GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Azt gondolom, hogy semmiképpen nem szerencsés az, ha bárkiben felsejlik vagy felsejlődhet az, hogy tényleg politikai játszmák áldozataivá válhatnak az emberek, vagy éppen nem áldozataivá, csak alanyává. Abszolút nem jó az, ha bárki úgy érezheti - és most nem a parlamenti patkó bármelyik oldalán, hanem bárki az emberek közül -, hogy nincs az úgy rendjén, hogy az aktuális, nem azt mondom, hogy szolgálatot teljesítők, hanem a ma hatalmat gyakorlók elő akarják írni neki azt, hogy hogyan és milyen formában, miképpen kell magát jól éreznie. Ha magától nem érzi jól magát, akkor majd megmondjuk neki, hogy miért és hogyan; ezt csinálják önök. Ezt csinálják akkor, amikor akár a közösségeken belül előírásokat foganatosítanak arról, hogy mit kell az idézőjelbe tett tájékoztatás formájában megtenni az emberek felé. Ezt csinálják akkor, amikor olyanfajta tisztségeket - idézőjelbe téve - hívnak életre, mint mondjuk kátyúfelelősök. Biztos emlékeznek rá, minden megyében van önök között egy képviselő, aki ezzel foglalkozott, vagy éppen most itt a fogyasztóvédelmi felelősök tekintetében olyan területeken, ahol ez, mondhatni nyugodtan, abszolút érdektelen, mert nincs közvetlen, direkt fogyasztói kapcsolat. Mindaz, ha önök egy olyan világot akarnak felépíteni, amelyben és amelyen keresztül azt akarják életre hívni, hogy az emberek csak azt lássák és érezzék, amit önök gondolnak a világ alakításáról, akkor még azt is lehetne mondani, hogy lehet, hogy célszerű ez a történet, csak azt mondom, hogy alapvetően torz.

(Dr. Tiba István elfoglalja a jegyzői széket.)

Ha önök a kormányzásuk időszakában tesznek bármit, ami jónak mondható, higgyék el, akkor azt az emberek észreveszik. Hogy ebben a három és fél évben nem sok mindent tudtak észrevenni e tekintetben (Közbeszólás a Fidesz soraiból. - Dr. Staudt Gábor: A ti nyolc évetekben észrevették?), az már egyszerűen csak abból fakad, hogy azt csinálták, mint amit. Azt csinálták, hogy hiteltelen és kiszámíthatatlan politikát folytattak, és ennek az az eredménye, hogy Magyarországon - ha átmegyek egy másik síkra, a foglalkoztatás síkjára - az emberek elszenvedői a történetnek: kevesebben dolgoznak. Ha átmegyek egy újabb síkra, az emberek messze döntő többsége kevesebb vásárlóerő-értékű pénzzel bír. Nem akarok újabbnál újabb síkokra átmenni, ezért csak itt maradok, ennek a törvénytervezetnek a keretei között: így meg azt érzik, hogy befolyásolni akarják őket, rájuk akarják olvasni azt is, ami nincs, ami nem létezik.

Ez egy alapvető probléma megítélésem szerint. Nem a lakossági számlákban, 2013-ban, 2014-ben kell csakis megmutatkoznia a rezsicsökkentésnek, hanem a 2010-es kormányváltáshoz viszonyítottan kell megmutatkoznia mindannak, hogy hogyan és miképpen alakul ez a folyamat.

(14.00)

Rezsicsökkentés, de kinek vagy kiknek? Erről szó esett az előbbiekben, amikor államtitkár úr felé jeleztem, ha és amennyiben az az általa említett 220 milliárd forintos nagyságrendű megtakarítás helytálló, akkor ennek az 50 százalékát azok élvezik, akik a felső 20 százalékos jövedelmi sávba tartoznak. (Dr. Fónagy János: Ez egyébként nem igaz. Matematikailag sem igaz.) Egyébként tényszerű, államtitkár úr, utána kell nézni, kicsit számolni kell, talán még gondolkodni is mellé, és akkor vissza fog igazolódni.

