VÁGÓ SEBESTYÉN (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. A 3., 4. és a 7. ajánlási ponthoz szeretnék hozzászólni. A 3. és a 4. ajánlási pont egy olyan problémáról szól, amit sajnos nem orvosol ez a törvényjavaslat. Azt természetesen orvosolja, hogy a három hónapos időintervallumot vegyük figyelembe az indokolásban is leírt szempontok alapján, viszont azt a fontos és lényeges szempontot nem veszi figyelembe, hogy a megváltozott munkaképességű személyeknél nagyon sok esetben a három hónap munkában eltöltött idő nem azt jelenti, hogy ő alkalmas arra a munkavégzésre. Nagyon sok esetben ugyanis ennél hosszabb idő alatt derül ki az, hogy mégsem bírja, huzamosabb időn keresztül nem tudja végezni ezt a tevékenységét, és ha adott esetben ebben a munkakörében többet keresett három hónapi átlagban, mint a minimálbér 150 százaléka, akkor elveszíti az ellátását.

A javaslatban azt szeretnénk elérni, és ehhez kérjük a kormánypártok és a kormány támogatását, hogy ebben az esetben, ha az átlagkereset három hónapon keresztül meghaladja a minimálbér 150 százalékát, ne szűnjön meg az ellátás, hanem szüneteljen. Nagyon könnyen abba a helyzetbe kerülhet ugyanis a megváltozott munkaképességű személy az elején elmondott érvek alapján, igaz, nem tudom, hogy mennyire lehet jó keresetnek mondani az ő magas költségigényei szerint a minimálbér 150 százalékát, de mondjuk azt, hogy viszonylag jól keresett, viszont négy hónap után fizikai állapotából adódóan megszűnik a munkahelye, akkor ő egy eléggé élhetetlen és kilátástalan helyzetbe kerül, mondhatnánk úgy is, hogy az út szélére kerül, és onnan sajnos senki nem veszi föl, és ott is hagyja ez alapján a javaslat alapján.

A 7. ajánlási pontban tett javaslat pedig arról szól, hogy a már előbb említett magas költségek, a megváltozott munkaképességű személyek, elsősorban a rokkant személyek magasabb költségei miatt differenciáltan jelenjen meg és bizonyos szempontok szerint emelkedjen az a határ, ameddig az ellátást folyósítani lehet. Úgy gondoltuk, hogy a nyolc általános iskolai végzettségnél a 150 százalék egy reális értéknek tekinthető, ugyanis általában egy ilyen végzettséggel ez a kereset egyébként ma Magyarországon nem is olyan nehezen elérhető bizonyos munkaterületeken. Akinek azonban már esetleg középfokú végzettsége van, érettségivel vagy akár szakmával rendelkezik, számára már nem kilátás az, hogy elmenjen dolgozni, és mellette az ellátását is kapja. Megfelelő szakképzettséggel ugyanis akár közalkalmazottként is könnyen átlépheti a minimálbér 150 százalékát, és akkor ő méltánytalanul - mégpedig azért méltánytalanul, mert ő csak a szakmájában vagy akár az eddig végzett hivatását megváltozott életkörülményei mellett is szerette volna folytatni - hátrányba kerül, mert ezt nem vállalhatja.

Az általános vitában elmondott példa alapján is, ha egy mentőápoló a tevékenységét rokkantsági ellátás mellett folytatni szeretné, és akár a mentőállomáson ügyeletet ellátó szakápolóként szeretne dolgozni, akkor ő már eleve a minimálbér 150 százalékánál többet keres, és esetleg kerekesszékesként nagyon jól tudjuk, hogy akár a lakókörnyezet kialakításában, akár az egyéb egészségügyi és mindennapi élethez elengedhetetlen eszközök beszerzésénél neki igenis magasabb, több mint másfélszeres költséggel kell számolnia véleményem szerint, mint egy ép társának, éppen ezért indokolt ebben az esetben, hogy rá ne a 150 százalék vonatkozzon. Akkor még nem is beszéltünk a felsőfokú végzettséggel, diplomával rendelkező megváltozott munkaképességű személyekről, akiknek igenis el kell gondolkozniuk azon - főleg ha mondjuk a pedagógus-életpályamodell szerinti béremelkedést is figyelembe vesszük -, nekik igenis mérlegelniük kell azt, hogy a fiatalon, akár régen fiatalon vagy akár nem is olyan régen fiatalon választott hivatásukat folytassák, vagy a jogosan nekik járó rokkantsági ellátást vegyék igénybe. Úgy gondolom, hogy itt is indokolt egy magasabb összeg megállapítása, ugyanis - mint már említettem - ha akár közalkalmazottként egy megváltozott munkaképességű, egy rokkant személy elmegy dolgozni diplomásként, akkor már eleve alapfizetésként, főleg ha mondjuk, a szakmában, a hivatásában eltöltött éveket is figyelembe vesszük, borítékolható, hogy többet fog keresni, mint a minimálbér 150 százaléka. Éppen ezért ez a lépés indokolt is.

Az is indokolja ezt a lépést, hogy a kormány és a kormánypártok valamilyen szinten az igazságérzetüket is a helyükre rakhassák, ugyanis ebben az egész megváltozott munkaképességűekről szóló törvényben - még az eredetiben - az a nagy átverés, hogy nagyon sok embert fűnyíróelvszerűen egy biztosítási alapú ellátásból áttettek egy másikfajta ellátásba, egy nem biztosítási alapú ellátásba, éppen ezért ki vannak szolgáltatva a mindenkori kormány és törvényhozás kénye-kedvének. Ha már egyszer a biztosított jogviszonyukat megszüntettük, akkor legalább azokat az alapvető jogokat engedjük meg számukra, amit akár egy biztosítási jogviszony lehetővé tenne, tehát hogy akár diplomásként, akár középfokú végzettségűként a választott szakmájukat, a választott hivatásukat - felhasználva az addigi szakmai és élettapasztalatukat - bátran és nyugodtan, a rokkantsági ellátás igénybevétele mellett tovább tudják űzni.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

(11.00)

Forrás: parlament.hu