DR. ARADSZKI ANDRÁS, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A napirend előtti felszólalásra kellett reagálnom mint államtitkár, és akkor is megköszöntem már, hogy ez a vita létrejött, az LMP frakciójának, mert remélhetőleg velük - legalábbis velük - tudunk értelmesen és tárgyszerűen vitát folytatni arról, hogy mit veszít Magyarország a Paksi Atomerőmű megépítésével.

Ez a kérdés azt sugallná, hogy itt egy tételes leltár következik, hogy elveszítjük a Dunát, elveszítjük a munkahelyeinket, elveszítjük a gazdasági növekedést, elveszítjük a jövőbe vetett hitünket, elveszítjük nemzeti identitásunkat, szuverenitásunkat. Gondolom, ez lenne a lista, amit Magyarország köszönhetne a megépülő atomerőműnek. De ez közel sincs így, sokkal számosabb és kézzelfoghatóbb a lista másik oldala, hogy mit nyer Magyarország a Paksi Atomerőmű megépítésével. És ez a lista konkrét, ez a lista jövőbe mutató, és olyan eredményeket sejtet és igazol, amivel bármikor tudjuk indokolni és elfogadtatni a Paksi Atomerőmű bővítésének, helyesebben: kapacitásfenntartásának indokoltságát.

Milyen előzményei voltak ennek a beruházásnak? Az előttem szólók többen elmondták, hogy egy hagyományosan kialakult, tudományos és gazdasági alapokat is tartalmazó orosz-magyar együttműködés folytatása ez a létesítmény, ez a döntés, hogy ezt a létesítményt meg kell valósítani.

Hozzá kell tennem, hogy 2009-ben abban igen magas szintű egység volt a parlamenten belül, hogy a Paksi Atomerőmű kapacitásfenntartását az országnak meg kell valósítani, az ország energiabiztonságának, szuverenitásának és energiaellátásának egy fontos feltétele és eszköze a Paksi Atomerőmű kapacitásbővítése. Ezt a momentumot, ezt az irányt a 2011 októberében elfogadott energiastratégiánk - amely 2030-ig szól, de 2050-es kitekintéssel -szintén megerősítette, igencsak biztos, több mint kétharmados parlamenti többséggel.

Fontos eleme ennek az energiastratégiának, hogy megállapítja azt, hogy a magyar energiaellátást, a magyar energiatermelést milyen mixszel, milyen energiaforrások összetevőiből kell produkálnunk. Ebben szerepel az atomenergia, a fosszilis szén és földgáz, valamint a megújuló energia felhasználása, és természetesen az akkori energiaigényeket befolyásolni fogja az energiahatékonyságnak az erőteljesebb érvényesítése és az energiatakarékosság általánossá válása.

A fő üzenete az volt az energiastratégiának egy eléggé érdekes mondattal, de a valóságot és a szándékot egészen szépen kifejező mondattal, hogy célunk a következő időszakban függetlenedni a függőségtől. Ez azt jelenti, hogy összhangban az európai irányokkal, meg akarjuk teremteni az Európai Unión belül Magyarország lehető legmagasabb mértékű függetlenedését a külső energiaforrásoktól.

(10.40)

Ez összhangban van az Európai Unió szándékaival is, amikor azon túl, hogy az üvegházhatású gázok kibocsátásának a csökkentését kívánja a tagállamoktól, azon kívül hangsúlyokat helyez az energiahatékonyságra és a megújulóknak az alkalmazására is. Ezeknek az elemeknek az alkalmazása az európai uniós politikában nem jelent mást, és nem más a célja, mint hogy az Európai Unió függetlenedjen a külső energiaforrásoktól, és minél jobban tudja alkalmazni a saját erőből előállított energiákat.

Ez azért is indokolt, mert például a földgáz tekintetében az Európai Unió a földgázszükségletének 85 százalékát szerzi be külső, harmadik, Európai Unión kívüli országból. E tekintetben Magyarország az egyik legrosszabb helyzetben van, mert Magyarország is szintén 85 százalékban szerzi be, döntően orosz forrásból a földgázt. Tehát ezek a szempontok, amikor azt mondjuk, hogy nekünk az a célunk, hogy minél jobban függetlenedjünk, és stabilizáljuk az energiaellátásunkat, az energiabiztonságunkat, akkor meg kellett határozni az energiamixen belül azokat az eszközöket, amelyekkel ezt a célt el tudjuk érni.

Hozzá kell tennem, hogy e tekintetben az Európai Unió gyakorlata szabad kezet adott Magyarországnak, nemcsak Magyarországnak, hanem más államoknak is abban, hogy az energiamix összeállításában - amennyiben az szolgálja a függetlenedést, az ellátásbiztonságot, szolgálja az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentését - ezt milyen eszközökkel és milyen energiaforrással, milyen energiatermeléssel éri el az adott ország. Tehát nincs európai követelmény erre. Ezt a tényt egyébként a megtartott vagy folyamatban lévő Nemzetközi Atomenergia-ügynökség kongresszusán a német küldött első mondataiban szintén hangsúlyozta, hogy teljesen elfogadott Németország számára is, hogy az országok egy része az energiamixében alkalmazza az atomenergia termelését is. Úgy gondolom, hogy ezek mind nemzetközi szempontból, ha nézzük, megalapozottá teszik azt, hogy mi jól döntöttünk akkor, amikor az atomenergia-termelés kapacitásának fenntartását határoztuk el.

Annyit még hozzá kell tennem, hogy amikor ennek az első lépése az volt, hogy megkötöttük az államközi egyezményt, és azt a parlament el is fogadta, a magyar jogrendbe iktatta, akkor ennek az egyezménynek az a legfontosabb üzenete, hogy minden mondatát, minden megvalósítási lépését, minden ez alapján megkötött szerződést úgy kell kialakítani, hogy az megegyezzen az európai uniós és a nemzetközi egyéb normákkal. És ez remélhetőleg - és biztos is vagyok benne, hogy nem remélhetőleg - így is lesz az atomerőmű kapacitásbővítésének megvalósítása során is.

