DR. SCHIFFER ANDRÁS, a törvényalkotási bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Általánosságban azt tudom elmondani, hogy magát a törvényjavaslatot az ellenzéki pártok is támogatták. Vita közöttünk abból eredt, hogy az ellenzéki pártok, valamennyi ellenzéki képviselő nehezményezte azt, hogy önmagában a kilakoltatási moratórium meghosszabbítása nem jelent semmiféle megoldást, még akkor sem, ha nincsen végső határideje; nem jelent alapvető megoldást a devizahitel-krízisre.

Szeretnék viszont szólni valamennyi módosító javaslatról. A legnagyobb vitát talán az a módosító javaslat váltotta ki, amit a T/59/5. számon terjesztettem elő, ami arról szól, hogy ha a jövőben devizakölcsönre vonatkozó szerződésről van szó, közjegyzői okirat alapján ne lehessen végrehajtást vezetni; ne csak lakóingatlanra ne lehessen vezetni, hanem egyáltalán ne lehessen. Ezt abból a megfontolásból terjesztettük elő és kapta meg valamennyi ellenzéki képviselő támogatását a bizottságban, hogy ha abban egyetértés van a Házban, hogy maga a devizahitel-konstrukció volt rettenetesen igazságtalan, és messzemenően a bankok visszaéltek a fogyasztók információs deficitjével, hogy úgy mondjam, akkor jó okunk van fenntartani egy olyan helyzetet, ami egy egyébként azóta megszületett EU-s irányelvvel is egybevág, hogy ilyen szerződések esetén a bírói utat, a bírói jogvédelmet ne lehessen megkerülni. A bizottsági vitában én azt tanácsoltam a kormánypárti képviselőknek, hogy talán a bankok helyett álljanak az emberek oldalára, vállalják be azt a kockázatot, hogy ez a javaslat adott esetben a bankoknak nem tetszik. Ez a bátorság sajnálatos módon nem volt meg a kormánypárti többségben.

Ez a javaslat két ponton megy tovább annál, amit maga a törvényjavaslat tartalmaz. Egyrészt, ha közjegyzői okiratról van szó, tehát nem jogerős bírói határozatról, akkor nem lebeg a Damoklész kardja az érintett családok feje felett, hogy majd egyszer ez a moratórium valahogyan valamikor véget ér, hanem teljesen világos, hogy bírói út nélkül nem lehet őket kilakoltatni. Kettő: ez a javaslat nem tesz különbséget a végrehajtással fenyegetett vagyontárgyak között, akkor is kimondja a végrehajtás tilalmát, ha a közjegyzői okirat alapján más vagyontárgyra, fogyasztási cikkre vezetnék a végrehajtást.

Ezenkívül a szocialista képviselők javasolták azt, hogy a törvényjavaslat állapítson meg, legalább burkoltan állapítson meg egy jogalkotási kötelezettséget az Országgyűlés számára, tehát hogy a devizahitelesek helyzetét rendező jogszabály 2014. szeptember 30-ig szülessen meg. Ugyan ez a szocialista javaslat kiváltott különböző indulatokat a vitában, viszont ellenzéki oldalon nem láttuk be, hogy miért ne lehetne egy ilyen kötelezettséget a parlamentnek magának, a maga számára megállapítania, hiszen már a 2010-es alakuló ülést követően nem sokkal a kétharmados többség képviselői kijelentették, hogy a devizahitel-krízist meg fogják oldani. Kétharmados többség erre nem volt elegendő.

A jobbikos képviselők azt javasolták, hogy egészüljön ki ez a T/59/6., illetve 7. számon, hogy a törvényjavaslat egészüljön ki egy olyan szabályozással, hogy amennyiben a devizahitel kiváltására valaki forintkölcsönt vesz fel, akkor erre a forintkölcsönügyletre is terjedjen ki a szabály.

(18.20)

Magyarul a kilakoltatási moratórium abban az esetben is érvényesüljön, amikor a kilakoltatást szorosan és közvetlenül nem a devizahitel-ügylet alapján, hanem az annak kiváltására megkötött forintkölcsönügylet alapján vetik ki, illetve hajtják végre. Ezt én magam támogattam, a bizottság többsége leszavazta. (Közbeszólás a Jobbik soraiból: Szégyen.)

És még a Csöbör Katalin által előterjesztett javaslatról szeretnék szólni, amelyik azt mondja ki, hogy nem él a kilakoltatási moratórium abban az esetben, amennyiben az árverési vevő egy önkormányzat, és úgymond munkavállalók elhelyezése céljából igényt tart a lakóingatlanra. Jobbikos képviselőtársakkal együtt nem nagyon láttuk indokát annak, hogy ilyenfajta megkülönböztetés legyen a kilakoltatás alatt álló emberekkel, polgártársainkkal kapcsolatban. Éppen ezért nem szavaztuk meg ezt a javaslatot; a többség ezt megszavazta. Én magam nem is nagyon látom egyébként alkotmányos indokát annak, illetve alkotmányos lehetőséget arra, hogy ilyen típusú megkülönböztetést tegyen az Országgyűlés a kilakoltatással egyébként fenyegetett emberek között a szerint, hogy az árverési vevő éppen kicsoda és milyen céllal akarja megvenni az ingatlant. Ráadásul fordítok a logikán: az árverési vevők között is kétséges, hogy mennyire alkotmányos a megkülönböztetés, hiszen sok egyéb alkotmányosan hasznos cél lehet, amiért valaki egy ingatlant árverésen meg akar venni. Teljesen indokolatlan, hogy itt mind a személy, mind a cél tekintetében ilyen megkülönböztetést tegyen a jogalkotó.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps az ellenzéki padsorokban.)

Forrás: parlament.hu