném a magánlakás fogalmának kiterjesztését a gépkocsira, és ezzel összefüggésben a házkutatásra, illetve a titkos információgyűjtésre vonatkozó szabályokat szintén lehetne említeni. Azt gondolom, hogy ez nem helyes, és mi ezeket a módosításokat biztosan nem fogjuk pártolni.

Van egy-két olyan javaslat is, amit viszont üdvözölni tudunk, azon a kettőn kívül, amit a felszólalásom első részében említettem. Ilyen például az általános panaszjog visszaállítása, amit egyébként szintén odasorolhattam volna a felszólalásom első kategóriájába, ahol államtitkár úr szintén érvelt amellett, hogy milyen jó, hogy ez megszűnik, most amellett érvel, hogy milyen jó, hogy visszajön. Legalábbis a kormány álláspontja ebben, úgy tűnik, megint csak változott.

Pozitívnak tartom azt, hogy a gyermekmeghallgató szobák alkalmazását szélesebb körben teszi lehetővé a javaslat. Én fölvetném azt is - és ezt egy módosító javaslattal szeretnénk korrigálni -, hogy ne csak lehessen, hanem kötelező jelleggel ott kelljen meghallgatni, kihallgatni a gyerekeket.

Szintén elfogadhatónak tartom azokat az érveket, amelyeket a javaslat a másodfokú tanácsok kibővítésével kapcsolatban fogalmaz meg. Valóban szólnak komoly érvek emellett, tehát hogy a Kúriánál, illetve másodfokú tanácsnál ki lehessen öttagúra bővíteni a tanácsot. És azt is pozitívnak tartom, hogy a másodfokú határozathoz háromnapos gondolkodási időt társít a jövőben az előterjesztés.

Szintén pozitívnak tudom értékelni, hogy a felfüggesztett ügyek esetében az előzetes letartóztatásra kifejezetten és egyértelműen lehetőséget fog biztosítani a jogalkotó, és a nyomkövető alkalmazására vonatkozó új szabályokat is pártolni tudom. Ott eggyel egészíteném ki, talán azzal, hogy azokban az esetekben, ahol kiemelt súlyú bűncselekményekről van szó, ott a nyomkövető alkalmazását a bírónak kötelező jelleggel kelljen elrendelni. Tehát ne csak a terhelt hozzájárulásához ne kössük az alkalmazhatóságát, hanem e tekintetben, ritkán mondok ilyet, de kössük meg a bíró kezét, és tegyük kötelezővé azt, hogy ezt a nyomkövető berendezést alkalmazza.

Pártolom és egyetértek a közvetítői eljárás alkalmazásával a szabálysértési törvényben, hiszen a büntetőeljárásban bevált módszerről van szó, és azt gondolom, hogy minden elvi alapot nélkülözött az, hogy eddig ez a szabálysértési törvényben nem jelent meg. Tehát egy bevált, jó módszer alkalmazását én amott is tudom pártolni.

Egy perc hosszabbítást, elnök úr, ha megenged nekem!

Forrás: parlament.hu