MAGYAR ZOLTÁN (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A mai napirend utáni felszólalásra azért kértem lehetőséget, mert több apropója is van a mai mondanivalómnak. Egyrészt 210 évvel ezelőtt született Jedlik Ányos, másrészt pedig az egyik felmenőmről van szó, és nagyon büszkén tudom itt elmondani röviden ebben a néhány percben, ami megadatott, az ő életútját, és egyben szeretném megköszönni Illés Renátó unokatestvéremnek is, aki segített ezen anyag összeszedésében.

Jedlik Ányos 210 évvel ezelőtt született, 1800. január 11-én, Szímőn, földműves szülők gyermekeként, Jedlik Ferenc és Szabó Rozália voltak a szülők. Január 13-án keresztelték István névre, alsóbb iskolái után Pozsonyban kezdett el tanulni, de itt sajnos súlyosan megbetegedett, ezért hazavitték. Nagyszombatban a tót nyelvet, Pozsonyban pedig a német nyelvet sajátította el, rokoni szálak fűzték egyébként Czuczor Gergely néven később ismertté vált költőnkhöz.

1817. október 25-én Pannonhalmán belépett a bencés rendbe, felvette az Ányos szerzetesi nevet, és novíciusként tanult. Pannonhalmára kerülve együtt jöttek egyébként Czuczorral egy szekérrel, hiszen Érsekújvárról nem nagy kitérő volt Szímő. Erről is sok kedves történetben emlékezett még később. A bencések házi bölcseletén, a líceumban Győrben elvégezte az első és második osztályt. Pannonhalmán teológusnak tanult, és közben készült budapesti egyetemi doktori szigorlataira. 1821. április 14-én szerzetesi fogadalmat tett, és még abban az évben matematikából, fizikából, filozófiából és történelemből szigorlatozott Pesten. Bölcsészdoktorrá avatták. Tanári esküjét Győrben tette le, és a győri bencés gimnázium harmadik osztályában lett tanár.

1825. szeptember 23-án szentelték áldozópappá Győrött, ugyanott a házi líceum tanára. Később kinevezték a pesti egyetemre fizikatanárnak, egyetemi katedráját pedig 1841. március 1-jén foglalta el, és ott nyugdíjazásáig tanított is.

(23.40)

Jedlik nemcsak oktatott az egyetemen, hanem nevelt is. Nevelt kötelességtudatra, szorgalmas munkára, viselkedésre, külön foglalkozott a tehetségekkel.

1845. október 8-án tartotta első magyar nyelvű előadását, az addig kötelező latin után magyarul szólította meg hallgatóit. 1846-tól 49-ig a bölcseleti kar dékánja volt. Az '48-as forradalom kitörése után nemzetőrként tevékenykedett. Egyetemi tanársága idején tudományos munkássága mellett állást foglalt a szabadságharc eszméi mellett. Eötvös Lóránd az emlékbeszédében felidézte Jedlik hazafiasságát is. Jedlik élete folyamán is volt idő, amelyben a nemzet sorsa iránti aggodalom minden más gondolatot, a hazafi hazafias kötelessége minden más munkásságot háttérbe szorított. Módot talált arra, hogy a magyar fiúkat magyarul tanítsa.

1858-tól a Magyar Tudományos Akadémia levelező és rendes tagja lett, 1873-tól pedig tiszteletbeli tagja. Akadémiai székfoglaló előadási kötelezettségét egy éven belül teljesítette. "A villanytelepek egész működésének meghatározása" című székfoglaló előadása tudományos remekmű. Történeti áttekintéssel kezdődik, felsorolja a neves feltalálókat, de szerényen még csak nem is céloz arra, hogy az első áramváltós, kettős elektromágnesű motormodellt ő alkotta meg az 1820-as évek végén. Sokirányú tevékenységét egyébként felsorolni is nehéz lenne, ezen rövid idő alatt nem is teszek rá kísérletet. Viszont azt fontos talán elmondani, hogy nem érdekelte az, hogy a művelt világ elismerje felfedezéseit, hiszen István úgyis tudja, hogy ő építette meg először a villanymotort, a dinamót, a kaszkádgenerátor ősét. Korabeli kollégái is előszeretettel emlékeztek meg róla, mint egy olyan kollégáról, aki felejthetetlen örökséget hagyott hátra. "Míg bennünket előszeretettel a fénnyel és világossággal ismertetett meg, addig maga elsőrendű csillagként világított a magyar tudomány egén, itthon melegítő sugarainak fénye világítván az egész világnak."

Az optikai rácsok készítésével 30 éven át foglalkozott, és sok-sok egyéb tanulmányát is érdemes lenne megemlíteni. 1842-től '52-ig saját eljárására alapozva Győrben szódaüzemet működtetett unokatestvérével, Szabó Alajossal együtt.

Nyelvtörténeti ismereteiről és újításairól is sokat lehetne még mesélni, de sajnos az időm lejárt. Nagyon szépen köszönöm a lehetőséget, hogy Jedlik Ányosról ily módon is meg tudtam emlékezni, és remélem, hogy a magyar haza még sok ilyen tudóssal és nagyszerű emberrel fog gazdagodni az idők folyamán.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

Forrás: parlament.hu