HEGEDŰS LORÁNTNÉ (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Meggyőződésem, hogy a területfejlesztésről szóló törvény az egyik legfontosabb törvénye a rendszerváltozás utáni Magyarországnak, azért is érdekes egyébként, hogy a rendszerváltozás hivatalos időpontjától számítva csak jó hat évvel később sikerült megalkotni. Volt egy olyan - mondjuk így - vákuumszerű időpont, évek hosszú sora, amíg már a kommunizmus eszméi elvileg nem voltak életben, az akkori gyakorlat, az akkori intézmények már nem működtek, ugyanakkor ez az elég dinamikusan alakuló tudományág még nem rendelkezett Magyarországon kellő beágyazottsággal. Éppen ezért gondolom, hogy minden alkalommal, amikor hozzányúlunk és ezen változtatunk, akkor szándékunk szerint a teljes tudományágnak egy összefoglaló és általánosan elfogadott módján kéne javítani rajta.

(11.00)

Sajnos, ebben az esetben nem ez történik, csak egy rendkívül parciális módon avatkozunk be a törvényjavaslatba. Mielőtt az én fenntartásaimat és problémáimat elmondanám, éppen azért, hogy alátámasztásul szolgáljon majd a későbbi mondanivalómnak, szeretném a területfejlesztés lényegére csak nagyon címszavakban felhívni a tisztelt államtitkár úr figyelmét.

Először is arra szeretném helyezni a hangsúlyt, hogy ez egy olyan különleges tudományág, ami nem leíró, hanem beavatkozó jellegű tudomány, amely bizonyos célok érdekében történik; a gazdasági és társadalmi szerkezet megváltoztatása: így lehet összefoglalni ezeket a célokat. Ennek számtalan eszköze van, amelyből sajnos Magyarországon nagyon keveset használunk, illetve az eszközökön belül is nagyon szűkösek a lehetőségek. Eszköz lehet a támogatások rendszere, a kedvezmények, korlátozások, a kormányzati hivatalok decentralizálása, az állami beruházások regionális allokációja, a hatáskörök leosztása, egyedi felhatalmazások adása, privilégiumok, pénzügyi és jogi eszközök biztosítása, térségiek lehatárolása, és így tovább. Ezeknek az eszközöknek egy jelentős része vagy egy része létezik a magyar jogrendben, viszont - még egyszer mondom - ezeket jócskán lehetne bővíteni, illetve az egyes eszközökön belül is lehetne további lehetőségeket biztosítani. Azonkívül, ha már térségekről beszélünk, az eszközök közötti válogatásban is lehetne lehetőséget biztosítani az ottani szereplőknek, tehát önálló választási lehetőséget, hogy azon területen szerintük mely eszköz használata lenne elfogadott és célravezető, ezért tehát egyedi megoldásokat is lehetne támogatni. Ez az eszközrendszer problémája.

A másik az, hogy az elmúlt időszakban nagyon sokszor használtunk, most itt a felszólalásokban is annyiszor használunk olyan fogalmakat, amelyek úgymond a területrendezésnek, területfejlesztésnek a kifejezésszótárába tartoznak, de sajnálatos módon ezek a kifejezések már szlogenné silányultak, lejáratottá váltak, kiüresedtek, elveszítették eredeti értelmüket. Ezekből szeretnék egypárat felsorolni, noha egyébként ön is hallhatott itt egy jó párat az előzőekben.

Az egyik például az integratív szemlélet, ami leginkább - már bocsánat a politikai szereplőktől - azt jelenti, hogy ide hozzám minden pénzt, ahelyett, hogy az ágazatok közötti harmóniát próbálnánk megteremteni, és ez lenne az integratív szemléletnek az eredeti értelme. A térségi egyenlőtlenségeknek a kiegyenlítődése - ez az egyik kedvencem. A tér fogalmában pontosan az van benne, hogy attól tér a tér, hogy különböző pontjai vannak. Tehát azt, hogy különbözőségek vannak egy ország területén, adottságként el kellene fogadnunk. Az lenne a lényege a területfejlesztésnek, hogy nem uniformizálunk, hanem az egyedi adottságokhoz képest a fejlődésnek a lehető legnagyobb teret biztosítjuk. Sajnálatos módon tehát ez a fogalom is teljesen félremagyarázódik, illetve kiüresedett az idők folyamán.

