DR. RÉPÁSSY RÓBERT közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Azért kértem szót, hogy vitatkozni tudjunk, és nem a zárszóban válaszolok Bárándy képviselő úrnak.

Először is meglepődve hallgattam, hogy egy korábbi javaslattal, sőt nem is egy korábbi javaslattal, hanem több korábbi javaslattal vitatkozott, nyilván annak illusztrálására, hogy most elégedett a beterjesztett (Dr. Bárándy Gergely: Így van!) javaslattal, de mégis úgy tűnt, mintha ellenezné ezt a törvényjavaslatot, hiszen a végén azt mondta, hogy nem támogatja a törvényt.

(15.40)

Nem világos számomra tehát az álláspontjuk, hiszen számos ponton közeledik a javaslat az önök által korábban elutasított, pontosabban: az elutasítás indokaként szereplő javaslatokhoz. Egyrészt ezt akartam elmondani, hogy én úgy érzem, hogy nem az aktuális álláspontunkkal, az aktuális törvényjavaslattal szállt vitába, hanem korábbi törvényjavaslatokkal - egyrészt.

Másrészt pedig ez egy régi vita közöttünk, és megint elmondta Bárándy képviselő úr, hogy a javaslatok egy része érezhetően az ügyészségtől származik. Még ha így is lenne, bár én egyébként bejelentettem magában az expozéban, hogy jogalkalmazói észrevételekre nyújtottuk be a törvényjavaslatot, a jogalkalmazók észrevételeire, azért én felhívnám arra a figyelmet, hogy az ügyészség nem ellensége az államnak. Az alaptörvény 29. cikk (1) bekezdése szerint: "A legfőbb ügyész és az ügyészség független, az igazságszolgáltatás közreműködőjeként mint közvádló az állam büntetőigényének kizárólagos érvényesítője. Az ügyészség üldözi a bűncselekményeket, fellép más jogsértő cselekményekkel és mulasztásokkal szemben, valamint elősegíti a jogellenes cselekmények megelőzését." Tehát az ügyészség a bűnüldözés és a bűnmegelőzés egyik fontos szervezete. Aki az ügyészség javaslatait az Országgyűlés elé terjeszti, az nemhogy elfogult lenne a vád és a védelem szempontjai között, hanem szeretné segíteni az ügyészség munkáját.

Én úgy gondolom, hogy ön azt kérheti számon, hogy egyensúlyban van-e a vád és a védelem eszközrendszere a büntetőeljárásban. De ez az egyoldalú vád, ami már többször elhangzott, hogy az ügyészség irányába elfogultságot mutatnak a javaslatok, ha úgy tetszik, én ezt vállalom, igen, a bűnüldözés vagy a bűnmegelőzés irányába elfogultak ezek a javaslatok, mint ahogyan maga a büntető anyagi jog is egyébként, legalábbis ennek a kormánynak és ennek a parlamenti többségnek a büntetőjoga valóban a bűnmegelőzés és bűnüldözés irányába elfogultságot mutat. Ezt vállalom.

Ami a védői garanciákat illeti, ön is elismerte, képviselő úr, hogy ez a törvényjavaslat a védelem garanciáit erősíti. Tehát úgy gondolom, hogy kellő egyensúlyban vannak ezek az intézkedések, részben a bűnüldözés szempontjait is segítik a törvényjavaslatban megfogalmazott módosítások, részben pedig a védelem garanciáit is.

Két konkrétumról szeretnék még beszélni, az előzetes letartóztatás megalapozásához szolgáló bizonyítékok előtárása vagy a gyanúsítottnak, terheltnek a rendelkezésére bocsátása. Nos, ezt mind a ketten tudjuk, sőt itt többen is tudják, hogy a büntetőeljárásban elvileg egészen az úgynevezett iratismertetésig a büntetőügyben fellépő nyomozó hatóságok bizonyos bizonyítékokat visszatarthatnak, mindaddig visszatarthatják, amíg azokat nem használják föl a büntetőeljárásban. Legkésőbb az iratismertetéskor természetesen meg kell hogy ismertessék a gyanúsítottal és a védővel az összes iratot. Csakhogy az előzetes letartóztatásra egy korábbi időpontban kerül sor, pontosabban, ennek az indítványnak a megtételére. Ezért az teljesen elvárható, és számomra is - egyébként azt kell hogy mondjam, mint egykor védői munkát is végző ember számára vagy jogász számára - az teljesen új megközelítés és mondhatnám, hogy forradalmi megközelítés, hogy az előzetes letartóztatást megalapozó bizonyítékokkal meg kell ismertetni a gyanúsítottat és a védőjét. De ez nem azt jelenti egyébként, hogy az összes rendelkezésre álló bizonyítékot a gyanúsított és a védő elé fogják tárni. Tehát itt van egy kis félreértés.

