DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Noha az előttünk fekvő törvényjavaslat a címe szerint az alaptörvény ötödik módosításához kapcsolódó törvénymódosításokat tartalmazza, teljesen egyértelmű, hogy kisebb részben van erről szó. A módosítással érintett törvényjavaslatok egy része az új választási eljárási törvényhez kapcsolódó, eddig elmulasztott módosításokat végzi el.

Ahogy államtitkár úr az expozéjában kiemelte, én magam is úgy látom, hogy az egyik hangsúlyos és központi eleme az előterjesztett törvényjavaslatnak a választási eljárással kapcsolatos szabályoknak a módosítása. A másik egyébként, amiről államtitkár úr - én azt gondolom - nem véletlenül nem beszélt, és nem emelte ki, csak mintegy utolsó témaként beszélt az expozéban erről, ez az alkotmánybírák életkorára vonatkozó módosító javaslat.

Kezdjük először a választási eljárással kapcsolatos törvénymódosításokkal. Új szabályt vezet be a törvényjavaslat arra az esetre, ha a magyarországi lakcímmel nem rendelkező, magát a levélben szavazók névjegyzékébe felvetető választópolgár a szavazást megelőző 7. napot követően magyarországi lakcímet létesít. Ez a polgár a lakcímbejelentés alapján jogosult lesz arra, hogy az egyéni választókerületi jelöltre is szavazzon. Az indokolás szerint a levélben szavazás visszavonására - idézőjelbe teszem - ekkor már nincs mód, ezért ez a választópolgár már csak az egyéni jelöltre szavazhat a lakcíme szerinti szavazókörben. Mondom, hogy megjegyzendő, hogy a levélcsomagot már a szavazólap elkészültét követően elkezdik megküldeni az érintetteknek, itt utalnék például a 277. §-ra, és ők a szavazást megelőző 15 naptól már visszaküldhetik szavazataikat, ez pedig a 279. § (1) bekezdés.

A törvényjavaslat 13. §-a szerint a levélben szavazók névjegyzékéből törlik azt, aki a szavazást megelőző 7. napig létesít magyarországi lakcímet. A 7. naptól a szavazást megelőzően bekövetkező lakcímbejelentés esetén a választópolgár két névjegyzékben is szerepelhet, legalábbis a szavazást megelőző 2. napig, amikor a szavazóköri névjegyzéket lezárják. A szavazást megelőző 7. napig történő lakcímbejelentés esetén az érintetteket törlik a levélben szavazók névjegyzékéből, de levélben egyébként szavazhat. Felveszik a szavazóköri névjegyzékbe.

(16.30)

Ha az érintett a szavazást megelőző, például 5. napon létesít lakcímet, a levélben szavazók névjegyzékéből nem törlik, levélbeli szavazata, itt megjegyzem, érvényes lesz, valamint a törvényjavaslat 19. §-a alapján felvehetik a szavazóköri névjegyzékre is. A szabályozás meglátásom szerint tovább fokozza a levélben szavazással kapcsolatos aggályokat. Úgy tűnik, hogy van olyan időszak, amikor érvényesen beérkezhet a levélbeli szavazat, de az érintettet törlik a levélben szavazók névjegyzékéből.

Ez egy példa, tisztelt államtitkár úr. És azért olvastam föl ennyire pontosan ezt a meglehetősen bonyolult szabályozást, mert ebből két dolog rajzolódik ki, két lehetséges verzió. Az egyik az, hogy önöknek az a céljuk, hogy oly mértékben bonyolítsák túl a szabályozást kétértelmű megfogalmazásokkal, amit utána a különböző bizottságok, választási bizottságok, akár a választási iroda majd a kormányoldalnak megfelelő módon értelmezhet. A másik pedig az, ami látszik ebből, tisztelt államtitkár úr, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, hogy oly mértékben kapkodó az önök jogalkotása, hogy ilyen és hasonló jellegű szabályozással kell egyrészt azt kiigazítani, másrészt a választások előtt néhány hónappal ember legyen a talpán, aki meg tudja mondani, hogy milyen metódus alapján zajlanak majd le a választások.

Ami azonban sajnos jól látszik ebből a törvénytervezetből a választási eljárással kapcsolatos szabályok körében, az az, hogy önök annak ellenére, hogy azt állították, hogy bizonyos hazai és külföldi kritikákat megfogadva módosítanak a választási kampányra vonatkozó szabályozásukon, mégis valójában úgy teszik meg, amitől sokan tartottunk és féltünk, hogy formálisan megadják a lehetőséget, de a gyakorlati érvényesíthetőséget nem biztosítják. Mire gondolok? A kereskedelmi televíziókban például lehetőség lesz majd a reklámok közlésére. Még államtitkár úr ki is fejtette, idézve a törvényt helyesen és tényszerűen, hogy milyen megosztásban, milyen módon, hány percben kell majd ezeket a közléseket közölniük a kereskedelmi televízióknak.

