ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Szeretném megköszönni képviselőtársaimnak, hogy kitüntettek a figyelmükkel, és elmondták a véleményüket az évadnyitó miniszterelnöki tájékoztatóról.

Schiffer képviselőtársamnak szeretném elmondani - megismételve Rogán képviselő úr információját -, hogy nem a devizahitelesekről szól mindösszesen a bankok elszámoltatása. A devizahitelesek számára már 2012-ben kinyitottuk az árfolyamgátat. Többször nyilvánosan kampányoltunk amellett, hogy lépjenek be az árfolyamgátba, mert az jobb nekik, mint ha kívül maradnának. Amit meg lehetett tenni, azt megtettünk. Ez most más, ez több annál. Ez most a devizahiteleseken túl mindenkire vonatkozik, ezért nevezzük a bankok elszámoltatásának.

Ami a szabad kereskedelemre, illetve a készülődőfélben lévő - ha jól értem, mert erre utalt - Amerika-Európai Unió szabadkereskedelmi megállapodásra vonatkozik, ott először hadd idézzem föl, hogy létezik egy tárcaközi munkabizottság, amely azzal foglalkozik, hogy a készülődőfélben lévő szerződés magyar gazdaságra gyakorolt hatásait azonosítsa be. Ez a bizottság egyébként áll a rendelkezésükre, és ha bármelyik parlamenti bizottság ezt a kérdést napirendre tűzi, örömmel mennek el oda, és osztják meg tudásukat önökkel. Kérem, éljenek ezzel a lehetőséggel.

A szabad kereskedelemről általában most talán nem érdemes filozófiai vitát folytatni, hozzáteszem, hogy van egy közkeletű fölfogás, miszerint a szabad kereskedelem mindig az erősebb államoknak jó - van is igazság ebben a gondolatban -, de vannak ellenpéldák. Itt van például rögtön Magyarország, ahol a nemzeti össztermék több mint 80 százalékát exportból állítjuk elő, és ha az nem volna lehetséges - márpedig az a szabad kereskedelem miatt lehetséges -, akkor elég nagy bajban lenne a magyar gazdaság. De ez egy olyan filozófiai vita, amit talán leválaszthatunk a konkrét, készülődőfélben lévő megállapodásról.

Egy dolgot mondhatok önnek is és Magyarország választópolgárainak is: a kormány a legteljesebb körültekintéssel jár el, és Magyarország érdekeiből indul majd ki, a konzultációkra, a megbeszélésekre pedig nyitott.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Civil szervezetek: nem szeretnénk mi többet, mint tisztán látni. Azt szeretnénk, ha tiszta víz kerülne a pohárba, mert zavar bennünket a kétszínűség meg a hazugság. Nem szeretjük, ha valaki szabadságot mond, de zsoldban áll; függetlenséget mond, de kitartott; civilnek mondja magát, aztán közben meg fizetett politikai aktivista; törvénytiszteletről beszél, de ha a saját pénzügyeiről van szó, akkor kivételes elbánást kér, mondván, hogy ez nem magyar pénz. Na, ezt nem szeretik a magyar választópolgárok. Azt gondolom tehát, hogy a kormány helyesen teszi, ha világosan elmondja, hogy a törvények Magyarországon mindenkire vonatkoznak: civil szervezetekre, politikai pártokra, sőt egyáltalán nem szerveződő állampolgárokra is.

(14.20)

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Egy nagyon nehéz kérdést is érintett Schiffer képviselőtársam, ahol, ha jól értettem a szavait, akkor egyáltalán nem értek vele egyet. Mert természetesen én is szeretnék egy olyan világban élni, ahol mindenki fehér köpenyben végzi a munkáját, kutatólaboratóriumban dolgozik, és a legmagasabb igényt is kielégítő képzettségű szellemi munkát végzi. Szeretném tájékoztatni Schiffer András urat, hogy ilyen világ nem lesz. Lehet, hogy szeretnénk ilyet, de ez ellenkezik az emberi természettel. Mindig lesznek olyanok, akik nem fehér köpenyben, hanem kék gallérral mennek majd dolgozni; akik munkásruhát húznak, akik fizikai munkából élnek, akik nem a kiművelt emberfőből, hanem a rendelkezésükre álló fizikai tudásból, kitanult szakmai ismeretből fogják majd magukat és a családjukat eltartani.

Ezeket az embereket a magyar társadalom egyenrangú tagjainak kell tekinteni, sőt. Ezért minden olyan elitista és technokrata hozzászólást, amely egy olyan gazdaság képét akarja elénk tárni, amelyben csak azoknak van helyük, akik egyetemre jártak, műveltek és tudományos fokozattal rendelkeznek, a Fidesz mint néppárt határozottan vissza fog utasítani, és helyet követel a nap alatt azoknak is, akiknek nem adatott annyi tehetség, akik nem iskolázták ki magukat, akikben nincs hajlam arra, hogy ezt megtegyék, és úgy döntöttek, hogy másképp kívánják élni az életüket. Igenis, helyet követelünk a fizikai munkásoknak, a szakmunkásoknak, a fizikai munkájukból megélni akaró embereknek, egyáltalán mindenkinek, aki munkából akarja magát eltartani. Azt a különbségtételt, azt az elitista és technokrata különbségtételt, ami kibontakozott az ön szavaiból, azt mi visszautasítjuk. (Taps a Fidesz soraiban.)

