DR. BÁRÁNDY GERGELY,
az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr.
Tisztelt Képviselőtársaim! Két dologban egyetértünk Répássy képviselő
úrral, persze egy picit, nyilván az árnyalatokat tekintve más
megközelítésben. De az egyik, hogy valóban a közjegyzők nagy napja van,
mert a harmadik törvény, amivel a Ház foglalkozik ma e témakörben,
teszem hozzá, hogy én ezt rosszallóan mondom, ahogy ezt az elmúlt
törvény vitájában is kifejtettem. Tehát például Lázár képviselő úr az
előző javaslatát nyugodtan behozhatta volna ide, és akkor megspórolunk
egy vitát, és még a lóláb se lóg ki annyira.

A másik,
amivel egyetértünk, hogy valóban - hogy fogalmazott képviselőtársam? -
egy jogi tárgyú törvényeket korrigáló vagy korrekciót végrehajtó, vagy
átvezető törvényről van szó. Ezt úgy szoktuk hívni, hogy egy jó kis
salátatörvény, amiben van minden. Szó sincs arról, hogy itt az ügyvédi
tevékenységről szóló törvény hatálybalépésével összefüggő törvényeknek a
módosításáról lenne szó, bár kétségkívül oda van téve elegánsan egy
félmondattal, hogy „és egyéb igazságügyi tárgyú törvények
módosításáról”, azaz „és minden másról”, lehetett volna ezt is írni az
előterjesztőnek.

Én nem szeretem az ilyen törvényeket,
de érdekes, hogy visszanéztem, most úgy adódott, egy régi felvételt, ha
még emlékeznek rá, képviselőtársaim, akik szintén régóta tagjai a
parlamentnek, volt egy ilyen műfaj, hogy Parlamenti napló. Ez egy műsor
volt az M1-en, és ott éppen Salamon képviselő úr annak idején
kárhoztatta rettenetes módon a salátatörvényeket és fejtette ki azt,
hogy ez miért nem jó. De hogy egy kicsit a mai naphoz közelebb is
érjünk, Áder János köztársasági elnök, Kövér László házelnök szintén
felemelte szavát ezekkel szemben.

Természetesen azzal
kapcsolatban, és itt nyilván más a dolga egy ellenzéknek és más a dolga a
kormánypártnak vagy az előterjesztőnek és a kormánypárti képviselőnek,
alapvetően nyilván az önök feladata az, hogy méltassák, dicsérjék a
törvényt, az én feladatom pedig az, hogy nyilván szót ejtve arról, hogy
mi az, amit el tudunk fogadni, de azért mégis a kritikáját fogalmazzam
meg az előttünk fekvő javaslatnak.

Éppen
ezért én hosszan nem foglalkoznék azzal, amiről Répássy képviselő úr is
beszélt, államtitkár úr is beszélt, valóban vannak olyan részei a
törvényjavaslatnak, amelyek abszolút indokoltak az ügyvédi törvény
módosítása miatt. Tehát itt ezekkel értelemszerűen kifogásunk nincsen.
Itt nyilván gondolok akár egyébként valóban a közjegyzői törvényre, a
sza­badalmi ügyvivőkről szóló törvényre, az áldozatsegítésről szóló
törvényre, a kárenyhítésről szóló tör­vényre és a jogi
segítségnyújtásról szóló törvényre.

Azonban itt
hadd ragadjak le rögtön egy gondolat erejéig, és talán ez az egyik
legkomolyabb kritika, hiszen most már nem lehet arra hivatkozni, hogy a
Be.-t először intakt módon be kell terjeszteni, a Pp.-t először intakt
módon be kell terjeszteni. Most már tényleg a kiegészítő
törvényjavaslatok vitájának a szakaszánál tartunk. És ha államtitkár úr
emlékszik rá, amikor a Be. törvény vitájánál, sőt a Pp.-nél is
vitatkoztunk arról, hogy bizony a jogi segítségnyújtásról szóló törvény
az komolyabb korrekcióra szorul, nem is korrekcióra, hanem hadd mondjam
azt, hogy egy komolyabb tartalmi módosításra, és akkor önök megígérték
azt, hogy a két nagy kódex hatálybalépése után erre is sor fog kerülni.
Most itt vagyunk, rengeteg minden módosul ebben a törvényben, kivéve
azokat a fontos szakaszokat, amelyekről annak idején beszéltünk.