Csak azt felejtette el államtitkár úr hozzátenni, hogy ez nem kötelezettség a részükre. Ha közlik, akkor ezek a szabályok vonatkoznak rájuk. Na de ha nem közlik, akkor semmilyen olyan jogszabály nem áll rendelkezésre, amivel őket rá lehetne szorítani a politikai reklámok közlésére. Államtitkár úr széttárja a kezét most. De azt azért szeretném rögzíteni és arra a figyelmet felhívni, és ezt mondtuk egyébként már korábban a vitában is, amikor először fölmerült ez a probléma, hogy mondják meg nekem, ha nincs törvényi kötelezettségük a kereskedelmi adóknak arra, hogy politikai reklámot közöljenek, miért tennék. Miért tennék? Ellenértéket nem fogadhatnak el ezért cserébe, azaz a kormány azt javasolja a kereskedelmi, mondjuk, televízióknak vagy rádióknak, amelyeket azért hívnak kereskedelmi adóknak, mert a piacból élnek, hogy áldozzák fel értékes reklámidejüket ingyenes politikai reklámok közlésére, mondjuk, főműsoridőben ahelyett, hogy leközölnék azokat a hirdetéseket, amelyeket magáncégek ellenérték fejében rendelnek meg a kereskedelmi televíziótól. (Dr. Répássy Róbert: A nézőkért.)

Államtitkár Úr! Egyet mondjon meg nekem, legyen szíves: miért tennék? (Dr. Répássy Róbert: A nézők tájékoztatásáért.) Mi az oka annak, hogy tennék? Azt mondja államtitkár úr, hogy a nézőkért. Nem hiszem, hogy a nézőknek a politikai reklám hiányzik. Nem gondolnám ezt. (Dr. Répássy Róbert: Akkor minek hirdetnek?) Azt gondolom viszont, lehet, hogy lesznek politikai vitaműsorok, ami teljesen más, mint a politikai reklám. Ezt teszik a nézőkért. Ezt aláírom. Biztos lesz ilyen, már ha egyébként a Fidesz hajlandó részt venni ilyen vitákban, mert 2010-ben elzárkózott az elől, hogy politikai vitaműsorokban fideszes képviselők vitatkozzanak akkor kormánypárti képviselőkkel. Remélem, hogy ez most másként lesz. De ez nem váltja ki a politikai reklám kategóriáját. Az tehát, hogy önök nem teszik mellé a kereskedelmi adókra vonatkozóan azt a kötelezettséget, hogy nekik kell ilyen reklámokat közölni, azt gondolom, ezzel nagyon nagy veszélye keletkezik annak a helyzetnek, annak az élethelyzetnek, hogy nem fognak ilyen reklámokat leközölni.

Ráadásul még azt is meghatározzák, államtitkár úr, hogy mi az a minimum, amit nekik le kell közölni. Tehát dönthet egy kereskedelmi tévé, hogy vagy leközöl jó sok politikai reklámot, vagy egyáltalán nem közöl le. Tehát azt nem választhatja, hogy legalább valamennyit lead. Ugye, ezt jelenti a törvénytervezet? Magyarán szólva, azt gondolom, önök éppen abba az irányba próbálják terelni ezeket a kereskedelmi adókat, hogy ne adjanak le politikai reklámot; hogyha akarnak bármennyit is leadni ebből, olyan mértékben sokat kelljen leadniuk, hogy az már adott esetben a saját működésüket veszélyezteti. Hiszen a reklámbevételek ebben az időben el fognak maradni. Szóval, tisztelt államtitkár úr, ez nem más, mint egy nagy átverés, már megint. Ez erről szól, nem pedig másról. Formálisan lehetővé teszik, hogy hirdetéseket közöljenek, de gyakorlatilag mindent megtesznek azért, hogy a valóságban ez ne történjen meg. Én pedig ezt őszintén szólva teljes mértékben elfogadhatatlannak tartom.

Államtitkár úr utalt arra, és itt áttérek az idő rövidsége miatt, hogy más jogszabályok módosítását is érinti a most előttünk fekvő törvénycsomag. Ez így van. Technikai jellegű módosítások elmulasztott jogalkotási lépéseket pótolnak. Ilyenek a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásáról szóló törvények módosítása kapcsán eszközölt változtatások, a jogalkotásról szóló törvény módosításai. De azt gondolom, mindezek előtt érdemes szót ejteni a másik nagy témáról, a másik jelentős témáról, ami szerepel ebben a javaslatban, ez pedig az alkotmánybírák korhatárának megváltoztatása.

Örülök annak, hogy államtitkár úr adott magyarázatot a bizottsági ülésen is és itt, a parlament plenáris ülésén is, hogy vajon milyen elvi alapja van annak, hogy a törvény hatálybalépése után akár lehet Magyarországnak 82 éves alkotmánybírája is, de 81 éves biztosan, mert 82 évesen kell majd nyugdíjba mennie, ez a fölső határ gyakorlatilag. Csak az a probléma ezzel, államtitkár úr, hogy nagyon sántít az az érv, amit ön mond. Két oka van ennek. Hadd mondjam először az elvi alapját, aztán a gyakorlatit. Végignéztem az ágazati törvényeket, hogy hol miként szabályozzák a korhatárt. Van olyan, ahol igaza van államtitkár úrnak, mondjuk, ilyen a Magyar Nemzeti Bank, vagy ilyen az Országos Bírósági Hivatal elnöke, ahol valóban nem határoz meg sem az alkotmány, sem alaptörvény, sem pedig az ágazati törvény korhatárt a tisztséget betöltő személy számára.