De a másik vége, az érdekesebb. Tudja, vannak ebben az országban nagyon sokan olyanok, még mindig sajnos, akik adott esetben nem tudnak gázt fogyasztani. Vannak ilyenek, ön is tudja. Ismeri Borsod-Abaúj-Zemplén megyét, talán az emlékképeiben még benne van. Márpedig, ha így van, és én ebben hiszek, akkor tisztán látja azt, hogy ezek az emberek semmilyen jó értelmű haszonélvezettel nem bírnak e tekintetben. Vannak olyanok, akik fával, szénnel tüzelnek, meg vannak még ettől rosszabb élethelyzetek is, akik fához meg szénhez sem tudnak hozzájutni. Na, ők a rezsicsökkentésből semmit nem élveznek. Tudja, ha azt akarom ön elé vetíteni, ami lezajlott ebben a három és fél esztendőben, hogy milyen elszegényedés zajlott ebben az országban, akkor azt gondolom, ön is tudja és akár még meg is tudja erősíteni, hogy sajnálatos az a folyamat, ami kialakult, hogy több mint egymillióval többen vannak azok, akik ma a létminimum alatt élik az életüket. Tudja, ez olyan 4,5 millió embert tesz ki, és nagyjából 1,7 millió ember pedig a szegénységi küszöb alatt éli az életét; és több százezren, félmilliónyian vannak olyanok, akik meg éheznek.

Na most, ezeket a kérdéseket csak és azért hozom ide, mert a rezsicsökkentés tekintetében is, ha van rezsicsökkentés, akkor úgy kellene ezt megvalósítani, hogy legkiváltképp ott nyújtsunk segítő kezet, ahol arra a leginkább szükség van. De az önök politikája, az önök identitástudata, nem tudom, mi minden egyéb más egészen más irányba mutató. Önök nem ott kívánnak segítséget nyújtani, ahol arra a leginkább szükség van, hanem pont a másik felületen, de számos más egyéb ügy kapcsán is utolérhető.

Tudja, nemcsak rezsit kell csökkenteni, hanem bért is kellene növelni. A bérek vásárlóerő-értékét kellene tudni megtartani. Egyszerű a történet: ha az emberek zsebében van megfelelő értékű, vásárlóerő-értékkel bíró pénz, adott esetben több, mint a korábbi esztendőkben, akkor ki tudják fizetni a rezsijüket. Ha nincs vagy ha kevesebb van, akkor az a fajta rezsicsökkentés, ami egyébként meg nem nekik kedvez, nem a kisebb jövedelmi pozícióban lévő embereknek, akkor az nem segítség, az újabb hátrány. Halmozzák a hátrányokat ezekre az emberekre nézve.

Nem akarok nagyon elmélyedni, csak azért, hogy egyrészt a jegyzőkönyv számára tiszta legyen, másrészt államtitkár úr is hátha elgondolkodik rajta: tudja, azok a közfoglalkoztatottak, akik ott Ózd környékén, ahol ön élte az életét, jelen vannak a 47 meg a negyvenkilencezer-egynéhányszáz forintért; azok a minimálbéres emberek, akiknek 5 ezer forinttal kevesebb ma a vásárlóerő-értékű pénzük, amit megkeresnek, mint három és fél évvel ezelőtt volt; meg azok a köztisztviselők, azok a közalkalmazottak, akik az önök kormányzása négy évében egyetlenegy fillér többletjövedelemre nem tettek szert a köztisztviselői illetményből kifolyólag - 38 650 forint -, azok mind-mind döntő többségében a vesztesek közé tartoznak. És ezek a vesztesek nem tízen, nem százan, nem ezren vannak, sőt még nem is százezren; milliós a nagyságrendjük s abból sem egy.

