DR.
VAS IMRE, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök
úr. Tisztelt Országgyűlés! A közjegyzőkről szóló 1994. évi XLI. törvény
elfogadása jelentős esemény volt a magyar közjegyzőség életében. A
szocialista jogalkotással 1949-ben eltörölt magánközjegyzői szakma
visszaszerezhette méltatlanul elveszített tekintélyét a jogi
hivatásrendek között.

A
közjegyzők két évtizedes újraszerveződésük óta újra a közhitelesség és a
közbizalom nélkülözhetetlen szereplőivé váltak a jogkereső
állampolgárok számára. Tevékenységük a magánjogi gyakorlat szinte
valamennyi területén megjelenik. A közjegyzők már a középkorban jelentős
szerepet töltöttek be az okiratszerkesztés és a nyilatkozatok
hitelesítése révén. A mára kialakult közjegyzői intézmény jogszabályi
alapjai az 1874. évi XXV. törvénycikkel kerültek lefektetésre, a
törvénycikk részletesen szabályozta a közjegyzői működés szabályait,
feltételeit. A törvény a közjegyző működésének illetékességi határait a
közjegyző székhelye szerinti törvényszékhez igazította. A
szocialista-kommunista jogalkotással 1849-ben (sic!)
megszűnt a közjegyzői hivatás tekintélye, amit jól tükrözött az
illetékességi szabályok körében bekövetkező változás, miszerint a
korábbi jogalkalmazási szinthez képest alacsonyabb fokra került a vidéki
közjegyzők illetékessége, ugyanakkor a fővárosi közjegyzők esetében
megmaradt a törvényszéki, illetve a fővárosi bírósági illetékességi
terület, illetékességük a főváros egész területére kiterjedt.

(13.20)

A
közjegyzőség intézményének rendszer­vál­tás­kori újraszabályozásakor
sajnálatos módon nem sikerült visszaállítani a vidéki közjegyzők
esetében ezt a tekintélyt, amely eljárásuk illetékességi területén
alapulna. A törvény akkori vitájában ugyan felmerült, hogy a vidéki
közjegyzők tekintetében vissza kellene állítani a történelmi
hagyományokhoz igazodó illetékességi területi meghatározást, vagyis hogy
az eljárásuk területét az egykori törvényszékhez, azaz az akkori megyei
bíróságokhoz igazítsuk. Sajnos, erre nem került sor, annak ellenére,
hogy egyébként érdemi ellenérv sem fogalmazódott meg ezzel szemben.
Maradtak tehát a vidéki közjegyzők a szocialista-kommunista
jogalkotással meghatározott illetékességi keretek között.

A
közjegyzői intézmény tekintélyét megőrizve, ok nélküli differenciált
illetékességi szabályok egységesítése érdekében szükséges az előttünk
fekvő törvényjavaslat elfogadása. A módosító javaslat egyenlőséget
teremt a közjegyzők között a működési területüket illetően, eltűnik az
eddigi különbségtétel a budapesti és a vidéki közjegyzők között,
emellett fontos eleme a módosító javaslatnak, hogy a bizalmi jellegű
közjegyzői szolgáltatás területi határait kiszélesíti, igazodva a
jelenkor elvárásaihoz és az ügyfelek mobilitásához. A módosítás
megteremti a lehetőséget arra, hogy a közjegyzők közötti munkateher
arányosabban kerüljön elosztásra.

Meg
kell jegyezni, hogy a javaslat lényegében a közjegyzők
okiratszerkesztési, -hitelesítési és -tanúsítási tevékenységét érinti,
és nem változtatja meg a hagyatéki eljárások illetékességét, illetve a
fizetési meghagyásos eljárásokat és a fizetési meghagyásos eljárás
alapján indult végrehajtási eljárások illetékességi szabályait, azokban
továbbra is a törvényben, illetve rendeletekben meghatározott szabályok
szerinti közjegyzők járhatnak el.

A javaslat előterjesztésének támogatását kérem. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)

(Dr. Tiba Istvánt a jegyzői székben
Földi László váltja fel.)

Forrás: parlament.hu