LENGYEL SZILVIA (LMP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttünk fekvő törvénymódosító javaslatot lényegi indoklás nélkül terjesztették sürgős eljárásban tárgyalásra. Idézem Navracsics miniszter úr indoklását. Azzal indokolta, hogy azt az Országgyűlés mielőbb elfogadhassa. Úgy gondolom, hogy ez egy rendkívül cinikus érvelés és indoklás, valószínűleg arra sem veszik a fáradságot, hogy valami nem teljesen átlátszó fedősztorival indokolják meg, támasszák alá az éppen aktuális kivételes eljárást.

Továbbá az is eléggé cinikus - és ez már elhangzott előttem több képviselőtársamtól -, hogy társadalmi egyeztetés címén hivatkozik a kormány a Megyei Önkormányzatok Országos Szövetségével és a Megyei Jogú Városok Szövetségével folytatott egyeztetésekre. Azon túl, hogy ezekről az egyeztetésekről semmilyen nyilvános adat nem áll rendelkezésre sem a kormány, sem az érintett szövetségek honlapján, azt sem lehet tudni, hogy az egyéb szereplők, a területfejlesztéssel és területrendezéssel érintett civil és szakmai szervezetek, települési önkormányzatok ezt miért nem ismerhették meg a megyei önkormányzatok érdekképviseletével egyidejűleg, és miért nem véleményezhették azt. Nyilvánvalóan ők nem egy kormánypártoknak elkötelezett véleményt fogalmaztak volna meg, hanem valószínűleg kritikát és önálló véleményt. Erős a gyanúm, hogy a sürgősségi javaslat éppen a valódi társadalmi vita elkerülése érdekében lett előterjesztve, azonban miután annak a javaslatban sincs konkrét oka megjelölve, véleményünk szerint ez az eljárás sérti a jogalkotási törvényt, és emiatt akár az eljárás közjogi érvénytelensége is felmerülhet.

Több előttem szóló ellenzéki képviselőtársam is a javaslat tartalmát illetően elmondta azt, amit most én is el fogok mondani önöknek. Jól illeszkedik a törvény korábbi átfogó módosítása során megfigyelhető centralizáló logikába, illetve a kiemelt beruházásokról szóló, az építési törvény és az országos területrendezési tervről szóló törvény módosításában is megjelenő törekvéshez, amely a kormányzati akarat érvényesülésének útjából minden helyi, illetve természeti értéket vagy érdeket megjelenítő szereplőnek mint akadálynak az elhárítására törekszik. Szélesíti a kormány hatáskörét a törvényjavaslat, amikor a kormány döntésére bízza a kedvezményezett területfejlesztési statisztikai kistérségek és a települések besorolását, valamint a besorolás feltételrendszerének kialakítását. Viszont csökkenti a települési önkormányzati, a civil és a szakmai beleszólás lehetőségét azzal, hogy megszünteti az Országos Területfejlesztési Tanácsot, és helyébe az Országos Területfejlesztési Érdekegyeztető Fórumot hozza létre. Amíg az OTT-ben szavazati joggal rendelkeztek az országos önkormányzati szövetségek, addig az OTÉF-ben már nem tagok, és még részvételi lehetőségük sincs a fórum ülésein. Ugyanígy hiányoznak az OTÉF-ből a köztestületek és érdekszövetségek részéről az országos gazdasági kamarák elnökei, a Nemzeti Gazdasági és Társadalmi Tanács egy képviselője is. Elveszi továbbá a tanácskozási jogot a javaslat az országos környezetvédelmi és természetvédelmi szervezetektől, a nők és a férfiak esélyegyenlőségéért küzdő országos szervezetektől és azoktól a szervezetektől, amelyeket a fórum döntése közvetlenül érint.

Átemeli a javaslat az országos területrendezési tervről szóló törvényből az általunk korábban kifogásolt szabályozást, amely a főépítész által kivételesen adható területhasznosítási engedélyek körét bővítette. A területrendezési törvény eddigi rendelkezései ugyebár lehetővé tették, hogy bizonyos kiemelten fontos esetekben - erőművek, gázvezetékek s a többi - az állami főépítész adhasson ki területhasznosítási engedélyt, akkor is, ha az nem szerepel az országos, a kiemelt térségi vagy a megyei területrendezési tervben. A javaslat ebbe a törvénybe emeli át a kivételes esetek bővítését a gyorsforgalmi utak és főutak körében. Ezzel megkerülhető az országos, kiemelt térségi, illetve megyei területrendezési tervek hosszadalmas módosítására irányuló eljárás.

A módosítás koncepciójában azt a felfogást lehet felfedezni, hogy az egyes településeknek az őket érintő fejlesztések, saját épített környezetük alakításába és szabályozásába történő beleszólásuk csak egy, az államtól részben átengedett hatáskör, nem pedig a helyi közösségeket saját jogon megillető jogosultság. Ez abban tükröződik, hogy a tervezet nagyon sok, korábban törvényi szinten szabályozott kérdést rendeleti szintre süllyeszt, ezzel a sok lényegi szabályozási hatáskör az Országgyűléstől a kormányhoz kerül. Ahelyett, hogy egy alulról felfelé építkező, az egyes települések által kialakított koncepciók összhangját megteremteni igyekvő szabályozás felé mozdulnánk, inkább a központi beavatkozás lehetőségeinek a bővítését láthatjuk, valamint a mindent ellenőrizni, de leginkább a kormány által támogatott beruházások elől minden akadályt elhárítani akaró központi hatalom túlburjánzását.