Azt akarom tehát mondani, államtitkár úr, hogy ha önök rezsit csökkentenek, akkor a rezsicsökkentés tekintetében célzottan kellene megtenni mindazt, amit tesznek. Ott kellene még nagyobb segítséget nyújtani, ahol arra nagyobb szükség van. S ha ezt tennék, akkor valószínűleg nagyobb eredménye is lenne annak, mint amit csinálnak. Ez, amit most csinálnak, nem más, mint a Fidesz idézőjelbe tett dicsőségének a hirdetéséről szól. Nincs már sok idő, négy hónap van még erre Seszták Oszkár bemondása alapján. Négy hónap, még addig tehetik.

Önök részben, részben visszakompenzálnak. Mondom, nem oda persze, ahova kellene, részben visszakompenzálnak. De azt is vegye számításba akkor, amikor rezsicsökkentésről beszél, hogy mi mindent vettek el az emberektől. Nem fogok konkrét sort állítani; tudnék, de nem fogok. Csak néhány példát említek a sárga csekktől a tranzakciós illetéken keresztül - tudja, ismeri államtitkár úr is -, a kutyaadón át vagy épp a ma már említett talajterhelési díj 1200 százalékos növekedésén keresztül az áfa 27 százalékos Európa-csúcsán át az adókoncentráció, -centralizáció 37,5-ről 39 százalékos emelkedéséig, ami 450 milliárd forint többletterhet jelent a munkaadóknak és a munkavállalóknak. Miről beszélnek? Miről beszélnek önök, amikor ezek a terhek jóval nagyobb mértékben sújtják a lakosságot és főleg a lakosságnak azt a részét, akik nem a jó jövedelmi pozícióval bírnak? Miről beszélnek? Tényleg hülyének nézik az embereket? Ahhoz nem elég, hogy ezt feloldják, az, ami az idézőjelbe tett dicsőségüknek a hirdetését hordozza magában.

Azt is hozzá kell tennem mindezekhez, hogy ez az önfényezés ráadásul még az önfényezésen túl úgymond a fényezés kötelezettségének az előírása - tudják, az, hogy ha ezt nem teszik meg azok a közös képviselettel bíró emberek, akkor még a szankcionálással is szembe kell nézniük -, ez meg már a cinizmusnak az a szintje, ami szerintem messze nem elfogadható.

Valódi fogyasztóvédelem tekintetében viszont azt érzem, hogy nem lépnek előre. Számtalan probléma vetődött ma itt fel. Mindegy, hogy a 2010 utáni különféle mérőórák bekötésével vagy épp a gázfogyasztás tekintetében nemcsak a manometrikus, hanem a hőmennyiség mérésével kapcsolatosan, sok minden egyéb mással kapcsolatosan beszélünk, ezek tekintetében kellene a hatósági pozíciókat megerősíteni. Ez sokkal inkább szolgálná az emberek érdekét.

Beszélnek arról, s mondják azt, hogy a fogyasztóvédelem tekintetében ilyen, olyan, amolyan képzések bevezetését teszik meg. Bocsánatot kérek, itt én már kételyekkel fordulok önhöz, államtitkár úr: úgy, mint a közfoglalkoztatás, a téli közfoglalkoztatás kapcsán teszik ezt? Akkor, amikor 200 ezer embert akarnak bevonni közfoglalkoztatásba? 100-at foglalkoztatottként, 100-at meg - már mint ezerben - képzésbe úgy - mondok egy példát önnek, csak hogy tiszta és világos legyen -, hogy 2013. november 20-án meghirdetnek egy pályázatot, azt hiszem, "Tanulj újra" címszó alatt, majd 2013. november 22-én 12 órára van a pályázat beadásának a lehetősége megírva, másfél nappal, két nappal későbbre? Miről beszélnek? Kikről beszélnek, kinek csinálnak önök pénzforrási lehetőséget? Ugye, világos és tiszta, hogy kinek csinálnak. No, ez az, ami cinizmus. Ez az, amikor önök az emberekről beszélnek, amikor meg cselekszenek, akkor egészen mást csinálnak.