Természetesen a magyar gazdaságpolitika folyamatosan diskurzus tárgya, s ez jól van így, csődtömegnek minősíteni azonban talán a hihetőség határán ma mintha túl lenne. Természetesen lehet egy gazdaságot csődtömegnek minősíteni, én is megtettem néhányszor, amikor 2010-ben azt láttam, hogy itt él 10 millió ember, és 1 millió 800 ezer adófizetőnk van; és azt a kérdést kellett föltenni, hogy hogyan fogunk így megélni, hogyan lesz ebből gazdaság, hogyan lesz ebből ország. És persze sokfajta módon lehet eljutni a rossz állapotból a kívánt állapotba. Van itt a parlamentben néhány párt, amelyiknek meg is adatott, hogy megmutassa, hogy hogy kell ezt tenni. Amikor ránk került a sor, mi kiválasztottuk a magunk gazdaságpolitikáját, és ma azt tudom mondani önöknek, hogy 4,1 millió, vagyis 4 millió 100 ezer ember dolgozik és fizet adót Magyarországon. 4 millió 100 ezer dolgozó, adót fizető ember fenn tud tartani egy 10 milliós országot. Persze jobb lenne, ha 4,5 milliónyian lennénk, sőt 5 milliónyian, és a kormány nem is habozik ezt a célt kitűzni, mert ha a cseheknek sikerül egy ilyen arányt elérni, akkor miért ne sikerülhetne az nekünk, magyaroknak is. De ehhez a munkásokra is szükségünk lesz, Schiffer képviselőtársam. (Derültség a kormánypártok soraiban.)

Vona képviselőtársamnak, aki késlekedésről beszélt, csak annyit szeretnék mondani, hogy mutasson még egy országot, ahol meg tudják tenni azt, amit Magyarország megtett a devizahitelesekkel és most megtesz a bankok elszámoltatásával. Ha csak egy országot is mutat, akkor elfogadom, hogy mi késlekedtünk. Kihez képest? Kihez képest? (Zaj, közbeszólások a Jobbik és az LMP soraiból: Horvátországhoz képest.) Kihez képest, tisztelt hölgyeim és uraim?

Ami a NATO-elkötelezettséget illeti, én tudomásul veszem, hogy a Jobbik megkérdőjelezi Magyarország NATO-elkötelezettségének helyességét, hiszen egyáltalán nincs az előírva, hogy mindenkinek egyet kell értenie abban, hogy Magyarország helye a NATO-n belül van. Tudomásul kell vennünk, hogy a Jobbik szerint ez így nincs jól. Nekünk két érvünk van amellett, hogy mégis inkább ezt az állapotot kell fönntartani. Először is, volt erről egy népszavazás. Másodsorban pedig az a személyes meggyőződésem, hogy ugyan Magyarországnak sokat kell még költenie a hadikiadások emelése érdekében, több figyelmet kell fordítani és megbecsülést kell mutatni a katonái iránt, erősíteni kell az odaadásukat, növelni kell az elismertségüket, de a magyar hadsereg önmagában nem lenne képes Magyarország függetlenségét garantálni. (Vona Gábor: Ez elég nagy baj.) Erre a magyar hadsereg csak a NATO keretein belül képes.

Lehet ezt a tényt szeretni vagy nem szeretni, de a legjobb meggyőződéssel mondom Magyarország minden polgárának: egy erős és jól képzett magyar hadsereg is csak a NATO keretein belül tudja garantálni Magyarország biztonságát, ezért nekünk a NATO-n belül van a helyünk. Nem akarom minősíteni Vona Gábor szavait, de talán itt mégis megtehetem, hogy felelőtlennek minősítem az álláspontját, ugyanis aki a NATO-ból való kifele tájékozódást népszerűsíti, az meggyőződésem szerint árt Magyarország biztonságának. Most pedig éppen erősítenünk kellene azt és nem pedig gyengíteni.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ami a jobbikosokat ért, itt bemutatott zaklatásokat illeti, én azt tanácsolom, tisztelt képviselőtársaim, hogy ne nézzék szamárnak az embereket. El fognak menni a választásokra, leadják a voksukat, ki fogják fejezni a véleményüket. Én láttam már testközelből hét parlamenti és ugyanannyi önkormányzati választást, és azokat a mondatokat, amelyeket Vona képviselő úrtól hallottam, már legalább tizennégyszer hallottam, mindig azoktól a pártoktól, akik éppen vereségre készültek, és előre mentegették magukat a várható végeredmény miatt, és sok újdonságot, ha megbocsát a képviselő úr, a hozzászólása e tekintetben nem jelentett.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Tóbiás Képviselő Úr! Távol álljon tőlem, hogy egy másik párt ügyeivel foglalkozzam, de mégis, túl azon, hogy gratulálok önnek az elnyert új megbízatáshoz és sok sikert kívánok a munkájához, a különbséget az új elnök szavai és a régi MSZP-politika között egyelőre nem tudtuk fölfedezni. Kétségkívül, hogy ön új elnök, de azért a pártja mégiscsak az a párt, amely 8 évig kormányzott, és utána kétharmaddal a sor végére parancsolták őket a választópolgárok. Akárkinek akármilyen személyes felelőssége is van, ez talán mégis egy olyan körülmény, amit érdemes figyelembe venni, ha az ember fölszólal a parlamentben. És volt itt egy választás 2014-ben; ezt is javaslom, hogy a fontos politikai tények között említsük meg. Az emberek mégis bizalmat szavaztak és a munkánk folytatásával bíztak meg bennünket.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt MSZP! Hányszor fenekelje el még önöket a magyar nép, hogy belássák, érdemes változtatni az eddigi politikájukon? Döbröginek három is elég volt - önöknek hány kell?

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Derültség és nagy taps a kormánypártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu