NOVÁK ELŐD, a kulturális és sajtóbizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Örülök, hogy most kisebbségi véleményt is mondhatok. Az előző napirendnél azért nem tehettem, mert már arra bejelentkezni sem volt lehetőségem a bizottsági ülésen, ugyanis már megvonták azt megelőzően a szót, ilyen értelemben még az Országgyűlésre is kivetülnek az ilyen bizottsági önkényeskedések.

Engedjék meg, hogy beszámoljak a bizottsági ülésen történtekről. Annál is inkább, mert az MTI tudósítása - hát, hogy is fogalmazzak? - nem egészen tárgyszerű. De azért hallgattassék meg először az MTI egyik mondata! "Az ülésen több alkalommal is vita alakult ki L. Simon László elnök és Novák Előd között, mivel a bizottság vezetője kifogásolta, hogy a jobbikos politikus rendszeresen bekiabál és bírálja az ülésvezetést, az 1. napirendi pont tárgyalása alatt megvonta tőle a szót." Persze nem akkor vonta meg a szót, már megvonta napirend előtt is, ugye, ahogy említettem, napirend-módosító javaslatot sem engedett tenni.

De nem is ez a fő probléma, hanem az, hogy a kulturális bizottságban valóban érdemi viták nem történhetnek. Hiszen ahogy például a mai bizottsági ülés is mutatja, gyakorlatilag a Jobbik volt az egyedüli, amely minden napirendhez hozzászólt érdemben, az összes többi párt egyetlenegy napirendhez sem szólt hozzá. Az LMP, a "Párbeszéd a Mandátumért" formáció és a Demokratikus Koalíció nevű mandátumtolvajok részt sem vesznek a bizottság ülésein gyakorlatilag, ma sem vettek részt, most sincsenek itt. (Dr. Gaudi-Nagy Tamás: Szégyen!) A Fidesz képviselői pedig ott vannak, de csak szavazni járnak be. Ezért érdemi vita nem történhet.

És ha a kormány számára kellemetlen megjegyzéseket teszünk, akkor a bizottsági ülésen L. Simon László, nem elég, hogy házszabály-ellenesen minden második érdemi hozzászóló ő, ami miatt egyébként már sikerült a Jobbiknak elmarasztaltatnia őt még a kormánypárti többséggel is; az ügyrendi bizottság egy nyári eseti állásfoglalásban állapította meg, hogy nem volt tekintettel a Házszabályra - ugye, nagyon mérsékelten fogalmaznak. Ha mondjuk, ellenzéki képviselőről, országgyűlési alelnökről, bizottsági elnökről van szó, akkor következetesen úgy fogalmaz az ügyrendi bizottság eseti állásfoglalása, hogy megsértette a Házszabályt. Egy kormánypárti képviselőről ilyet nem lehet leírni, még akkor sem, ha védhetetlen. Úgy fogalmaztak önök, hogy nem volt tekintettel a Házszabályra. No de hát ez is nagy dolog, hogy L. Simon Lászlónak az önkényes ülésvezetéseit már olyan szinten védhetetlennek tartották, hogy eseti állásfoglalásban elmarasztalták. És bizony, amiről én most beszámolok önöknek, erre a bizottsági ülésre is kivetül, hiszen nem elég tehát, hogy minden második érdemi hozzászóló ő, anélkül, hogy átadná az ülésvezetést, ahogy azt az Országgyűlésben láthatjuk is, amikor egy levezető elnök hozzá akar szólni - olyat azért nem nagyon látunk, hogy a levezető elnök, pláne minden második hozzászólóként, érdemben az elnöki pulpitusról fejti ki a véleményét; ez sajnos a sajtóbizottságban - bár kisebbségi véleményként adom ezt elő, de higgyék el, olvassák el a jegyzőkönyvet - megszokott, de mi több, folyamatosan belebeszélnek az ember felszólalásába. Pontosabban belebeszél L. Simon László, folyamatosan minősítget, ezért nyugodtan kifejteni az álláspontunkat, ahogy lehet azt egyébként itt egy plenáris vitán, a kulturális és sajtóbizottságban nem lehet megtenni.

Tehát az MTI álláspontjával szemben - hogy én rendszeresen bekiabáltam - az a helyzet, hogy épp hogy L. Simon László az, aki rendszeresen bekiabál. Ki sem kapcsolja a mikrofonját tulajdonképpen, ő folyamatosan beszél, minősítget és megszakítja az embert. És amikor házszabály-ellenesen megvonja a szót, akkor persze, hogy úgymond bekiabál az ember, megpróbálja befejezni a mondandóját. Bár tegyük hozzá, hogy az Országgyűlés volt KDNP-s alelnöke, Harrach Péter mondta azt, hogy ennek a ciklusnak az egyik ülésén, az első hétfői munkanapon, hogy a bekiabálás parlamenti műfaj. Tehát nem kell ettől megijedni.

Még az is jobb párbeszéd, a bekiabálás is, mint az, amit itt a kormánypártok részéről látunk, hogy érdemi vita nincs, az előre, ki tudja, ki által megírt beszédet felolvassák, és választ nem kapunk. Vagy ha kapunk választ, ugye, akkor azt általában zárszóként kapjuk meg, ugye, amikor már érdemi reakcióra nincs lehetőség. Persze, így van ez a kulturális bizottságban is, egyszer hozzászólhatunk, már ha elmondhatjuk a magunkét, utána érdemi válaszokat nem kapunk.

Sérelmeztem már a kulturális és sajtóbizottságban is, hogy úgy kell főleg a költségvetés elfogadásáról, a 2012-es költségvetés elfogadásáról beszélni, hogy nem tesszük mellé az érdemi beszámolót. El kell mondanom, hogy azt gondolom, úgy tudnánk tervezni is, ha végre az Országgyűlés napirendjére tűzné először a múlt lezárását, azonban ezzel még adós, bár már májusban benyújtotta a Médiatanács a beszámolóját és a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság is a beszámolóját, ennek ellenére az Országgyűlés ezt nem tárgyalta.

Miközben tehát nem fogadtuk el még a 2012-es beszámolót sem, önök már el akarják fogadtatni a 2014-es költségvetést is. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Ezért általános vitára alkalmatlannak tartjuk.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu