SZEKÓ JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Magyarország 2014. évi költségvetéséből, önkormányzati vezető lévén, talán érthető, hogy elsősorban a településeket érintő kérdésekről szeretnék beszélni. Kezdeném azzal, hogy az önkormányzatok döntő többsége számára a jelenlegi költségvetési év teljesíthetetlen lett volna, ha az állam nem siet a segítségükre, még akkor is, ha ezt egyes ellenzéki képviselők másképp ítélték meg. Hiszen a településeket nyomasztó, több mint 1200 milliárd forintnyi hitelállomány törlesztésére nem volt az önkormányzatoknak forrásuk. Sorozatos csődhullámmal kellett volna számolniuk. Ebből a kátyúból húzta ki a kormány az eladósodott önkormányzatokat akkor, amikor 650 milliárd forintnyi adósságukat vállalta át, lehetővé téve, hogy megtarthassák működőképességüket, tudjanak bért fizetni a köztisztviselőknek, közalkalmazottaknak, az egyéb foglalkoztatottaknak, nem beszélve a városüzemeltetési költségekről, közvilágításról, közterületek karbantartásáról, szúnyogirtásról, s a többi. Úgy vélem, hogy egy olyan polgármestertől, aki által vezetett település nincs eladósodva, sőt jelentős fejlesztési tartalékokkal rendelkezik, gazdálkodik, a fenti megállapítások talán hitelesebbek is.

A jövő évi költségvetés tervezete kapcsán ellenzéki oldalról hallhattunk sok nagyvonalúan általánosító kritikát és kevés konkrétumot. Ezért én szeretnék néhány konkrétummal szolgálni. Szerencsésnek tartom, hogy megváltozik a települések közvilágításának finanszírozása. Jelenleg ugyanis a települések a ténylegesen felmerült közvilágítási költségük után kapnak finanszírozást, támogatást. Gondolhatnánk, hogy ez jó így, hiszen a valós költségeket finanszírozzuk meg. Ez egy szempontból igaz, ugyanakkor megszűnik, megszűnt a települések érdekeltsége abban, hogy igyekezzenek gazdálkodni, olcsóbban, takarékosabban működtetni a közvilágítási rendszerüket, illetve fejlesszenek, beruházzanak a későbbi megtakarítás érdekében. Hiszen miért ruházzunk be, ha akár a drágább üzemeltetési költségre is megkapjuk a finanszírozási támogatást?

Nos, a jövő évtől a költségvetési törvénytervezet kiküszöböli ezt az ellentmondást. Bevezet egy objektív mérőszámot, a települési kisfeszültségű hálózat hosszát, és ehhez rendel fajlagos támogatást önkormányzattípusonként. Bizonyára szükség lehet majd kisebb finomításokra, főleg az egy kilométerre jutó támogatási összegek vonatkozásában kategóriánként, ugyanakkor talán az egyik legmegbízhatóbb, évtizedek óta rendelkezésre álló mérőszám a rendszeresen felmért kisfeszültségű hálózat hossza településenként, és nyilván összefüggés van a közvilágítás kiterjedtsége és a kif-hálózat hossza között.

Szerencsésnek tartom továbbá azt is, hogy megváltozik a bölcsődei finanszírozás rendszere is. Eddig ugyanis a gyermekek által ténylegesen a bölcsődékben töltött napok után kaptak az intézmények finanszírozást, ami eléggé kiszámíthatatlanná tette a támogatásukat. Helyesen, igen szigorú követelmények, szigorú közegészségügyi és szakmai követelmények, előírások határozzák meg, hogy egy-egy bölcsődei intézménynek mennyi a férőhelyszáma, és ezáltal hány gyerek helyezhető el. Ugyanakkor tudvalévő, hogy az először közösségbe kerülő gyermekeknél jóval nagyobb a megbetegedések aránya, nem beszélve arról, hogy egy-egy járvány is jelentősen befolyásolja az ellátást igénybe vevő gyermekek számát.

