Z. KÁRPÁT DÁNIEL, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az eddigi gondolati ív egyik csúcsa az volt, hogy az előttünk fekvő három törvényjavaslatot érintő előterjesztés lényegében a bankunió felé viszi Magyarországot egy, az eddiginél sokkal gyorsabb tempóban. Ezen gondolati ívet folytatva meg kell hogy jegyezzem, hogy óriási lehetőségek rejlenének ebben a csomagban a tekintetben, ha a polgárok tehermentesítése és a globális hálózatok együttesen valósulna meg általa, erre lennének is egyébként lehetőségek. Tehát jobbító javaslataink, szakmai észrevételeink azt fogják célozni, hogy ezen globális hálózat működési elvei is változzanak, és ereje is gyengüljön Magyarországon, mindez pedig a polgárok javára történjen.

Éppen ezért a javaslat első blokkját érintve elmondhatjuk, hogy fogalmi tisztázásokkal is súlyos milliárdokat lehetne megspórolni az érintett magyar állampolgároknak. Egy abszolút jó irány az, hogy végre ezen csomagban bizonyos fogalmak levezetése, tisztázása már szerepel, de fel tudok sorolni csak a saját jegyzeteim alapján majdnem egy tucatnyit, olyanokat, amelyek vagy nem teljeskörűen definiáltak, vagy pedig olyan zavarokat keltenek, amelyek sajnos a banki eljárások során súlyos milliárdokba fognak kerülni a magyar állampolgároknak, hiszen csak utalás szintjén szerepel, hogy mi az az általános szerződési feltétel. Érdekes módon a törvényjavaslat még azt sem tisztázza kellőképpen, hogy mi az a deviza, mi az a devizában nyilvántartott, devizában nyújtott és forintban törlesztett jelző, mi a díj, mi a hiteldíjmutató, mi a hiteltermék, mi a költség, mi a kamatjellegű költség. Önök letesznek az asztalra egy három csomagból álló javaslatot, ahol nem kerülnek kellőképpen tisztázásra ezek a tételek, de még a magatartási kódex és az üzletszabályzat fogalma sem.

Teljesen egyértelmű ezek után, hogy a bankunió felé közelítve, a brüsszeli sercegő tollak által igények itt átvezetésre, implementációra kerülnek, de nem biztos, hogy nem lehetne-e ezt oly módon keresztülvinni, hogy a magyar polgárok védelmét fokozottabban ellássák. Ezen gyanúmat pedig a kettes blokk teljes mértékben alátámasztja sajnálatos módon, és itt konkrét paragrafusokat és konkrétumokat fogok említeni, hiszen ebben a vitaszakaszban még van helyük a jobbító javaslatoknak, még van legalább fizikai esély arra, hogy ezek kiköszörülésével tényleg egy olyan helyzetet érjünk el, ami a magyar polgárok, a magyar banki ügyfelek esetében könnyebbségeket hozhat, és az általam említett globális banki hálózatot pedig egy kicsit hátrébb szorítja.

Az első és legnagyobb probléma ezen említett kettes blokkban talán az, hogy a javaslat magyarázata feltűnően nem tér ki a meglehetősen nagy problémával küszködő fogyasztói hitel és kölcsön felismert problémáinak az elhárítására, és az is nagyon érdekes, hogy a teljes hiteldíjmutató mint megnevezés egyszerűen nem körülírt, nem meghatározott, hiszen a polgári törvénykönyv és az e javaslatban használt hitel és kölcsön fogalmának az értelmezése sincsen feltétlenül összhangban, ugyanis a hiteldíjban elvileg nincs kamat, a kamatban nincs díj a jelenlegi és az új Ptk. szerint sem, tehát ennek a kettőnek a harmonizálása egy kikerülhetetlen feladat. A ma meglévő fogalmi hibát, még egyszer mondom, ki kell javítani, nem pedig egy új törvényben bebetonozni, hiszen teljesen egyértelműen látszik, hogy ez a szinkron nem áll jelen pillanatban.

Azt is látni kell, hogy olyan számokat betonoznak be, és köveznek le ebben a javaslatban, mint például a kamatláb felső értékeként a jegybanki alapkamat feletti 24, illetve 39 százalékot, ami elfogadhatatlan. Ez a mérték üzletileg véleményem szerint indokolatlan, adott esetben felvetheti magát az uzsorázást is. Éppen az ilyen túlzások miatt válnak problémássá a törlesztések, tehát az utóbbi évek folyamatábrája ezt kellene hogy bizonyítsa számunkra. Ezt a mértéket a kormány üzenetének érzékelheti a szakma, és ebből az következhet, hogy a kormányzat elfogadja az uzsorázás bizonyos legalizált formáit, ezt, gondolom, nem akarják.

A 272. § kapcsán el kell hogy mondjuk, meg kellene határozni a deviza fogalmát, pontosabban körülírni, hiszen a forint is az. Nem elég értelemszerűen idegen devizára gondolni, mint ahogy ez az előterjesztés teszi, hiszen attól függ, hogy honnan nézzük a kérdéskört. Ugyanígy a devizában nyilvántartott, deviza alapú hitel fogalmát is tisztázni kellene, és el kell határolni a kölcsön fogalmától, a kettő egyáltalán nem ugyanaz, és ezt nem tisztázza az előterjesztés. Szintén a 272. §-nál maradva, a c) pontjánál pontosan, a pontbéli díj, jutalék, költség fogalmai ugyanúgy meghatározandók, körülírandók, és ezek idegen devizában történő elszámolása nagyon fontos lenne, megtiltandó, de nemcsak bizonyos kölcsönfajtáknál, hanem mindegyik esetben kivétel nélkül. Ezen kiterjesztéssel igenis védelmet lehetne hozni az ügyfelek számára a rendszerbe.