Nem idegen ez a módszer, az Egyesült Királyságban is állami támogatás, helyesebben, állami felügyelet mellett történik az atomenergia előállítása és új atomerőműnek az építése is, és ez, úgy gondolom, hogy kellő biztatást ad arra, hogy az a forma, az a gazdasági modell, amit mi itt alkalmazni fogunk, amiben már döntöttünk, semmiféleképpen nem fog ütközni semmilyen európai uniós normába. De ahogy már korábban is elhangzott, e tekintetben folyamatos a kapcsolattartás az Unió megfelelő szervével.

Tehát mint mondottam, azon túl, hogy az energiafüggőség csökkentésének nagyon fontos eszköze az atomenergia használata, van egy másik nagyon fontos eszköze, ez nevezetesen a versenyképesség erősítése. Elhangzott már korábban is, és ez sajnos így van, hogy a globális piacon lévő versenytársaink - és nemcsak Magyarországot érinti ez a hátrány, hanem az egész Európai Uniót - sokkal kedvezőbb energiaár mellett tudnak termelni, és emiatt ezt a versenyhátrányt az Európai Unió nem vagy csak nagyon nehezen tudja leküzdeni.

Ugyancsak más szempontból nemcsak az atomenergia alkalmazásával kapcsolatos vitákban, hanem mondjuk, az üvegházhatású gázok kibocsátásával kapcsolatban is közkeletű és nagyon sarkos és többségi álláspont az Unió államainak képviselői körében, hogy azt is csak a versenyképesség sérelme nélkül - helyesebben: elősegítése mellett - lehet alkalmazni, és nagyon jól tudja szolgálni egyébként különböző áttételeken keresztül magát a versenyképességet is.

Én azt látom, és az látszik a számításokból és a kalkulációkból, hogy az atomenergia-kapacitás bővítésének fenntartása mellett a termelő új blokkok az akkori más forrású energiaárral szemben körülbelül 15-20 százalékos árelőnyt fognak biztosítani, amely árelőny, amely ár mindenféleképpen tartalmaz fedezetet arra is, hogy ez a beruházás megtérüljön.

Ez az ár, ez a tény, hogy a hagyományos más forrású energiák árához képest ez az árelőny létezni fog, alkalmazásra kerül, és ezen áron tudják a fogyasztók használni a Paksi Atomerőmű új blokkjainak az áramát, ez azt is jelenti, hogy fenn tudjuk tartani azt a célunkat, elvárásunkat, amit az elmúlt években megfogalmaztunk, hogy Európában a legolcsóbb energia-hozzáférés Magyarországon legyen. Ez azért is fontos, visszavetítve a versenyképességre, hogy a versenyképességünket tovább tudjuk erősíteni, és hozzá tudjunk energiaoldalról is járulni ahhoz, hogy a magyar gazdaság termelékenysége, modernitása és úgymond újraiparosítása végbemenjen, amely természetszerűleg hozza magával a munkaerőnek a teljesebb körű, a foglalkoztatásnak a nagyobb mérvű lehetőségét.

Én úgy látom, a harmadik kérdés, amiről még mindenféleképpen kell beszélni, hogy megéri-e, érdemes-e ilyen összeget beruházni a kapacitásbővítésbe. Az előbb elmondtam már egy-két elemét ennek, hogy miért érdemes. A másik fontos eleme, hogy maga az államközi szerződés úgy dönt, hogy a beruházásnak a 40 százaléka helyi erők által kell hogy megvalósuljon, és el kell mondanom, hogy számos olyan kész és magas technológiával bíró vállalkozás van Magyarországon, amelyek egy része már most is a Paksi Atomerőműnél dolgozik, de más részük szintén dolgozik külföldi, harmadik országbeli atomerőműveknél. Az a személyes tapasztalatom, hogy ezekre a szakemberekre igen nagy szükség van, igen nagy piaci igény van más országoknál is.

Na most, ha még ehhez hozzátesszük azt, hogy egybeesik a Paksi Atomerőmű bővítésének, kapacitásnövekedésének mint beruházásnak az elindítása azzal a kormányzati programmal, hogy a kis- és középvállalkozások részére az európai uniós források 60 százalékát kívánjuk fordítani gazdaságfejlesztésre, a piaci jelenlétük megerősítésére, akkor - úgy gondolom - ez a két hatás megerősíti egymást. És még az is elképzelhető, hogy a 40 százalékos értéket nemcsak kitölteni tudjuk, hanem még meg is haladni. Mindezek a körülmények gazdasági növekedést generálnak az atomerőmű bővítésével kapcsolatban, megerősítik a helyi közösségeket, a sport és a kultúra támogatását, tehát össztársadalmi hatása, azt kell mondanom, magasan pozitívabb, mint ahogy egyes képviselők itt a parlamentben állítják.

Ezek alapján azt kell mondanom a Kereszténydemokrata Néppárt részéről, hogy korábbi álláspontunkat megerősítve, megismerve most már bizonyos további részleteket is (Dr. Szél Bernadett és dr. Schiffer András: Megismerhetjük?) össze kell - most mondtam el, tisztelt képviselő asszony - hasonlítani más hasonló beruházásokkal, és az energiabiztonság és a -szuverenitás szolgálata megvalósítható a kapacitásbővítéssel (Dr. Schiffer András: Hatástanulmányok?), ezért a továbbiakban is támogatni tudjuk a Paksi Atomerőmű kapacitásbővítését.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)

(10.50)

Forrás: parlament.hu