DR.
LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök
Úr! Képviselőtársaim! Úgy gondoltam, hogy időről időre érdemes
szembenézni a valósággal és egy pillanatfelvételt készíteni az ország
egyes területeiről, különösen, ha arról beszélünk, hogy milyen a
munkaviszonyok helyzete, milyen a munkalehetőségek és a munkanélküliség
állapota egy-egy területen. Nos, ez a terület, amire kíváncsi voltam, a
Nagykunság, hiszen ott élek, ott születtem, és ott is nevelkedtem, és
folyamatosan azt próbálom követni, hogy milyen fejlődési lehetőségei
vannak a térségnek.

Ebben a
pillanatfelvételben először meg kell nézni, hogy mi is az elvárásunk,
azaz egyáltalán, ahogy fogalmazott az elnök úr is ebben a
felkonferálásban, ha munka van, minden van - vajon ebből mi valósul meg?
Ha munka van, milyen minőségű és milyen jellegű munka található,
illetve van‑e egyáltalán ilyen munka? Amikor átnéztem az adatokat,
egyrészt kíváncsi voltam arra, hogy milyen munkahelyteremtő fejlesztések
valósultak meg a térségben és milyen munkanélküliségi, álláskeresői
statisztikákkal rendelkezik maga a térség. Sajnos, mind a kettőben
nagyon szomorú tényeket, nagyon szomorú adatokat láttam.

Az
biztos, hogy szembe kell nézni azzal a valósággal, amit a Nemzeti
Foglalkoztatási Szolgálat adatai mutatnak. Itt csak pár számot idéznék.
Azoknak, akik helyben laknak, ezt talán nem is kell mondani, hiszen ők
nap mint nap érzik és érzékelik ezt a saját környezetükben, szomszédjaik
között, gyermekeik munkalehetőségeiben és életkilátásaiban. Például -
és ábécésorrendben haladva mondhatjuk a településeket - egy korábban
szebb napokat megélt, turizmusból élő településen, Abádszalókon az
országos átlagnak több mint a kétszerese a munkanélküliség, 10
százalékot is meghaladó, és sajnos nem sokban változott ahhoz képest,
amit 2012-ben regisztráltak. Lényegében a közmunkaprogram volt az
egyedüli, amiben részben csökkenést tudott elérni, de a közmunkaprogram
állandó hullámzása miatt vissza-visszatérő volt a magas fokú
munkanélküliség.

Fegyverneken ugyanez a helyzet, csak
annyival volt rosszabb, hogy ott egy állandó trend van, egy növekedési
trendbe lépett a település, tehát növekszik a relatív álláskeresők
száma. Például a zászlóshajónak tartott Karcagon is az országos átlag
másfélszerese az álláskeresők száma.

És mondhatunk
olyan elrettentő példákat, mint korábban a Ház falai között általam már
említett Kunmadaras település, ahol epekedve várják az emberek a börtön
megvalósulását; nem véletlenül, hiszen magán a településen 14,8
százalékos munkanélküliség van. Viszont vannak ennél rosszabb helyzetben
lévő települések, talán az ország két legrosszabb munkanélküliségi
rátáját felmutató településéről, Tiszabőről és Tiszaburáról van szó. Az
egyiken 21 százalékos, a másikban közel 26 százalékos munkanélküliségben
vannak az emberek. Nem kell akár helyben sem élni, hogy láthassuk, hogy
ezek az életkilátások, azaz amikor a település egynegyedének nincs
belátható közelségben munkahelye, nincs lehetősége még arra sem, hogy a
közmunkában elhelyezkedjen, hiszen oda se tud ezáltal bejutni, akkor
milyen lehetőségei vannak ezeknek a településeknek a továbbélésre és a
fejlődésre.

A Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat adatait
összegezve összességében látható, hogy ezen a területen, a
Nagykunságban, illetve a Tisza menti falvak területén egy közepes
városnyi méretű az összes munkanélküli, álláskereső száma, 5792-en
vannak. És ha a trendeket nézzük, ahogy említettem, bizonyos esetekben a
közmunkaprogramnak a vissza-visszatérő új felvétele mellett 2012-től
lényegében nem változott a mutatószámok végső száma, ugyanabban a
cipőben jár és ugyanabban a malomban őröl mindegyik település, és mindig
ugyanarra a szintre tér vissza a munkanélküliség, ami egyrészt azért is
van, mert úgy gondolom, hogy a Nagykunságot és a Tisza menti falvakat
elkerülik azok a lehetőségek, amelyek más térségekben adottak.

Az
elmúlt időszakból sorra vettem azokat a beruházásokat, amik
megvalósultak, és ezek közül, sajnos azt kell mondjam, még 10
százaléknyi sem volt az, amely érdemi munkahelyet, valós munkahelyet
tudott teremteni. Minden más beruházás, amely megvalósult, a munkahelyek
tekintetében lényegében nem hozott hozzáadott értéket.

Éppen
ezért a Jobbik olyan Nagykunságot és Tisza menti falvakat szeretne
látni, ahol érdemi, valós munkahelyek vannak; amely falvakban lehetőség
van arra, hogy nem kell külföldre menni; ahol minden lakos, fiatal és
idősebb a szülőföldjén tud boldogulni, és olyan fizetésért tud dolgozni,
amiért megéri otthon maradni, és megéri az egyébként lényegesebben
olcsóbb vidéki életet választani, és annak összes szépségével együtt
vidéken maradni.

Így a Jobbik olyan
fejlesztéseket szeretne és olyan fejlesztéseket fog támogatni, amelyek a
helybe jól beilleszkedő jövőbeni tervekbe és életkilátásokat javító
programokba beilleszkednek, azokat támogatják és amelyek lehetőséget
nyújtanak arra, hogy a Nagykunságban és a Tisza menti falvakban mindenki
a szülőföldjén boldogulhat, és részben és érdemben csökkentik a
munkanélküliséget is. Köszönöm szépen, tisztelt képviselőtársaim. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

Forrás: parlament.hu