A másik a versenyképesség, ami eredetileg társadalmi igazságot és méltányosságot jelentene, valójában azonban erről már szó sincsen, egyenlőtlen versenyfeltételeknél állítunk egy startpozícióba különböző térségeket, egyfajta célt várunk el tőlük, és ez csak tovább növeli a bajt.

A másik maga a régió fogalmának a tisztázása. Én azt gondolom, és hittel vallom, hogy magyar ember ismeri a táj fogalmát, ismeri a nemzet fogalmát, ismeri a szülőfalu fogalmát, de a régió fogalma mindent jelent, de identitást biztosan nem jelent. Az, hogy egyébként önök már több szempontból is a megyék szerepét gondolják erősíteni vagy a megye fogalmát próbálják erősíteni, nagyon jó dolog, csak sajnálatos módon nem a magyar történelmi hagyományoknak megfelelő - erre majd a későbbiek során szeretnék még kitérni. Ezt még hosszan lehetne sorolni, de nem akarom ezzel az általános bevezetéssel húzni az időt, hanem rátérnék a törvényjavaslat konkrét szövegére.

Ahelyett, hogy ez a törvényjavaslat végre tisztázná ezeket a félreértéseket, az eddigi fogalomrendszerben kialakult káoszt, zavart, azt újrarendszerezné, és ezáltal segítené a területfejlesztésnek az alapvető céljait, megint csak lírába fulladunk bele, megint csak hallunk területi egyenlőtlenségekről, felzárkóztatásról, szubszidiaritásról, az EU-s és a hazai célkitűzések közötti harmonizációról, de valójában ezek megint csak üres szlogenekké válnak akkor, amikor magát a normaszöveget értelmezzük. Mert miről is szól valójában a beterjesztett javaslat, mi a valódi célja? Vegytisztán pártpolitikai célkitűzések megvalósítása, a pénz, a hatalom elosztásának a kérdése és annak a gyakorlatának a kibontakoztatása úgy, hogy egyébként lóhalálában terjesztették önök be. Ebből kifolyólag - itt az előbb is hallottuk, még kormánypárti sorokban is, sőt a bizottsági ülésen is volt erről szó - tele van átgondolatlanságokkal, maga az NGM ott lévő képviselője is úgy vallotta be az átgondolatlanságoknak a létét, hogy nyitottak a további javaslatokra, tehát ezáltal elismerte, hogy igen, vannak benne bizonyos zavarok. Az egyik ilyen, amiről már korábban itt volt szó, az, hogy a regionális fejlesztési ügynökségeket gyakorlatilag megyei fejlesztési ügynökségekké teszi, de a ködbe vész, hogy ennek egyébként mi lesz pontosan a forgatókönyve.

Budapest, amely majd tulajdonolni fogja a Pro Régió Ügynökséget, egyben nála is fog pályázni, tehát annál a cégnél pályázok, amely az enyém, ez egy eléggé furcsa szituációt fog okozni szerintem a jövőben; kérdés, hogy ezt hogyan óhajtja megoldani a kormányzat, illetve milyen további részletszabályok lesznek, esetleg lesz-e olyan módosító indítvány, amely ezt tisztázni fogja. Ugyanakkor kétségtelen, hogy a következő tervezési ciklus előtt nagyon jó lenne például a regionális fejlesztési ügynökségeknek a szerepét, az eddigi szerepét is rendbe tenni, megnézni a működési gyakorlatukat. Az nem megoldás, hogy az eddigi tulajdonos helyett átkerülnek egy másik tulajdonoshoz, mert ugye az csak növelé, ki elfedé a bajt. Tudjuk, hogy hihetetlen gondok voltak ezen fejlesztési ügynökségek munkájával, azt, hogy az európai uniós pénzek minőségi módon legyenek felhasználva, nem igazán segítették, ugyanakkor a helyi korrupciót igenis erősítették. Én erre most az idő hiányában nem fogok külön kitérni, de higgye el nekem, államtitkár úr, számtalan példát tudnék erre mondani önnek.

