SZILÁGYI GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Folytatni szeretném azt, amit az előbb a kétpercesben elkezdtem. Annyit változott azóta a helyzet, hogy az úgynevezett demokratikus ellenzéket, akik állandóan kiállnak a kisebbségek védelmében, már csak egyedül Józsa képviselő úr képviseli, mert azóta Dorosz Dávid is eltávozott az ülésteremből.

Még mindig azt mondom, hogy talán ez az egyik legsúlyosabb probléma. Az a legsúlyosabb probléma, hogy ma Magyarországon akár a közéletben, akár a médiában folyamatosan a Jobbikot lehet azért rasszistának nevezni, mert foglalkozik a kérdésekkel, mert azt szeretnénk, hogy beszéljünk a kérdésekről, és azt szeretnénk, hogy oldjuk meg a kérdéseket, míg az úgynevezett demokratikus ellenzék odamegy, és különböző hangzatos szólamokkal próbálja megnyerni ezeknek a kisebbségeknek a kegyeit, de semmit nem tesz értük. Az én véleményem szerint nem az a rasszizmus, ha beszélünk ezekről a dolgokról, hanem pont az a rasszizmus, ha ezeket a problémákat a szőnyeg alá söpörjük, az a rasszizmus, ha esetleg a felzárkóztatási programokra ítélt pénzeket nem arra használjuk fel, netalántán még meg is próbáljuk ellopni azoktól az emberektől, akik rászorulnának, és az a rasszizmus, ha úgy gondoljuk - és nagyon sokáig így gondolták a parlamenti pártok -, hogy jó az nekünk, ha csak a szavazatok megvásárlására kell koncentrálnunk akkor, amikor a kisebbségekkel foglalkozunk.

A Jobbik Magyarországért Mozgalomnak az az elve - s ez is volt mindig is az elvünk és ezt is mondtuk el, attól függetlenül, hogy ezt szerették és szeretik kiforgatni -, hogy minden nemzetiség képviselje, ápolja a történelmét, a múltját, legyen büszke az értékeire, hiszen a Jobbik Magyarországért Mozgalom is ezt várja el a magyarságtól, ezt várja el a határon túli magyarságtól, és mi is azokat a jogokat szeretnénk, hogy megkapják a határon túl élő magyar testvéreink is, hogy ápolhassák a múltjukat, büszkék legyenek a történelmükre és büszkék lehessenek az értékeikre. Amit mi elvárunk a határon túl élők esetében, ugyanazt természetesen meg kell adni a Csonka-Magyarországon élő kisebbségek számára is. A magyar történelem is ezt mutatta, nem is vallhatunk mást, hiszen mi büszkén valljuk azt, hogy Magyarországhoz tartozunk és a magyar történelemre büszkék vagyunk. A magyar történelem is az évek folyamán ezt mutatta. A magyar a történelem során mindig is befogadó nemzet volt, mindenkinek baráti kezet nyújtott, mindenkinek segítő kezet nyújtott (Dr. Józsa István közbeszól.), egyetlenegy dolgot várt el mindig is azoktól...

Kérem majd Józsa képviselő urat, hogy ugyan egy személyben van itt, de akkor nyomjon egy kétpercest, aztán hátha tudunk majd beszélgetni, de ne bekiabáljon állandóan, mert ez az ön stílusához hozzátartozik, de lehet, hogy csak dünnyög, én nem tudom, teljesen mindegy, majd csak meghallhatjuk a véleményét is.

Tehát mindenkit befogadtunk, és csak egy dolgot vártunk és kértünk, csak annyit, hogy a többségi társadalmi normákat tartsa be, és ebben az országban építő munkásságot folytasson, hiszen ez a lényeg. A Jobbik Magyarországért mozgalom igenis hisz az érpataki modellben. Az érpataki modell volt az, amelyik bebizonyította, hogy valóban ez az egyetlenegy járható út, hogy jó úton járunk. Egy olyan településről beszélünk, ahol már óriási konfliktus volt a roma kisebbség és a többségi társadalom között. Mi történt? Lett egy polgármester, aki azt mondta, engem nem érdekel a bőrszín - mi is ezt mondjuk -, engem nem érdekel a vallás, engem nem érdekel semmi, egyetlenegy dolog érdekel: mostantól Érpatakon kétféle embert különböztetünk meg, az egyik a közösséget építő ember, a másik pedig a közösséget romboló ember. És bőrszíntől függetlenül így különböztették meg az embereket.