Mindez kiszámíthatatlan, és a fenntartóknak az engedélyezett létszámkereten belül a ténylegesen beiratkozott létszámra kell a kapacitásukat fenntartani. Tehát hiába akár 100 férőhelyre kaptak engedélyt egy-egy intézményben, és a valós igénybevétel ennek 50-60 százaléka, a kapacitást akkor is fenn kell tartani az engedélyezett és a beiratkozott létszámkeret mértékéig. Rendszeresen tapasztalhattuk, hogy például 100 beiratkozott gyermek esetén 50-75 fő között szórt a bölcsődben ténylegesen átlagosan jelen lévő gyermekek száma. Ezek után kaptak az intézmények finanszírozást, ami bizonytalanná tette a működésüket. Jelentős pozitív irányú változás, hogy a jövőben a ténylegesen beiratkozott gyermekek után kapnak a bölcsődék finanszírozást.

Már az előző évben eredményesen kezdeményeztük Hargitai János és Zsigó Róbert képviselőtársaimmal, hogy a mohácsi és a dunafalvai kompközlekedés kapjon működési támogatást. Mohács városát a Duna két részre osztja, és országunkban ez az egyetlen város, amit folyó szel ketté, és nincs híd a két városrész között. Mohácson már több mint százéves törekvés a Duna-híd megépítése, amit mint megvalósítandó programot az országos területfejlesztési törvény is tartalmaz. Örömömre szolgál, hogy nemrégiben a fejlesztéspolitikáért felelős államtitkár, Lázár János úr is arról tájékoztatott, hogy támogatja a híd megvalósításával kapcsolatos elképzelésünket, ennek előkészítése érdekében intézkedéseket is tesz.

Amíg azonban a híd megépül, szerepét a komp tölti be városunkban, amely fő közlekedési útvonalakat összekötve jelentős forgalmat bonyolít le. A kompközlekedés ugyanis létfeltétele a város, elsősorban a szigeti városrész lakosságának, az ott élők zöme Mohácsra jár dolgozni, iskolába, hivatalba, szakrendelőbe, kórházba, bevásárolni piacra, és még sorolhatnám. Az ez évi árvíz is rámutatott, hogy milyen kiszolgáltatott helyzetbe kerülhet a Duna bal partján, a Mohács-szigeten élő több ezer ember, ha leáll a komp. Ráadásul ekkor még a bajai híd is lezárásra került, tehát még jelentős kerülővel sem juthattak el mindennapi feladataik helyszínére. Igen hasonló helyzetben vannak a Duna melletti szomszéd települések, Dunaszekcső és elsősorban Dunafalva lakói is. Az önkormányzatoknak a kompközlekedés fenntartása, működtetése egyre nagyobb gondot, terhet jelent, ezért képviselőtársaimmal ebben az évben is kezdeményeztük, hogy a jövő évi költségvetés is biztosítsa a központi költségvetés az ezen közútpótló feladatunk ellátásához szükséges kiegészítő forrást, külön soron, nevesítve, elkülönítve, és valamelyest emelt mértékben is.

Az önkormányzati feladatok átszervezése után több kisvároshoz került a megyei önkormányzatoktól a múzeumok fenntartása. Úgy vélem, ezen a területen is bizonyítottuk, hogy nem vagyunk rossz intézményfenntartók. Ugyanakkor szembesültünk vele, hogy a múzeum fenntartására kapott összegek nem elegendőek, ezért értékelhetjük előrelépésként, pozitívumként, hogy 2013-hoz képest 240 millió forinttal több jut a kulturális feladatokra, köztük a település önkormányzatok muzeális intézményi feladatainak ellátására, és több jut a muzeális intézmények szakmai fejlesztésére is. Reméljük, hogy ezzel is egy olyan tendencia indul meg, ami, mint az egyéb önkormányzati feladatoknál, a közművelődési feladatoknál is igyekszik a teljes működtetési költséget fedezni.

Köszönöm figyelmüket. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban. - Közbeszólás ugyanott: Bravó.)

Forrás: parlament.hu