A törvényjavaslat vitájára való felkészülésünk során további aggályt okozott az, hogy a 276. §-nál annyira életszerűtlen meghatározásokkal találkoztunk, én nem tudom, hogy ki szövegezte ezt az egészet, nem akarom bántani innen, hiszen vélhetően nincs itt a teremben, de azt látni kell, hogy a pénzintézet közlését minden esetben elektronikus formába kellene hozzáférhetővé tenni, nem elég a székhelyen kifüggeszteni. A XXI. században vagyunk, egyszerűen egy elavult tájékoztatási módnak a törvényben tartása kifejezetten visszaélésre utaló szándékot feltételezne. Még egyszer mondom, semmilyen költséggel nem járna az, ha ezt a harmadik évezrednek megfelelően, korrekt módon végeznénk, hiszen józan ésszel nem várható, hogy egy adós, egy ügyfél rendszeresen bejárjon a bankfiókba faliújságot olvasni. Egész egyszerűen ez az elvárás bohózattá degradálja nemcsak a törvénykezést, de minden vele kapcsolatos folyamatot is, hiszen a tisztességre törekvő törvényhozó hasonlót nem engedhetne meg magának.

Idekapcsolódik az is, hogy a leghosszabb ideje fennálló ügylet kezdetéig kellene hozzáférhetővé tenni az üzletszabályzatokat, az általános szerződési feltételeket és a volt kondíciókat is, mindezeket elektronikusan, többek között az összevethetőség kedvéért. Idehozza a törvényjavaslat a magatartási kódexet is, ugyanakkor tudnunk kell, hogy annak nincsen joghatálya. Azt azért nem szabadna törvénybe beemelni és bármilyen hivatkozás alapjává tenni, hiszen semmilyen következménnyel nem fenyegeti az érintett intézeteket. Ezzel tehát biankó felhatalmazást adnának, ami álláspontom szerint nem lenne adható, ez is aláássa a törvény tekintélyét, a törvényjavaslat tekintélyét, tehát ezen apró javításokkal nagyon sok fogalmi eltérést lehetne tisztázni.

Még durvább dolgok kerülnek elő a 284. §-ban, a fogyasztóval kötött kölcsönszerződésben ugyanis nincsen helye díjnak, költségnek, mert az csak a hitel velejárója. És megint itt tartunk, hogy a törvényjavaslat szövegezőinek fogalmuk sincs a hitel és a kölcsön közötti különbségről, és ez a különbség, ennek az összemosódása az utóbbi évtizedben százmilliárdos költséggel terhelte magyar állampolgárok zsebét; csak az, hogy egy hézagos, hiányos jogszabályi környezetben, a kiskapukat kihasználva bizonyos idegen tulajdonosi hátterű pénzügyi körök learatták a magyar lakosság pénztárcáját, és egyszerűen kiszivattyúzták Magyarországról a magyar lakosság keresetének egy jó részét. Ez ilyen apróságokon múlik, hogy a törvényjavaslat szövegezői elég felkészültek-e ahhoz, hogy ezeket a kiskapukat most bezárják, előre bezárják, de még ilyen egyszerű problémákkal sem tudnak elbánni, mint hogy a banki szünnap gondolata felveti azt, hogy egyértelművé kellene tenni, és a törvényben szabályozni, hogy egy banki év 365 nap vagy 360 nap, még ezt sem sikerül itt tisztázni.

Még egyszer mondom, ezek olyan apróságnak tűnő, de mégis nagyon fontos dolgok, amelyeknek az egyértelművé tételével nagyon sok kiskapu lenne bezárható. A teljes hiteldíjmutató és egyéb körülmények tisztázásával nagyon sok polgár szerződése lenne a jövőre vonatkozóan megvédendő, és ez az egész csomag együttesen akkor érne valamit, ha nem egy európai uniós implementációs sorozat részeként a bankunió felé vinné el Magyarországot, és a közös bankunió felé, hanem bizony saját jogköreinkkel élve kitakarítanánk egy fogyasztóvédelmi razzián keresztül a magyarországi piacot, hogy csak azok működhessenek itt nyugodtan, akik valóban figyelembe veszik a polgárok, az állampolgárok, az ügyfelek érdekeit, és senkit ne tűrjünk meg azon a piacon azok közül, akik eddig már minősítetten visszaéltek a fogyasztói vásárlói bizalommal. Igenis, egy ilyen törvényjavaslat esetében lenne lehetőség arra, hogy szankcionáljuk, akár el is számoltassuk a korábban vétkezőket.

(17.20)

De legalább a jövőre vonatkozóan kizárjuk azt, hogy a korábbihoz hasonló visszaélési formákkal egész egyszerűen visszafordíthatatlan károkat okozzanak a magyar lakosságnak. Itt lenne az önök kezében a lehetőség. Mi annyit tudunk tenni, hogy letesszük a jobbító javaslatainkat ehhez. De amíg a magyar parlamentben előfordulhat az, hogy egy asztalra letett javaslat esetében a készítőknek fogalmuk sincs a kölcsön és a hitel közötti különbségről, alapfogalmak tisztázását mulasztják el, és még annyit sem tesznek meg egy ilyen devizakatasztrófa után, hogy a devizához kapcsolt hitel, a deviza alapú hitel fogalmát tisztázzák, pont azért, hogy a jövőben hasonló se kerülhessen a piacra, és az elszámoltatását is megkönnyítsék, addig nagyon nehéz bizalommal fogadnunk a további hasonló kormányzati szándékokat.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

Forrás: parlament.hu