A megyék szerepéről már korábban is beszéltem. Ez tehát jó, hogy a megyék szerepét önök egyébként erősíteni kívánnák, csak sajnálatos módon igazából arról fog szólni a történet, hogy a kormányzat szerepének az erősítése van a célkitűzés alapjaként meghatározva, aminek egy kiegészítése lesz a megyék szerepe. Tehát a kormányzat alá rendelve fognak ezek a megyei döntések megszületni, ahelyett, hogy a megyék azt a történelmi szerepet töltenék be, amely korábban is volt nekik, tehát hogy a közigazgatási területükhöz tartozó településekből beérkező igények, vélemények, elvárások szerint alakítanák ki a saját koncepciójukat, és ahhoz képest rendelnék hozzá a forrásokat, hiszen ez lenne a szubszidiaritásnak az alapja.

Létrehoznak egy új fórumot, az eddigi Országos Területfejlesztési Tanács helyett egy érdekegyeztető fórumot. Itt már korábban elhangzott, ezt nem szeretném tovább habosítani, hogy valóban az, hogy nem lesz kormányzati döntés-előkészítő szerepe, egy nagyon komoly veszteség, és sajnálatos módon pontosan az előbbiekben elmondott hibákat erősíti csak tovább.

(11.10)

Azt gondolom, az önök által beterjesztett javaslat kicsit azt erősíti, hogy a területfejlesztés egyetlen eszköze a pénz, azon belül az európai uniós pénzek az egyetlen eszköz. S most az a vita tárgya, hogy ezt a pénzt hogyan osszuk el. Ez nagyon nagy hiba. A bevezetőben említettem önöknek, hogy milyen további eszközök vannak, amelyek éppen olyan hatásosak tudnak lenni, mint maga a pénz, noha az is nyilván elengedhetetlenül fontos. De rendkívül szűk és rendkívül szegényes gondolkodásmódra utal ez.

Még egy dolgot szeretnék megemlíteni külön, és ez az állami főépítész szerepe. Ő ugyan egy régiós szereplő, és én korábban azt mondtam, hogy fontos a régiókkal szemben tételezni, hogy mi megyékben gondolkozunk, de az tény, hogy ezen a szinten az állami főépítész az egyetlen szakember, aki kellő rálátással bír a különböző szakterületekre, és azon belül koordinatív szerepe van. Pontosan ebben szegényítik meg őt, ebben csorbítják meg őt. Egy példát mondok, noha több ponton is beavatkoznak az állami főépítész munkájába. A 11. §-ban, amely az eredeti 19. § (2a) bekezdést módosítja, egy szó kimarad: az "előzetesen véleményezi az illetékességéhez tartozó...", s a többi, s a többi szövegrészből az "előzetes" szót kiveszik, és ez azt jelenti, hogy a kétkörös államigazgatási hatósági eljáráson belül ő egy jóval későbbi időpontban fog belépni a területrendezési tervek elfogadásába, tehát messze nem lesz ugyanaz a szerepe, ami eddig volt. Ugyan mondják már meg nekem, hogy egy szakembert, akit elvileg se pártpolitika, se semmi más nem befolyásolhatna, hanem vegytisztán szakmai látással kell rendelkeznie, miért nem lehet az előzetes véleményezési eljárásba bevonni?! Ezt egyszerűen nem tudom megérteni, erre nem lehet ésszerű magyarázat!

Köszönöm szépen a szót, elnök úr. (Taps a Jobbik soraiban.)

Forrás: parlament.hu