Továbbra is az a helyzet, hogy a törvényjavaslat csak arra kötelezi a nyomozó hatóságokat, hogy az előzetes letartóztatás indokoltságát, indokait alátámasztó, megalapozó bizonyítékokat bocsássák rendelkezésre, ezek között természetesen az alapos gyanút vagy pontosabban: megalapozott gyanút alátámasztó bizonyítékoknak is helye van.

Összefoglalva, nem azt mondja ki ez az új szabály, hogy minden rendelkezésre álló bizonyítékkal már abban a pillanatban, amikor az előzetes letartóztatásra indítványt tesznek, akkor meg kell ismertetni a gyanúsítottat és a védőjét, nem ezt mondja ki ez az új szabály, hanem kifejezetten az előzetes letartóztatást megalapozó bizonyítékokat. Lehet, hogy ezek egybeesnek, tehát ad absurdum egybe is eshetnek, hogy ha nincs más bizonyíték, akkor ezek egybeeshetnek kétségtelenül, mondjuk, egy beismerő vallomás vagy más ilyen bizonyíték. De úgy érzem, hogy itt nem áll ellentétben a korábbi óvatosság, nem állnak ellentétben az ön által nyomozástaktikai szempontnak nevezett megoldások azzal a garanciális szabállyal, hogy az előzetes letartóztatást megalapozó bizonyítékokat bizony elő kell tárni, és ezekre joga van a gyanúsítottnak és a védőjének reagálni.

Megjegyzem, hogy ez nemcsak az európai uniós irányelv miatt és nemcsak a Legfelsőbb Bíróság korábbi döntése miatt került ide elénk, hanem azért, mert az Emberi Jogok Európai Bíróságának elmarasztaló ítéletei is arról tanúskodnak, hogy az előzetes letartóztatásban ezt az elemet, ezt a szempontot számon kérik Magyarországon az Emberi Jogi Bíróság ítéletei, tudniillik, hogy nem kellően megalapozottak és érdemben nem tudnak védekezni a terheltek az előzetes letartóztatás indokaival szemben.

Még egy kérdés, ez a tanú érdekében eljáró ügyvéd. Igaza van, ebben teljesen megváltozott az álláspontunk, ebben igaza van. Bár az eredeti álláspontunk az volt, hogy a kiemelt büntetőügyekben nem szükséges a tanú érdekében eljáró ügyvéd, és változatlanul fenntartom azt az álláspontomat, amit egyébként többször kifejtettem, hogy büntetőeljárási garanciák szempontjából nem kötelező, hogy a tanúnak jogi képviselője legyen. Ez egyáltalán nem kötelező, mint ahogy ön is elmondta, 2003-ig nem is volt. Tehát nem szükségszerű jogállami kellék a tanú érdekében eljáró ügyvéd.

Azonban az utóbbi évek jogalkotói tapasztalatai alapján azt kell hogy mondjam, hogy számos olyan bűncselekmény és főleg új bűncselekmény került a Btk.-ba beiktatásra, amely ügyben kiderült, hogy az esetleges megfélemlítés miatt vagy az esetleges befolyásolás miatt a tanúk érdekében szükség van egy segítőre. Gondolok például az uzsora-bűncselekményre, vagy például a zsebszerződésekkel kapcsolatos bűncselekményeknél előállhat olyan helyzet, hogy a tanúnak szüksége van arra, hogy már ebben a kezdeti szakaszban, az eljárás kezdeti szakaszában is a tanú mellett ügyvéd járjon el.

Hozzáteszem, hogy az ügyvédi kamara és a 2003-as bevezetése ennek az intézkedésnek nem ezzel az érveléssel szólt, hanem azzal az érveléssel, és a mai napig is ez az álláspontja az ügyvédi kamarának, hogy azért van szükség a tanú érdekében ügyvédre, mert később a tanúból gyanúsított lehet, és már ebben a korai szakaszban kell képviselnie az érdekeit. De mi nem ezért terjesztettük ezt ide, hanem azért terjesztettük ide, mert nagyon sok esetben a tanúknak, még a nem sértett tanúknak is okuk van arra, hogy az eljárás során az érdekeiket egy ügyvéd képviselje.

Lehet, hogy most ezek az intézkedések egy irányba mutatnak és egybeesnek, de hangsúlyozom, hogy nem jogállami szükségszerűség egyrészt, másrészt pedig viszont praktikus, áldozatvédelmi szempontból szükség lehet a tanú érdekében eljáró ügyvéd szerepére.

Köszönöm szépen a figyelmet.

Forrás: parlament.hu