SZÁVAY ISTVÁN, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Megkülönböztetett tisztelettel köszöntöm körünkben a nemzetiségi önkormányzatok vezetőit, illetve a nemzetiségi jogokért felelős biztos asszonyt.

A Jobbik Magyarországért Mozgalom párttá alakulása óta támogatóan fordult az őshonos nemzetiségek felé, és államalkotó tényezőként tekintett rájuk. Vezérszónoki felszólalásunkat is úgy osztottuk meg képviselőtársammal, több esetben is jeleztük, hogy nem tartjuk a legszerencsésebbnek a cigányság, illetve más hazai nemzetiségek problémáinak, helyzetének az együttes kezelését, ezért a felszólalásunkat is eszerint osztottuk meg két részre.

Hisszük és valljuk azt, hogy a magyar nemzetiségpolitika és a szomszédos államoknak a külhoni magyarsággal szemben folytatott politikája között igenis egyértelmű kölcsönhatás és összefüggés áll fenn. Már a 2010-es választási programunkban, egyébként egyedüli magyarországi politikai pártként, foglalkoztunk a magyarországi nemzeti kisebbségek helyzetével, és támogatólag léptünk fel úgy egyéni, mint kollektív oktatási, kulturális és önkormányzati jogaik minél szélesebb körű biztosítása érdekében. Az ezekkel kapcsolatos problémákról pedig azóta is folyamatosan egyeztettünk vezetőikkel.

Fontosnak tartjuk, hogy a magyarországi nemzetiségek helyzetéről itt az Országgyűlésben legalább kétévente szót tudjunk ejteni akkor is, ha jelenleg egyedüli parlamenti képviselettel rendelkező magyarországi nemzetiség különböző pártszínekben politizáló reprezentánsai jellemzően nem szokták megtisztelni jelenlétükkel ezeket az eszmecseréket, ami egyébként elég nagy kár, és az általuk képviseltekre, valamint saját magukra nézve is nagy szégyen. Nagyon sajnálom, de jellemző, hogy Farkas Flórián, a Roma Önkormányzat vezetője a korábbi három évhez hasonlóan most sem tartotta fontosnak, hogy ezen a vitán részt vegyen.

A magyarországi nemzetiségpolitika megengedő és jogkiterjesztő koncepciójának mint hivatkozási alapnak a külhoni magyarság érdekében történő felhasználása miatt különösen fontosnak tartjuk fenntartásaink, problémáink jelzését is a beszámolóból kivilágló magyarországi nemzetiségi helyzettel kapcsolatban. Kezdeni azonban mégis a pozitívumokkal szeretnék.

Elsőként is üdvözölni szeretném azt, hogy a 2011-es népszámlálás során a korábbiaknál sokkal többen vállalták fel nemzetiségi hovatartozásukat. Még akkor is így van ez, ha van néhány kirívó eset, ami bizonyítja, hogy az adatok hitelességével bizony problémák lehetnek. Ezekből csak egyet hadd emeljek ki: a jászsági románok lélekszámának növekedése mögött bizonyára nem az identitás megerősödése vagy a román közösség szaporulatának erős emelkedése látható, hanem sokkal inkább a kérdezőbiztosok azon önkényes ítélete, miszerint a román nyelvtudásuk alapján román nemzetiségűnek könyveltek el számos erdélyi származású magyart. Így válhat érthetővé, hogy miként növekedett a magukat román nemzetiségűnek vallók létszáma a 2001-es 7995-ről 26 345-re, azaz 329 százalékkal.

A nemzetiségekről szóló törvény tárgyalása során a Jobbik javasolta bizonyos nemzetiségi jogok megengedőbb biztosítását, így a nemzetiségi küszöb 10 százalékra történő leszállítását bizonyos nyelvi jogok, például a kétnyelvű helység- és utcanévtáblák biztosítására, és 20 százalékra való leszállítását a két- vagy többnyelvű jegyzőkönyvkészítés vagy az adott nemzetiség nyelvét beszélő közalkalmazottak kinevezése ügyében. Örülünk, hogy ezeket a javaslatokat a kormánytöbbség megfogadta, még akkor is, ha ehhez az kellett, hogy ezekre a jogkiterjesztésekre vonatkozó előterjesztéseinket leszavazzák és sajátjukként később benyújtsák.