Megállapodtunk
abban és megállapítottuk azt, hogy helyes az - itt a Pp.-re utalok
elsősorban, de természetesen a Be. is bevehető ebbe a körbe -, hogy ha
bővül azoknak az eljárásoknak a köre, ahol a jogalkotó az ügyvéd
jelenlétét követeli meg, azaz az ügyvédkényszeres ügyeknek a száma. Ez
természetesen a szakmaiságot elősegítheti, fokozhatja, de akkor jó és
akkor helyes ez, hogyha mellétesszük a másik alapelvet biztosító
feltételrendszert is, azaz hogy valóban a jog előtt mindenki egyenlő
legyen, legyen az büntetőeljárás vagy legyen az polgári eljárás.
Márpedig a mai szabályok ezt nem biztosítják.

(14.40)

Természetesen ennek a százszázalékos biztosítása illúzió, de törekedni kell arra, hogy ez minél inkább így legyen.

A
jogegyenlőséget, akár a jogtudomány területét vesszük, már az ott
kialakult álláspontokat, akár a nemzetközi gyakorlatot, sztenderdeket,
akár a magyar jogfelfogást, azért erősen meghatározza az, hogy kinek van
lehetősége jogi képviselet igénybevételére. Azok, akik jómódú emberek,
azoknak van ilyen lehetőségük, hiszen választhatnak a 6 ezer
budapesti és 12 ezer egyébként országosan működő ügyvéd és ügyvédi
iroda között. De azok, akiknek nem teszi lehetővé az anyagi lehetőségük,
azok bizony hátrányba kerülnek, és ha a jogi segítségnyújtásról szóló
törvény nem teszi lehetővé a jelenleginél lényegesen szélesebb körben
azt, hogy ügyvéd segítségét vegyék igénybe azok, akik rászorulnak, és
nem tudják az ügyvédi munkát megfizetni, akkor a jogegyenlőség sérülni
fog. És amit a jogszabály-módosításnál az egyik oldalon nyerünk, azaz a
magasabb fokú szakmaiságot, azt a másik oldalon meg elveszítjük. Senki
nem kerülhet azért hátrányba, mert nincs pénze ügyvédre, nem eshet el a
perlés lehetőségétől, mert nincs pénze ügyvédre.

Én
azt gondolom, ha az eljárásjogi törvények vitáján túl vagyunk, és most
már a kapcsolódó törvények vitájánál tartunk, és itt is módosul nemcsak a
Be.-re vonatkozó szabályrendszer, hanem a Pp.-re vonatkozó
szabályrendszer is, indokolt lenne az, hogy a kormány végre beterjessze
azt, amit ígért. És kérdezem államtitkár urat, hogy miért nem teszi.
Tehát a segítségnyújtásról szóló törvény kapcsán miért nincs előttünk
most ebben a törvénycsomagban az a javaslat, amelyik kibővíti azoknak a
körét, akik ezt igénybe vehetik ezekben az eljárásokban? Annál is inkább
kérdezem ezt okkal, mert az ötpárti egyeztetésen erre kaptunk ígéretet,
hogy ez így lesz. Kaptunk arra ígéretet, hogy a kormány előtt már ott
vannak ezek a tervezetek, már dolgoznak rajta, és egyébként egyetértenek
ezzel a felvetéssel. Ha ez így van, akkor szeretném megkérdezni, hogy
hol vannak ezek a szabályok. Ezt én egy olyan hiányosságának érzem ennek
a törvényjavaslatnak, ami önmagában is elgondolkodtatna, hogy ha minden
mással egyetértünk, ami benne van, támogassuk-e, mert enélkül az egész,
hogy úgy mondjam, rendkívül igazságtalan, hadd fogalmazzak így.

Az,
hogy ennyi törvény még módosul a szükséges mellett, az pedig, azt kell
hogy mondjam, az igazságügyi miniszter felelőssége és az igazságügyi
kormányzat felelőssége. Ugyanis ezek a törvények nem szükségszerűen
kellene hogy módosuljanak az új ügyvédi törvény hatálybalépésével, mert
például a Pp.-módosításra itt az ügyvédi törvényt úgymond kiegészítő
törvénycsomagban 18 tételben kerül sor - mondjuk, számos szövegcserés
módosítással -, aminek az égadta világon semmi köze a törvényekhez.
Számtalanszor elmondtuk már, tisztelt képviselőtársaim, azt, hogy
elképesztően silány minőségben és trehány módon terjeszti elő az
Igazságügyi Minisztérium a javaslatait. Annak a minisztériumnak,
amelyiknek nemhogy a saját jogalkotási munkájára, hanem más
minisztériumok jogalkotási munkájára is figyelni kellene, hogy az
koherens legyen, hogy az szakszerű legyen, ehhez képest az önöktől
érkező javaslatok, államtitkár úr, a szakmai minimumot is nélkülözik.
Az, hogy a Törvényalkotási bizottságban, még egyszer mondom, az
Igazságügyi Minisztériumtól származó előterjesztéseknek több tíz oldalas
korrekcióját kelljen végrehajtani a zárószavazás előtt, és ezek mind
szövegpontosítási, stiláris módosító javaslatok, illetve
koherenciazavart kiküszöbölő javaslatok, ez elképesztő. Hát, mit
csinálnak önök a minisztériumban?! És ez a javaslat ugyanerről
árulkodik, tisztelt államtitkár úr.

Az, hogy a Pp.-t,
még egyszer mondom, 18 tételben kell módosítani ebben a javaslatban, az,
hogy a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása megelőzéséről szóló
jogszabályt máris módosítani kell - ez, egyébként csak úgy mondom
zárójelben, 2007. évi LIII. törvény, tehát nem olyan régi -, vagy még a
hatályba sem lépett, választottbíráskodásról szóló törvényt három
tételben kell módosítani, sőt ami a legszebb, magát az ügyvédi
tevékenységről szóló törvényt 9 tételben és rengeteg szövegcserés
módosítással kell korrigálni - hát milyen minőségű munka ez,
államtitkár úr?! Én azt gondolom, hogy ezek elfogadhatatlanok.

És
hadd mondjam még azt: nem tudom, hogy volt-e olyan parlamenti frakció,
amellyel egyeztettek, vagy nem volt, na de azért van talán rossz
tapasztalatuk arról, hogy a le nem egyeztetett kétharmados törvényeknek
mi a sorsa itt az Országgyűlésben most, ugye? Ehhez képest a javaslat
több sarkalatos rendelkezést tartalmaz, tartalmaz ilyet a
médiatörvényről, a médiaszolgáltatásokról és tömegkommunikációról szóló
törvényről, aztán a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló
törvényről, a legfőbb ügyész, az ügyészek jogállásáról szóló törvényről -
gondolják, hogy ezt megszavazzuk?

Államtitkár úr, én
azt gondolom, hogy bizony legalább a kétharmados törvényekben némi
konzultáció indokolt lenne. Nem feltétlenül mondok én ötpártit, teljesen
fölösleges ezt ennyire formalizálni, de némi egyeztetésre talán szükség
lenne, és akkor lehetne arról szó, hogy az ember ezt támogatja. Sőt mi
több, még akkor is támogatja, hogyha - természetesen nem mint a kofák,
piaci alapon értem - kapunk valamit cserébe érte. Nem mi, hanem a magyar
állampolgárok, olyan javaslatok támogatását, amit mi fontosnak tartunk.
Tehát például, amit én említettem, itt van ez a jogi segítségnyújtásról
szóló törvény. Ha például tudunk abban egyeztetni, hogy ez módosuljon,
akkor nyilván mi is nyitottabban állunk egy kétharmados törvény
támogatása elé; ha nem, akkor nyilván mi sem. Meg természetesen itt van
még, amit régóta emlegetünk, hogy az OBH elnökének és a Kúria elnökének a
pályázatok érvénytelenné nyilvánításával kapcsolatos jogkörén ejtsünk
némi változtatást. Erről is már beszéltünk sokszor, megint idehozom,
mert megint e témakörben van itt előttünk kétharmados módosító javaslat.
Akkor hozzuk be, beszélgessünk arról, hogy mire volna szükség,
mellétesszük a javaslatainkat, és adott esetben meg lehet
egyezni - de így nem.

Úgyhogy, tisztelt
képviselőtársaim, a javaslatnak vannak tehát olyan részei, amelyek a mi
meglátásunk szerint is szükségesek és indokoltak. Én a magam részéről
leszoktam arról, hogy módosító indítványokat nyújtsak be, ugyanis
teljesen mindegy, hogy mit nyújtok be, az el van utasítva, merthogy
ellenzéktől származik. Úgyhogy én most elmondtam, amit én gondolok, és
akkor be lehet terjeszteni kormánypárti módosítót, amit nem ciki
megszavazni. És ebben a témakörben, nyilvánvalóan, ha olyan, akkor mi is
támogatni fogjuk, mert még egyszer mondom, van ennek a
javaslatcsomagnak olyan része, amit tudunk támogatni. Sőt mi több,
tisztelt képviselőtársaim, még azt is mondom, hogy az általam
kárhoztatott rendelkezések közül is van olyan, amit támogatni tudunk,
ugyanis a kritikám nem arra vonatkozott, hogy az, ami most itt van, az
rossz, hanem arra, hogy hogy lehet úgy törvényt alkotni, hogy egyébként
ennyi korrekcióra van szükség.

Úgyhogy nyilván a
módosító javaslatok és a hozzáállás függvényében tudunk beszélni tovább
erről a javaslatról, így, jelenlegi formájában biztosan nem tudjuk
támogatni. Köszönöm szépen a figyelmet.

Forrás: parlament.hu