DÚRÓ
DÓRA (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés!
Tisztelt Képviselőtársaim! Az idősek világnapja alkalmából egy
szemléletváltozást sürget a Jobbik az időskorúakkal kapcsolatos
hozzáállásban, társadalmi kérdések kapcsán. Amikor különböző társadalmi,
közéleti diskurzusokban az időskorról, az idősekről beszélgetünk, akkor
általában ennek az egész kérdésnek két vetülete az, ami előtérbe kerül:
egyrészt az egészségügyi, nyilvánvalóan teljesen jogosan, és nem
elvitatni szeretném azt, hogy mindent meg kell tennünk azért, hogy minél
több honfitársunk tudja egészségben eltölteni az idős éveit is,
másrészt pedig szociális kérdésként, a nyugdíjrendszer kérdéseként
szokott felmerülni az, hogy mit kell a politikának tennie, mit kell az
államnak tennie az idősek kapcsán, az idősek irányába.

De
úgy gondolom, hogy hibás az a szemlélet, ha csak erre a két területre
szűkítjük be az idősekkel való törődést, az idősekkel való foglalkozást,
hiszen ez elsősorban, úgy gondolom, hogy össztársadalmi kérdés,
életminőségi kérdés az idősek kapcsán, hogy miről beszélünk, milyen
témákat érintünk. Másrészt ennek van egy nagyon erőteljes emberi
vetülete és családi vetülete is természetesen.

A
különböző közéleti diskurzusokban nagyon sokan egyre többet beszélgetünk
arról, hogy milyen életpályákat kínálunk az egyes embereknek. Ezek
általában a foglalkozásokhoz kötődnek: van pedagógus-életpálya,
rendvédelmi életpálya, egészségügyi életpálya, nagyon sok minden, és
azokról a kérdésekről, ami az ember életét ugyanúgy érinti, az ember
életének ugyanúgy fontos részét képezi, nagyon gyakran egyáltalán nem
beszélünk.

Ezek közé sorolhatjuk a családalapítást,
azokat a kihívásokat, amikkel szembe kell nézniük a fiatal pároknak,
amikor gyermeket vállalnak, de ehhez hasonló a nyugdíjba vonulás kérdése
is. Magyarországon a politikai közéletben szinte egyáltalán nem
beszélünk arról, hogy hogyan segíthetné az állam, a társadalom azt, hogy
az idősek ezt a változást minél könnyebben éljék meg.

Úgy
gondolom, hogy ebben is nagyon fontos szerepe lehetne az oktatásnak és a
kultúrának, ami az időskorban is a szocializációnak egyik legfontosabb
tere kellene hogy legyen.

Ehhez képest a felnőttképzés
jelenlegi rendszere egyáltalán nem idősbarát, ugyanis mind strukturális,
mind pénzügyi, finanszírozási szempontból foglalkozásokhoz kötik a
felnőttképzési programokat, és az idősebb generációnak egész egyszerűen
nem erre lenne szüksége. Ők nem foglalkozások betöltésére szeretnék most
már az idejüket fordítani, éppen ezért is rendkívül alacsony a
részvétele a 45 év feletti korosztálynak a felnőttképzésben
Magyarországon, mert egész egyszerűen az ő igényeikhez igazodó képzést
alig kínálnak ezek a felnőttképzési intézmények. Maga az idősoktatás
egyébként az idősek oldalán jelentkező szükséglet volt, tehát így
alakult ki maga ez a rendszer, és ennek a tudományát is ez a szükséglet
hívta életre. Azonban Magyarország gyerekcipőben jár e tekintetben.

Ki
kell emelnem két olyan területet, két olyan fontos elemet az idősek
oktatása kapcsán, ami a jövőbe mutató lehetne, ha ezeket a területeket
fejlesztené a mindenkori kormányzat a következő időszakban. Az egyik az
internethasználat kérdése. A jelenlegi társadalmi keretek között talán
nem kell magyaráznom, hogy miért is olyan fontos, hogy ugyanazt a
nyelvet beszéljük, ugyanazokhoz az eszközökhöz tudjunk kapcsolódni,
ugyanazokkal az eszközökkel tudjunk kapcsolatot teremteni mind idősek,
mind fiatalok, és azt a generációs szakadékot, ami kialakult, sőt az
internethasználati szokások miatt egyre inkább mélyül a társadalomban,
ezt meg tudjuk szüntetni, vagy legalábbis csökkenteni tudjuk. Ezért
lenne szükség arra, hogy minél több idős embert bevonjunk
internethasználati lehetőségekbe és ilyen képzésekbe. Ma Magyarországon
sajnos mindössze az időseknek 6 százaléka mondja magát rendszeres
internethasználónak.

Egy másik
kérdés, amely igazán XXI. századi megoldásokkal kecsegtet, az egyetemek
képzése. Magyarországon az ELTE-n, a Debreceni Egyetemen, Győrben és
Nyíregyházán működnek az egyetemek keretei között úgynevezett
idősegyetemek. Ezek rendkívül jó szocializációs teret tudnának jelenteni
az idősek számára, és közönségteremtő erőt is tudnának adni, mert az
időskorban nemcsak az egészségről, hanem a részvételről,
közösségteremtésről és a biztonságról is beszélni kell. Köszönöm szépen a
figyelmet. (Taps a Jobbik soraiból.)

Forrás: parlament.hu