Azonban államtitkár úr téved, ugyanis fölsorolta itt a legfőbb ügyészt is, márpedig a legfőbb ügyészre vonatkozó szabályozás tartalmaz ilyet. A legfőbb ügyész, az ügyészek és más ügyészi alkalmazottak jogállásáról és az ügyészi életpályáról szóló törvény 22. § (1) bekezdésének d) pontja azt mondja, hogy a legfőbb ügyész megbízatása megszűnik a 70. életévének betöltésével. Államtitkár úr, az, amit ön állított, nem igaz. (Dr. Répássy Róbert: Kivesszük a törvényből.) Nem igaz! Ugyancsak hasonlót láthatunk az Állami Számvevőszék elnökéről szóló törvényben, ahol a 11. § (1) bekezdésének b) pontja mondja azt, hogy az elnök megbízatása megszűnik a 70. életév betöltésével. Egyébként az alelnök megbízatása is megszűnik a 70. életév betöltésével. Az az elvi alap tehát, amiről önök indulnak, nem áll fenn.

És hadd mondjak még egy dolgot; tudom, hogy önöknek semmi nem drága, ha politikai céljaikat el kell érni. Éppen ezért el tudom azt képzelni, hogy jön majd egy módosító javaslat, amelyik az Állami Számvevőszék elnökénél is és a legfőbb ügyésznél is megszünteti a 70. éves korhatárt. Azonban ez nem lesz más, tisztelt államtitkár úr, mint hogy a saját elméletükre később keresik a választ, később próbálják alátámasztani, mondjuk, egy módosító javaslattal. Ez történt a bírák esetében is. Önök csak a bírókat akarták nyugdíjazni annak idején, a többi jogászi szakma pedig csak sajnálatos elszenvedője volt az önök politikai szándékának. Ugyanis azért, hogy igazolni tudják, hogy ez nem csak a bírákra vonatkozik, később kiterjesztették ezt az ügyészségre, még később a közjegyzőkre, és még lehetne sorolni.

(16.40)

Tehát volt egy politikai szándék, és amikor azt látják, hogy ebbe az ívbe valami nem illik bele, akkor betesznek még egy módosító javaslatot, hogy legyen ott is így. De ez, tisztelt államtitkár úr, nem más, mint a törvényalkotás módszereivel történő magyarázkodás. Ha ezt most benyújtják, ez nem fog mást akarni, csak ezt. Ha az eredeti előterjesztés úgy nézett volna ki, hogy egységesítik ezt a történetet, és az alkotmánybíráknál, az ÁSZ-elnöknél és a legfőbb ügyésznél is ezt átvezetik, akkor még elhihető lenne, amit ön mond. De mivel nem ezt tették, teljesen mindegy, hogy nyújtanak-e be módosítót vagy nem nyújtanak be, tökéletesen hiteltelenné válik.

A másik, ami miatt ez problémás, és nem hiszem el ezt az érvelést, ne haragudjon, államtitkár úr, az a következő. Az alkotmánybíráknál ez a helyzet viszonylag régóta áll fenn. Az alaptörvény hatálybalépése után szűnt meg a mandátuma az egyébként baloldal által jelölt Holló Andrásnak, utána szűnt meg, ha jól emlékszem, Bihari Mihálynak is. Ekkor önök nem gondolták úgy, hogy ezt meg kell változtatni. Nem gondolták így. Amikor ők nyugdíjba mentek, megnézték, hogy melyik alkotmánybírákat érinti e rendelkezés. Nézzük végig a névsort: Szívós Mária, Salamon László, Pokol Béla, Dienes-Oehm Egon, Balsai István. Azok az alkotmánybírák, akik önöknek a legtöbb pozitív döntést hozták, akiknek a döntései a hivatalba lépésük óta a legjobban hajaz a kormány politikájára, a leginkább önöknek tetsző döntéseket hozták, akár különvéleményt fogalmaztak meg, akár a többségi véleményhez csatlakoztak. Ezeket az embereket érinti tehát ez a módosítás.

Azt gondolom tehát, itt megint arról van szó, hogy kitalálták, hogyan lehet ezeket az embereket hivatalban tartani még három, négy, hat, illetve nyolc évig, és erre gyártottak egy elméletet. Csak azért mondom, hogy ez az elmélet viszont sántít, államtitkár úr. Úgy hiszem, ha igaz az, és önök ezt állították, hogy Szívós Mária nem lett volna alkalmas 62 év fölött bírónak, akkor talán némi indokolást megér, miért gondolják azt, hogy alkalmas lesz 74 évesen még alkotmánybírónak, azaz 12 évvel később.

Egy perc hosszabbítást kérhetek, elnök úr?

Forrás: parlament.hu