És talán még két tételt megemlítenék mindenképpen. Az egyik az, hogy ha önök valamit szeretnének tenni az emberekért, akkor az alapvető élelmiszereket érintő áfaterheket - tudja, az Európa-csúcsos 27 százalékost, amiről Gőgös Zoltán képviselőtársam is beszélt -, no, azt kellene csökkenteni, mert az valóban ott segítene, ahol kell, ahol nagyobb a megszorítás. Igen, és az üzemanyagok árával, amit Kovács Tibor képviselőtársam mondott, az áfacsökkentés tekintetében kellene lépniük. Mert akkor, amikor - mondtam - 300 forint volt, itt kiabáltak a Parlament falai között a 300 forint/literes üzemanyagár mellett. Most, amikor 400 forint, meg még volt 450 forintos, akkor meg csak sunyítottak. Semmit nem léptek, semmit nem tettek. Pedig ez is rezsi. Ez is rezsi, mert ez azoknak az embereknek, akik nem akarják elveszíteni 30, 50, 60 kilométeres távlatban a munkalehetőségüket, azoknak bizony ez nagyon nagy segítséget jelentene vagy jelenthetne.

Szóval, egy szó mint száz, őszinte tájékoztatást kellene az emberek felé úgy, ahogy elhangzott. Igen, megmutatva a 2010-es példákat, azt összehasonlítva a 2014-esekkel, hozzáillesztve a világpiacon zajló folyamatokkal akár a földgáz, akár a villamos energia árának a függvényében. És ahogy elhangzott, megerősítem még egyszer, az energiahivatalnak az ár és a költségek figyelembevételével a felülvizsgálata tekintetében nem jövő nyáron, nem a választásokat követően, hanem most, február 15-én - mint ahogy ez megtörténik a közös képviselők tekintetében - kellene hogy a nyilvánosság elé kerüljön mindaz. Mert, ha az a nyilvánosság elé kerül, akkor ön is tudja, államtitkár úr, hogy az, amit önök csinálnak, 10-20 százalékos rezsicsökkentésről beszélnek, bagatellnek fog tűnni ahhoz képest, mint amit meg lehetne tenni a világpiaci árak alakulásának figyelembevétele mellett.

(14.10)

Úgyhogy önök nem adnak, hanem még azt sem adják meg, amit megadhatnának csak a világpiaci folyamatokból, árak alakulásából fakadóan. Az a lényege tehát ennek a történetnek, hogy még azt is eltagadják az emberek elől, amivel szembesülniük kellene, és akkor nem eredményként, dicshimnuszként kellene beszélni minderről a történetről, hanem akképpen, hogy még azt sem teszik meg, amit megtehetnének.

A rezsicsökkentés következményeiről azért nem beszélek, mert Kovács Tibor képviselőtársam ezt kifejtette. Nyilván a fejlesztések, a karbantartások elmaradásával is párosul ez a történet, de önöket ez nem érdekli, önök számára érdektelen, hogy mi lesz ebben az országban öt év múlva, nem, csak a ma, csak a ma haszonélvezete.

Az igazságtalansággal zárom a gondolataimat. Úgy fogalmaztam, és most is azt erősítem meg, ebben a logikában, minden tekintetben, amit önök csinálnak, az sejlik vissza, hogy aki nem oly tehetős, aki szegény, az legyen még szegényebb; akinek van, annak meg legyen még több. Csak, tudja, kevesen vannak azok, akiknek van, ilyen értelemben ez az út a társadalom messze döntő többségének nem a javát szolgálja. Az a baj, államtitkár úr, hogy önök nem a szegénység ellen, hanem a szegények ellen küzdenek. A szegények mellett kellene küzdeni a szegénységgel szemben, a szegénység kialakulásával vagy épp a szegénység elhárításával kapcsolatosan. Nem önfényezést kellene csinálni, főleg nem egy olyan országban, Magyarországon, ahol az elmúlt időszakban, az elmúlt 3,5 évben egyrészt mélyült, másrészt szélesedett a szegénység mértéke.

Elnök úr, köszönöm szépen a türelmét az egy perc igénybevételének lehetőségével kapcsolatosan.

Forrás: parlament.hu