Mi történt? Az történt, hogy akik addig nem voltak hajlandók betartani a többségi társadalmi normákat, azok is elkezdték betartani a többségi társadalmi normákat. S mivel a kötelességeket betartották, ugyanúgy megkapták azokat az egyenlő jogokat, amik mindenkit megillettek. Ezzel ők is sokkal jobb helyzetbe kerültek. Nagyon rövid idő alatt rájöttek, hogy ez nekik sokkal jobb, hiszen jobban élnek, nyugodtabban telnek a napjaik, és egy teljesen más életformába mentek át. Ezt kellene nagyban kiterjeszteni, és Magyarországon is ezt kellene normálisan követni.

De ehhez az az első lépés, hogy őszintén beszéljünk. Nem tudom, hogy miért nem jutunk el idáig, miért nem lehet végre tényleg nyíltan és őszintén beszélni. Ha felmennek most egy bizonyos videomegosztó portálra, akkor láthatják azt a felvételt, ahol ott ül Orbán Viktor, ott ül Kövér László és Lakatos Attilát, a borsodi cigányvajdát hallgatják, aki ugyanilyen őszintén beszél ezekről a kérdésekről; aki eljutott odáig, hogy valóban őszintén kell beszélnünk ahhoz, hogy tudjunk változtatni a helyzeten. Nem lehet azt mondani, remélem senki nem is mondja, hogy Lakatos Attila borsodi cigányvajdaként rasszista lenne, mégis ugyanilyen őszintén elmondja, hogy ha vannak problémák, azokat nem szabad a szőnyeg alá söpörni, azokról beszélni kell. Mert csak akkor tudjuk megoldani, ha beszélünk róluk. Ott hallgatta Orbán Viktor is és Kövér László is, mégis, amikor mi ezeket a kérdéseket felvetjük, akkor bizonyos bélyegeket kapunk.

Azt mondom, és a Jobbik Magyarországért is azt mondja, hogy ha felmentjük a bűnösöket, mint ahogy teszik ezt az úgynevezett demokratikus erők, ha felmentjük azokat, akik nem megfelelően viselkednek, akkor ezzel bátorítjuk őket arra, hogy nyugodtan maradj így, nyugodtan éld így az életed, nyugodtan viselkedj így, s ha majd legközelebb is lesz valami probléma, akkor jövünk le, addig nem leszünk itt, addig nem próbálunk segíteni neked, és majd akkor megint elmondjuk, hogy neked van igazad, s téged tényleg csak azért bántanak, mert teljes mértékben más a bőrszíned. Na, ez a bűn! Véleményem szerint ez a bűn. Ez a bűn a cigánysággal szemben is, és ez a bűn a többségi társadalommal szemben is, mert pont ebből a magatartásból nem fogunk soha előrelépni. És ha nem lépünk előre ebből a magatartásból, akkor egyre több probléma lesz, egyre több súrlódás lesz és egyre több ellenállás lesz. Én tehát azt mondom, nem jó az a jelenlegi helyzet, ami Magyarországon kialakult a többségi társadalom és a cigány kisebbség között.

És itt még ketté kellene osztani ezt az egészet, hiszen az is sokszor elhangzik, azt is sokszor elmondjuk, hogy amikor mi cigánybűnözésről beszélünk, akkor nem az összes cigányról beszélünk. Nem a cigány kisebbségről beszélünk, hiszen a cigányságon belül is van egy kisebbség, aki bűnöző életformát folytat, és nem megfelelő társadalmi normákat betartva él. Ez a kisebbség egyébként nagyon sok problémát okoz a cigányságon belül lévő többségnek is, aki normálisan próbálna élni, aki munkát szeretne kapni, aki becsületben szeretné felnevelni a gyermekeit. Őket is hátrányba hozzák ezek az emberek. Én azt mondom, hogy az a helyzet, ahol jelen pillanatban tartunk, elsődlegesen az MSZP-nek és az MSZP-vel szoros kötelékben lévő liberális erőknek köszönhető. Igenis el kell vállalniuk a felelősséget, de még a mai napig is ott tartanak, hogy erről a kérdésről nem őszintén és nem nyíltan beszélnek.