Örömmel vettük azt is, hogy bekerültek a törvénybe a nemzetiségi választási rendszer bizonyos általunk javasolt elemei, így például a külön kisebbségi névjegyzék összeállítását. Üdvözöljük továbbá, hogy döntően feladatalapúvá tették a nemzetiségi önkormányzatok támogatását, amely egyébként már a 2010-es programunkban is szerepelt. Szintén mi javasoltuk tavalyelőtt, és örülünk, hogy bekerült a beszámolóba a kisebbségi vegyes bizottságok tevékenysége. Jó volt erről olvasni, még akkor is, ha nem igazán értjük, hogy miért nem sikerült több ilyen bizottsági ülést tartalommal megtölteni, így például a legutóbbi magyar-ukrán vegyes bizottság ülését sem.

Akkor jöjjenek a problémák, hiányosságok. Legutóbb két évvel ezelőtt tárgyaltuk a Magyarország területén élő nemzetiségek helyzetéről szóló beszámolót. Akkor is elmondtam, elmondtuk, hogy egyáltalán nem értjük, miért kerül csak most, 2013 októberében benyújtásra ez a 2013 februárjában már lezárt anyag. Nagyon furcsa paradox helyzetet idézett elő ezzel a beszámoló, tisztelt államtitkár úr, hiszen a 2011-es népszámlálásról szóló eredményeket a beszámoló által is elismerten a rendelkezésre álló időhatárokat messze túllépve, röpke 17 hónapos elemzés után sikerült csak nyilvánosságra hozni. Azonban e grandiózus 171 oldalas beszámoló mégis csupán egyetlen oldalacska erejéig elemzi az adatokat. A probléma tehát nem az, hogy februárig terjed a beszámoló, hiszen törvényi kötelezettségének ezzel egyébként eleget tesz, hanem az, hogy érthetetlen módon csak novemberben tárgyaljuk, így számos adata és ténymegállapítása már nem releváns, miközben például a népszámlálások által felvetett kérdésekről nem szól. A 17 hónap azért is különösen szomorú, mert ha a népszámlálás adatainak publikálására előre jelzett eredeti határidőket betartották volna, akkor számos kérdés kapcsán kaphattunk volna pontosabb képet.

Szívesen olvastam volna például néhány magyarázó sort arról, hogy miközben a 2009-es KSH-jelentés körülbelül 10 ezer főre becsüli a kínai nemzetiségűek magyarországi lélekszámát, aközben a 2011-es népszámlálás e létszámnak mindössze valamivel több mint felét tartalmazza csak. Ha a kínai nemzetiségűek létszámánál járunk, a Jobbik annak idején azt javasolta, hogy minden egyén szabadon és kötöttségek nélkül vallhassa meg nemzetiségi hovatartozását, és ezt összesíteni is kötelező legyen.

(10.50)

A kormány azonban ezen indítványunkat, érthetetlen módon, elvetette. Így az a furcsa helyzet állt elő, hogy a 13 hazai kisebbség, nemzetiség mellé - nem tudjuk, milyen módszertan alapján, leginkább szerintem csak találomra - még négy, nem is honos kisebbséget, az oroszt, a kínait, az arabot és a vietnamit választották ki, miközben nem tudjuk, hogy vajon például hányan vallották magukat töröknek vagy éppen bunyevácnak Magyarországon. Szintén javasolta a Jobbik, de önök nem fogadták meg, hogy minden magyarországi nemzetiségnek járjon valamilyen módon, akár többeknek közösen országgyűlési képviselet.

Többször elmondtuk, hogy ez nem csupán előrelépés lenne például Ukrajna tekintetében, ahol nagy nehezen 2006 után tavaly tudott újra magyar képviselő bejutni a kijevi parlamentbe, az állandó képviseletet biztosító magyar többségű választókerület létrehozása pedig hosszú évek óta késik, hanem úgy gondoljuk, hogy Szlovénia és Horvátország felé is jelzésértékű lenne, hiszen mindkét országban alanyi jogon van országgyűlési képviselete a helyi magyarságnak. Önök ezt akkor nem fogadták el, és hoztak egy olyan törvényt, amely bár elméletileg lehetővé teszi mind a 13 nemzetiség parlamenti képviseletét, gyakorlatban azonban ez csak a hazai cigányság és talán a németség képviseletét biztosítja majd. A többieknek jut a jelenleg megfoghatatlan nemzetiségi szószóló intézménye.

