DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Szeretnék visszatérni a kulcsfontosságú momentumra, a reintegrációra. Végül is ez a törvényjavaslat egyik legnagyobb erénye, ezt tényleg ki kell mondani. Ezt a szakma is kimondja, az az elemzés, amit kaptam ettől a kiváló szakembertől - mert az ördög a részletekben rejlik -, hogy ez majd hogyan fog megtörténni, erre vagyunk mindannyian kíváncsiak. Ismerjük a személyi összetételeket, még egyszer mondom, nagyon is komoly elismeréssel tartozunk, adózunk a büntetés-végrehajtási állomány dolgozóinak, a tiszti állománynak, beosztotti állománynak. Velük kapcsolatban egyébként azt is el kell mondani a társadalom tájékoztatása érdekében, hogy naponta vannak kitéve zaklató jellegű feljelentéseknek, büntetőeljárásoknak. Ez nagyon ismeretlen fogalom a társadalom számára, hogy a bv. őrök egy jelentős százaléka gyakorlatilag rendszeresen nyomozó ügyészségre és bíróságra jár, mert 8-10 elítélt azt vallja, hogy őt molesztálta, verte, megalázta, Isten tudja, mit csinált, megvonta a kedvenc uzsiját, esetleg a kóser ételt nem engedte be hozzá, s a többi. Ezek nem jó dolgok. Tehát meg kell védeni az állományt nyilván az ilyen típusú zaklatásoktól.

De valóban az a nagy kérdés, az a szakmai kérdés tehát, hogy látszódik-e már, valaki meg tud-e nyugtatni minket arról, hogy felállóban vannak-e azok a csapatok, ha szabad így mondani, akik majd ezt a bizonyos reintegrációs programot meg tudják valósítani. Hol vannak ezek az emberek? Már besorozták őket, hogy így mondjam? Már elkezdték az oktatásukat? Nagyon remélem. Esetleg figyelembe kell venni azokat a jól működő, adaptálható modelleket, mint például - még egyszer mondom - ez a bizonyos Second Chance Act az Amerikai Egyesült Államokból. Tényleg ritkán szoktuk pozitív példaként hozni, de most ez a része, úgy gondolom, nagyon komoly, figyelemre méltó dolog. Aki rákeres a világhálón a keresőben, nagyon meggyőző anyagokat fog találni arról, hogy milyen hatékonysággal tudtak változtatásokat elérni. Mondom, ennek egyértelműen az a kulcsszava, hogy oktatás.

Az oktatás-nevelés olyan szinten kemény az új rendszerben az Amerikai Egyesült Államokban, és ebből fakadóan a visszavezetés sikeressége is ehhez kapcsolódóan magas, hogy az oktatásban való részvételt is gyakorlatilag kötelezővé teszik. Tehát ezt kérem, ezt javaslom, ha még erre van fogadókészség, hogy egyszerűen legyen kötelezettség az oktatásban való részvétel. Nyilván nem arra gondolok, hogy a megtévedt egyetemi professzort még utaljuk be további gyorstalpalóra, nyilván mindenkit a képességei szerint kell kezelni, egyéniesítés, erről beszélünk, de nagyon fontos. Ugyanúgy, mint ahogy az életkorhoz kötötten, Magyarországon a 16. életév betöltéséig van kötelező oktatásban való részvétel. Tehát követeljük meg. Ne az legyen, hogy lusta vagyok, nem érek rá, inkább kondizok! Ne így működjön! Teremtsük meg a jogszabályi kereteit ennek, és ha erre lehetőséget kapunk, utolsó napirendi pont vagyunk, módosító javaslatot szeretnénk erre vonatkozóan még benyújtani. Nem tudom, a nap végéig van lehetőség arra, hogy hosszabbítást kérjek az elnök úrtól a módosító javaslatok benyújtására, vagy az ülésnap végéig lehet? Ami hát ugye veszedelmesen közel van. (Dr. Répássy Róbert: Az ülésnap végéig!)

Forrás: parlament.hu