A Jobbik Magyarországért Mozgalomnak az a véleménye, hogy meg kell adni minden segítséget azoknak, akik önhibájukon kívül, a helyzetükből adódóan nem tudnak úgy beilleszkedni a többségi társadalomba, hogy annak hasznos tagjai legyenek. Ha ők szeretnének építő emberek lenni, akkor minden segítséget meg kell adni nekik ahhoz, hogy építők legyenek ebben a társadalomban, azokkal szemben pedig, akik nem szeretnének építők lenni, hanem romboló embernek születtek, zéró toleranciát kell alkalmazni. És így azokat az embereket, akik építő és hasznos tagjai kívánnak lenni a magyar társadalomnak, lehet integrálni, azoknak az embereknek komoly juttatásokat kell az integrációra adni, és el is kell hogy érjen hozzájuk. Ne az legyen, hogy a kormány vagy a parlamenti többség bizonyos felzárkóztatási pénzeket megszavaz, aztán ezeknek a felzárkóztatási pénzeknek az elenyésző töredéke jut le oda, ahova kellene, az elenyésző töredékét használjuk fel arra a célra, amire valóban kellene.

(18.00)

Tehát ezt kellene egyszer, azt mondom, közös akarattá nyilvánítani, és e szerint a közös akarat szerint végeznünk a munkánkat. Természetesen, ami még nagyon-nagyon fontos, hogy ezeknek a pénzeknek az útját nagyon szigorúan és folyamatosan ellenőrizni kell. Mert ha nagyon szigorúan és folyamatosan ellenőrizzük, akkor biztos, hogy nem fordul meg senkinek a fejében, és most nem akarok itt különböző példákat mondani, mert már szóba kerültek, ugye, a cigányságot vezetők az elmúlt években is. A mai napig emlékszem arra a sajtótájékoztatóra, hogy csak egyetlenegy példát mondjak, amit 2010-ben a cigányság akkori vezetője tartott a Képviselői Irodaház előtt, ahol az volt a mellére írva, hogy "roma vagyok, nem bűnöző". Majd eltelt két év, és jogerősen elítélték azért, mert a romáknak juttatott pénzt a saját hasznára használta fel, és mulatozott. Mindannyian tudják, hogy kiről van szó.

Amíg ilyen vezetői lesznek a cigányságnak, addig nehéz lesz ebből az egyébként nem egyszerű helyzetből kikerülni. És én, Szávay István képviselőtársamhoz is kapcsolódóan, azt mondom, hogy minden tiszteletem azé a fideszes képviselőé, aki roma képviselőként valóban itt van minden egyes ilyen kérdésnél. Itt van, hozzászól, míg a többieket, és itt meg kell említenem nekem is mindenképpen Farkas Flóriánt, egyetlenegyszer nem látjuk itt ezeknél a kérdéseknél. Pedig neki kellene itt lenni. De ettől függetlenül, még egyszer mondom, minden tiszteletem az öné. Ugye, azt is furcsának tartom, végszóként még ezt is meg kell említenem, hogy Osztolykán Ágnes, aki pedig élharcos, elmondta a vezérszónokiját, de arra már nem méltatta saját népét, hogy utána itt legyen, és ha esetleg olyan dolgok hangzanak el, amibe ő lehet, hogy sokkal jobban belelát és sokkal mélyebben át tudja érezni, akkor elmondja arról a véleményét. Úgy néz ki, hogy így este 6 óra felé már lejárt a munkaideje, és ez annyira nem fontos téma az ő számára, hogy itt legyen az Országgyűlésben.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.)

Forrás: parlament.hu