Ha már képviselet, idekívánkozik a nemzetiségi önkormányzatok ügye is. Mi a Jobbik részéről továbbra is életszerűtlennek és az optimális működés biztosítása szempontjából aggályosnak tartjuk azt, hogy önök a nemzetiségi önkormányzatok létszámát négy főre csökkentették, ráadásul tették ezt az érintett önkormányzatok határozott kérése ellenében. Nem aggályos, hanem megdöbbentő és egyenesen felháborító azonban, hogy a beszámoló szerint 2009 és 2010 között egyszerűen nem működött a nemzetiségi önkormányzatok felügyeleti rendszere, ez természetesen még a szociálliberális kormányok bűne. Az azonban már az önöké, hogy a Jobbik által közbeszédbe behozott és világos példákkal alátámasztott etnobiznisz, vagyis a nemzetiségi hovatartozással való visszaélés minősített eseteit azóta sem vizsgálta a kormány. A beszámoló is csupán annyit jegyez meg e szégyenteljes ügyről, hogy az új kisebbségi választási rendszer majd kiküszöböli ezt a visszaélési formát.

Kénytelen vagyok itt megjegyezni, hogy a kiküszöbölésben jelentős segítséget adott volna a Jobbik azon, önök által végül elutasított javaslata, miszerint a nemzetiségi önkormányzati jelölt nyilatkozata közokiratnak minősüljön, lehetővé téve a nemzetiségi hovatartozással anyagi előnyök érdekében trükközők könnyebb büntetését.

A Jobbik részéről két éve felhívtam a figyelmet a nemzetiségi vezetőkkel történő egyeztetés kiemelt fontosságára. Ehhez képest a kormánynak sikerült a nemzetiségek jogairól szóló törvényjavaslatával kapcsolatban kereken két napot biztosítani a nemzetiségi önkormányzati vezetők számára az előterjesztés véleményezésére, majd pedig a kisebbségi szervezetek által javasoltak 80 százalékát nem is fogadták meg.

Rögtön a bevezetőben említi a beszámoló az oktatási-kulturális autonómia kibővítésének tényét. E kijelentés azonban az érintettek jelentős része szerint nem állja meg a helyét, hisz megvonták a nemzetiségi önkormányzatok egyetértési jogát a nemzetiségi oktatási intézmények pedagógiai programjának jóváhagyása vonatkozásában. Úgy vallom, ez is nagyon rossz üzenet a szomszédos államok irányába.

Ugyanilyen rossz üzenet az is, hogy több vegyes bizottsági ajánlás ellenére továbbra is jellemzően kevésbé nézett, hallgatott kora délutáni vagy déli műsorsávban találhatóak a magyarországi nemzetiségek televízió- és rádióműsorai. Álláspontunk szerint ezen is változtatni kellene. A beszámoló azt is tartalmazza, hogy a kormánynak saját vállalása szerint ez év október 31-ig kellett volna kidolgoznia a 2011-es népszámlálás eredményein alapuló nemzetiségpolitikai stratégiát, amely egyébként foglalkozhatna a beszámoló által bővebben nem tárgyalt problémákkal és az ezekre adandó lehetséges megoldásokkal is. Ezt a dokumentumot azonban még most, november vége felé sem tudta publikálni a kormány. Kérdezem államtitkár úrtól, hogy mi a késés oka, és mikorra várhatjuk ennek a stratégiának az elkészültét.

Számos alkalommal ígérte a kormány a népszámlálási eredményeknek a támogatáspolitikában való megjelenítését is, ez azonban máig nem történt meg. Például a szlovákoktól majdnem 40 millió forintot vontak el, miközben arányuk 10 százalékkal növekedett, a németektől pedig 42,4 milliót, akik létszámukban jelentősen, több tízezer fővel növekedtek.

Összegzésképpen annyit mondhatok tehát, hogy a Jobbik Magyarországért Mozgalom eddig is támogatta és ezután is támogatni fogja a Magyarországon élő nemzetiségek meglévő jogainak biztosítását és a lehető legszélesebb körű kiterjesztését. Ez azonban kizárólag az érintett nemzetiségi vezetőkkel egyeztetve, az ő egyetértésükkel lehetséges, és a velük való tanácskozásra a véleményük figyelembevételével biztatnánk a jelenlegi kormányt is. Különösen a nemzetiségi politika stratégiájának kidolgozása kapcsán. E stratégiának ugyanis széles körű egyeztetésen, egyetértésen kell alapulnia, és a lehető legpéldamutatóbbnak kell lennie a szomszédos államok irányában, a külhoni magyar nemzeti közösségek érdekének védelmében is.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

Forrás: parlament.hu