ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Képviselő úr, egyetértek azzal, hogy maradjunk inkább a tényeknél. Az előbb említettem, hogy 16 évet húztam itt le ellenzékben és 12-t pedig miniszterelnökként, kormánypárti képviselőként. Minden egyes évünket megnézheti: Magyarországon a rendszerváltás óta béremelés, különösen nagy mértékű béremelés akkor volt, amikor mi voltunk kormányon. És mi erre büszkék vagyunk. Rossz felé címkézi a mondandóját; tegyen egy fordulatot, nem is tudom ‑ félbalra? Vagy most mi a divat önöknél? (Derültség a kormánypártok soraiban.) Tehát forduljon el valahogy, és ne nekem, hanem arrafele mondja el azt, amit mondani akar, mert akik itt ülnek ezen az oldalon, kereszténydemokrata és fideszes politikusok, azok olyan döntéseket hoztak folyamatosan, amellyel Magyarországon jelentős mértékben nőttek a bérek.

Ráadásul nem is egyedül hoztunk ilyen döntéseket, hanem arra törekedtünk, ami a modern piacgazdaságban szerintem helyes, hogy az érintettekkel kössünk erről megállapodást. Magyarországon a béremelések mértékéről a szakszervezetek és a tőketulajdonosok és a kormány megállapodásokat szokott kötni, ennek megfelelően egész Európában kiemelkedő mértékű az a béremelés, ami ebben az évben történik a minimálbérnél (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) és a szakmunkás-minimálbérnél. Azért nem támogatom az önök kezdeményezését, mert önök keveset akarnak. Itt nagyobb bérnövekedés van, mint amit önök követelnek. (Gyöngyösi Márton az elnöknek: Hadd beszéljen!)

Másfelől én tudom, hogy önök most brüsszeli párttá váltak, de én nem támogatom azt az indítványukat, nem támogatom azt, hogy Brüsszelnek bármilyen adóügyi szabályozásban átadjuk a jogköröket. A gazdaságpolitikai kérdéseket itt kell tartani, és önök hiába is hirdetik magukat nemzeti pártnak, ez a javaslat nem más, mint hogy Brüsszelben döntsenek az adókról és a bérekről. Ez nem fogadható el! (Moraj, közbeszólások a Jobbik soraiból. ‑ Közbeszólás a Fidesz soraiból: Így van! ‑ Taps a kormánypártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu