SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): ("Stopaks2 - Pakstop" feliratú pólót visel.) Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az arról való döntés, hogy Magyarország jövőjét atomenergiával vagy atomenergia nélkül képzeljük el, nem csupán gazdasági és környezetbiztonsági kérdés, de nagyon súlyos erkölcsi kérdés is; bátran ki merem jelenteni, értékválasztás kérdése. Sajnos, az elmúlt 25 évben bármelyik politikai erő volt kormányon, azt kellett megtapasztalnunk, hogy a gazdaság rövid távú érdekei dominálják életünket, a verseny és a mindenáron való növekedési kényszer felülmúlja az emberek hosszú távú érdekeit, kivész a társadalomból a szolidaritás, az emberek magukra maradnak.

A mai vitanapot, amelynek témája Paks II. megépítése, az LMP azért kezdeményezte, mert nem elfogadható, hogy egy rossz Fidesz-KDNP kormányzati akarat, amely sajnos országgyűlési döntéssé vált a paksi hitelszerződés megerősítése által, évtizedekre, sőt évszázadokra kényszerpályára helyezi Magyarországot, utódai mozgásterét jelentősen leszűkíti, nem is említve a legsúlyosabbat, életük veszélyeztetését.

Meggyőződésem, hogy utódaink egyszer átkozni fogják azt a napot, amikor Orbán Viktor magyar miniszterelnök és Vlagyimir Putyin orosz miniszterelnök 2014. január 14-én együttműködési megállapodást írt alá két új paksi atomerőművi blokk megépítéséről. Tették ezt annak tudatában, hogy szinte máig beláthatatlanok a csernobili és a fukusimai atomerőművi balesetek következményei, és hogy az utóbbi évtizedekben világszerte számos atomerőművi baleset történt. Ráadásul növekszik a világban a terrorizmus, melynek célpontjává válhatnak az atomerőművek. Nem véletlen, hogy a fejlett országok lakosságának és kormányának sokasága nemet mond új atomerőművek építésére, energiapolitikájuk középpontjába az energiatakarékosságot és -hatékonyságot, valamint a megújuló energiaforrások bővülő alkalmazását állítják.

Tisztelt Képviselőtársaim! Újra és újra felteszem a kérdést: hogyan dönthetünk egy ország lakosságának környezet- és energiabiztonságáról, az ország pénzügyi teherbíró képességét meghaladó kötelezettségvállalásról anélkül, hogy az emberek véleményét megkérdeztük volna?

Az atomerőmű építésében érdekelt cégektől függetlenül készült közvélemény-kutatások szerint a hazai lakosság többsége nem szeretne atomerőmű-bővítést, és a polgárok kétharmada elutasítja az orosz részvételű beruházást. Ezért tehát indokolt feltenni a kérdést: kinek a nevében, milyen felhatalmazással állapodott meg az orosz pénzből, orosz technológiával, orosz kivitelezésben történő atomerőmű-bővítésről Orbán Viktor Putyinnal?

A nagyarányú lakossági elutasítást azért is fontos hangsúlyozni, mert az elmúlt évtizedekben az atomenergiával kapcsolatosan lényegében csak egyoldalú tájékoztatás folyt és folyhatott az országban. A Paksi Atomerőmű közpénzből évente sokmilliárdos ráfordítással, a propaganda minden eszközét felhasználva azt bizonygatta, hogy az atomenergia olcsó és biztonságos energia. De egy-két tényről elfeledkezett. Nem számolta be az árba az atomerőmű finanszírozási költségeit, a kis és nagy aktivitású hulladék elhelyezésének árát, az atomerőmű szanálási költségeit, illetve a kiegészítő beruházásokat, például a százmilliárdokba kerülő hűtést, az áramhálózat átalakítását vagy a tartalékáram-termelő kapacitásokat. Nem véletlen, hogy ezekről a kormány hallgat, mert így már nem is olyan olcsó ez az energia.

Az LMP sokat küzdött azért, hogy az egyoldalú tájékoztatással, átláthatatlanul elköltött, közpénzből finanszírozott atompárti agymosással szemben az alternatívák is megjelenhessenek a nyilvánosságban. Ennek a törekvésünknek köszönhető a mai vitanap is, ami persze aligha képes ellensúlyozni az atomlobbi milliárdjait és a kormány atompropagandáját. De úgy gondoljuk, minden lehetőséget meg kell ragadnunk, hogy Magyarország meghallhassa: Paksnak csak alternatívája van. Köszönöm a figyelmet. (Dr. Szél Bernadett tapsol.)

Forrás: parlament.hu