KUCSÁK LÁSZLÓ (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Nem terveztem, hogy még megszólalok, hiszen államtitkár úr a vita végén is rendelkezésre áll, és sok mindenre ki fog térni úgy, ahogy az elején is megtette. De a kedves Heringes Anita képviselő asszony kifogásolta, hogy elfogytak a kormánypárti képviselők. Mi itt vagyunk. Nyilván képviselő asszony is figyelt, hogy, ahogy a vezérszónokiban jeleztem, megannyi szakmaterülettel összefüggésben képviselőtársaim tényszerűen mondták el felszólalásaikat. Minden egyes körben a reagálás is megtörtént mindarra, amire érdemes volt, és mindarra, amire nem feltétlenül, de mégiscsak a politika szabályai szerint kellett.

Így tehát annyit szeretnék önnek jelezni, abban, hogy milyen módszerekkel történik a nevelés-oktatás az iskolákban, nincs kötöttség, képviselő asszony. (Heringes Anita: Csak a tankönyvekben.) Hogy egyen­módon történne meg, ez nem igaz. Ezzel ön áll elő egy olyan véleménnyel, ami szerintem sértő a pedagógusok számára. A tanszabadság elve továbbra is biztosított, és az oktatás nem egy tankönyv kérdése.

Idéztem már kiváló középiskolai történelemtanáromat, de akkor megteszem még egyszer, aki még a 80-as években mindig úgy fejezte be a történelemóráját, remek történelemóráját egyébként, hogy és ha még gondolják, akkor olvassák el a tankönyv ennyiedik oldalától annyiadik oldaláig terjedő részét is. Tehát akkor sem csak egyetlen tankönyv volt, ami meghatározta az életet, és a pedagógiai kultúrában rengeteg pedagóguskollégánk ezt alkalmazza nap mint nap.

És a bizalom, titoktartás meg egyéb témakörben el tudom mondani önnek, emlékezzen már vissza, kik akarták a bizalmatlanság légkörét bevinni az iskolákba! Önök. A titoktartási kötelezettség előírásával, amiből azért hátráltak ki, mert az Alkotmánybíróság elmeszelte volna. Ekkor tették meg a sasszét. Akkor léptek ki belőle, képviselő asszony. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Forrás: parlament.hu