A folyamat tehát a magánérdeknek a közösségi érdek elé helyezésére szól, ami azt is jelenti, hogy ez a kormány a korábbi ígéreteivel ellentétben nem erősíti, hanem gyengíti a közösségi ellenőrzés intézményeit. Ez történt a kiemelt beruházási törvény módosításával, ami lényegesen lerövidítette a környezetvédelmi hatósági eljárás időtartamát. Hiába jeleztük, hogy ezzel olyan módon csökkentik a közösségi ellenőrzés mozgásterét, éppen a nagy környezeti és egyébként nyilván társadalmi kockázatokat is rejtő kiemelt beruházások esetében, hogy ez gyakorlatilag a közösségi érdek érvényesítését lehetetlenné teszi. Mindez sérti a helyi közösségek önrendelkezését, és jól illeszkedik ez a módosítás a sorba, ugyanis a Fidesz-kormány is azt az utat járja tovább, amelyre az elmúlt 20 év kormányai léptek a rendszerváltás óta.

Továbbra sem az alulról szerveződő, a közösség igényeit, képességeit összegző és a kis elemekből közöset építő modellt akarja követni a kormány, hanem a felülről irányított, mindent központosító módszert, ahol a kormány mondja meg, hogy ki merre fejlődjön, ki milyen beruházást valósítson meg, illetve valósíthat meg, és melyik számít ezekből kiemeltnek. Az elmúlt 20 év kudarca ellenére továbbra is a helyi érdeknek a központi és külföldi beruházói érdek alá rendelését látják az egyetlen lehetőségnek a magyar gazdaság motorjának beindításához. Húsz éve egyfolytában ezt a szólamot halljuk, hogy az országot versenyképessé kell tenni, és minden közösségi érdeket alá kell rendelni bizonyos befektetők érdekeinek.

Az LMP azt vallja, szükség van arra, hogy az állampolgárok, az önkormányzatok hatékony részvételi jogokkal bírjanak a különböző, például építési hatósági eljárásokban, a fejlesztésiterv- és a területrendezésiterv-készítési eljárásokban, mert így tud minden egyes ember és minden közösség hatékonyan beleszólni abba, hogy merre fejlődjön a kistérsége, merre fejlődjön a régiója, és az ő életvilágát, amit hagyományozni szeretne a jövő generációk számára, hogyan akarja berendezni. Az élő közösségek akkor tudnak fennmaradni, és a fenntarthatósági szempontok akkor tudnak érvényesülni, ha az a közösség, amely nagyon pontosan ismeri egy-egy település ökológiáját, pontosan ismeri azt, hogy mitől tudott ott, mondjuk, évszázadokon keresztül fennmaradni, mitől alakul úgy a térség gazdasága, ahogyan ez a közösség hatékonyan tudja érvényesíteni az akaratát. A végletekig centralizálással önök ennek a lehetőségét semmisítik meg.

A településrendezési eszközök véleményezésének és elfogadásának módja jelenleg törvényben szabályozott, mivel alapvető ügyféli és szakhatósági jogokat és hatásköröket tartalmaz. A módosítás szerint ezeket a jogokat és hatásköröket végrehajtási rendelet fogja szabályozni. Ugyanakkor a jogalkotási törvényt idézem: "a szabályozás tárgykörébe tartozó alapvető jogintézmények, jogok és kötelezettségek alapvető szabályainak megállapítására, a jogszabály egészének végrehajtására, valamint olyan tárgykör szabályozására, amit a felhatalmazást adó jogszabály nem szabályoz, nem lehet felhatalmazást adni". Véleményünk szerint itt egy olyan ütközés van a jogalkotási törvénnyel, ami elfogadása esetén ennek a törvénymódosításnak az alkotmányosságát komolyan megkérdőjelezi.

Önök korábban az építési törvény módosításával, a településfejlesztési koncepcióval, illetve a településrendezési eszközökkel kapcsolatban gyakorlatilag lehetetlenné tették a részvételi tervezés lehetőségét. Az LMP pontosan abban lát komoly kitörési lehetőséget, hogy fejlesszük a részvételi eszközöket, és minél inkább hozzuk közel az emberekhez saját lakókörnyezetük és gazdasági környezetük kialakításának kérdését, azért, hogy az állampolgárok visszanyerjék bizalmukat a demokratikus intézményekben, és hogy egyáltalán a magyar demokráciát meg lehessen újítani.

Vannak ismert technikák szerte világon, Dél-Amerikában, Skandináviában és másutt, hogy hogyan lehet a részvételi tervezésbe civil szervezeteket, egyes állampolgárokat és spontán kialakuló állampolgári közösségeket bevonni. Magyarországnak nagyon érdemes lenne ebbe az irányba elmozdulnia, azért, hogy mindinkább engedjük meg, hogy pár száz lelkes településeken az ott élő embereket vonják be abba, hogy egy falu településképe hogyan fog kinézni, milyen településfejlesztési koncepciót fogad el az ott élők közössége.

Mindenképpen ebbe az irányba kellene elmenni, miután hosszú távon ez teremti meg a hatalom legitimitását, és nem utolsósorban, ha megvan a részvételi tervezés lehetősége, akkor lehetünk biztonságban afelől, hogy egy kisközösségben csak olyan beruházások valósulnak meg, amelyek nem dúlják fel a természeti erőforrásokat, és ahhoz segítenek hozzá, hogy az élő közösségek, a települések képe, a táj öröksége megmaradjon, és ott legyen a jövő generációk számára is. Azt gondoljuk, hogy a titokban és a helyi közösségeket megkerülő módon a legjobb szándék szerint sem születhetnek jó döntések.

Köszönöm szépen. (Taps az LMP padsoraiból.)

(10.30)

Forrás: parlament.hu