SZILÁGYI GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Érdemes volt kivárni a kétperceseket, mert Szócska államtitkár úr mondandójából azt érzékeltem, azt láttam, és köszönöm is, hogy reálisan látja a dolgokat, nem próbálta egyébként szépíteni, hanem valóban azt, ahol most tartunk. Azért támogatja a Jobbik is, és mondja azt, hogy valóban szükség van a magyar ápolók napjára, hiszen ez egyértelműen elismerés azok felé, akik, valljuk be, hosszú évtizedek óta ők tartják egyben a magyar egészségügyet.

(18.50)

Tehát az, hogy a magyar egészségügy jelen pillanatban áll, nekik köszönhető, azoknak az ápolóknak, azoknak az orvosoknak, akik ilyen körülmények között ilyen alázatos munkával és ilyen kitartással egyben tartják a magyar egészségügyet. Éppen ezért én az általános indoklásból azzal nem is értek annyira egyet, hogy a magyar ápolók napja elismerése olyan intézkedés, amely az ápolói pályát hosszú távra pozitív irányban befolyásolhatja. Ez is egy ilyen intézkedés, de ennél sokkal fontosabb intézkedések lehetnének és kellenének is. Természetesen azon kell dolgoznunk, hogy legyenek is, hogy pozitív irányban befolyásolják ezt a pályát, hiszen annak az elvándorlásnak, amiről Gaudi-Nagy Tamás is beszélt, és annak a pályaelhagyásnak, mert külön kell választani azokat, akik még nem dolgoztak az egészségügyben, de esetleg egészségügyi végzettséggel rendelkezve megpróbálnak külföldön munkát vállalni, vagy azokkal, akik már dolgoztak a magyar egészségügyben és elmennek, azoknál nem a pénz az elsődleges.

Személyes tapasztalatból, higgyék el, ismerek olyan főorvost, egy neves kórház osztályvezető főorvosát, aki hosszú ideje gondolkozik azon, hogy elhagyja az országot, mindig marad egyébként, és énszerintem soha nem fog elmenni, de mindig azt mondja, hogy azért gondolkozik ezen, mert az az infrastrukturális helyzet, ami kint van, az, hogy ő arra tette az életét, hogy gyógyítson, az, hogy neki meg kell gondolni Magyarországon, hogy mikor kér vérképet valakitől, vagy mennyi idő alatt tud valakit elküldeni röntgenre, az teljesen más lehetőségeket, más perspektívákat nyit ki neki külföldön. Tehát azt a hivatást, amit ő vállalt, azt sokkal könnyebben és a betegek érdekében sokkal eredményesebben tudja talán külföldön végezni. És ez az elsődleges szempont náluk. Természetesen az anyagi dolgok és természetesen az az egészségügyi infrastruktúra is, ami van.

Nem szeretnék ebben a témában ironikus lenni, valóban jó választás Kossuth Zsuzsa nevéhez kötni, de lassan 2014-ben ugyanott vannak a mai ápolók, mint ahol Kossuth Zsuzsa volt, majdnem hogy tábori körülmények között kell hogy dolgozzanak egy-két kórházban. Mondom, ironikus nem szeretnék lenni, de ön is tudja, hogy nagyon rossz körülmények vannak nagyon sok kórházban, ahol, még egyszer mondom, azoknak az embereknek köszönhető, akik ott dolgoznak, hogy áldozatos munkával egyben tartják az egészségügyet. A Jobbik Magyarországért Mozgalom egyértelműen támogatja és egyértelműen elismeri azt a munkát, amit mind az ápolók, mind az orvosok a magyar egészségügyben végeznek.

Köszönöm szépen. (Taps.)

Forrás: parlament.hu