SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Új eszközt vetett be az Emberi Erőforrások Minisztériuma a szegénység elleni harcban. Kitalálták, hogy ha már nem tudják megnyerni a csatát az adatok szintjén, akkor inkább ki sem mondják azokat a szavakat, amikre az adatok vonatkoznak. Az egységes kommunikáció jegyében a minisztérium munkatársainak tilos használni az olyan kifejezéseket, mint a szegénység, mélyszegénység, gyermekszegénység vagy az esélyegyenlőség. A hivatalos indoklás szerint az egységes szóhasználat mutatja a kormányzati politika irányát.

A kormányzati politika iránya az, hogy nem akar tudomást venni a szegényekről, letagadja még a létezésüket is, holott világosan látszik a jövedelmi adatokból, hogy a szegénység terjedése, a tömegek lecsúszása a nyomorba már korábban elkezdődött, de 2010 után gyorsult fel igazán. Az elmúlt években radikális változás állt be az emberek jövedelmi helyzetében. 2009 és 2013 között a legkisebb jövedelmű 2 millió ember reáljövedelme 20 százalékkal csökkent, és kizárólag a felső tized helyzete javult.

Az alsó és felső jövedelmi tizedek közötti arány a kilencszeresére nőtt. A kiskeresetűeket sújtó egykulcsos adó, a minimálbér megadóztatása, a közmunkabér drasztikus csökkentése, a családi pótlék befagyasztása, a munkanélküli-ellátás megnyirbálása és számos más intézkedés együttes hatására a társadalom 60-80 százaléka került rosszabb helyzetbe.

Tisztelt Államtitkár Úr! Azt kérdezem, miért fordítja el a kormány a fejét a szegényektől, miért nem vesz tudomást az égbekiáltó társadalmi különbségekről. Köszönöm. (Sallai R. Benedek és Ikotity István tapsol.)

Forrás: parlament.hu