DÚRÓ DÓRA, a
Jobbik a képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök
Úr! Tisztelt Országgyűlés! Valóban, ez az előterjesztés csak nagyon kis
részben érinti azt, amiről Kucsák László képviselő úr is beszélt az
előterjesztői expozéban, magát a „Digitális jólét” alapcsomagot. Nagy
részében, el kell ismerni, a fogyasztónak kedvező, fogyasztóbarát
rendelkezéseket tartalmaz. Mindazonáltal azért az nem elegáns semmilyen
jogszabályban, ha visszaható hatályú törvényt hoz az Országgyűlés,
visszamenőleg módosít jogszabályt, azáltal, hogy már hatályos, már
megkötött szerződésekre is alkalmazni kell ezt a jogszabályt.

Túl
azon, hogy a fogyasztónak kedvező szabályokat állapít meg, azért ez a
szolgáltató esetében nem mondható el, és nem csak nagy szolgáltatók
vannak a piacon. Tehát érdemes lenne átgondolni, újragondolni, hogy ez
egyébként nem ütközik-e a jogalkotás szabályaiba.

(12.00)

Maga
a „Digitális jólét” alapcsomag nyilvánvalóan előrelépést jelent. Ezt,
úgy gondolom, senki, aki észszerű belátásra képes, nem vitatja,
ugyanakkor érdemes egy kicsit felidézni azt, hogy Magyarország hogyan is
áll az internet-hozzáférés tekintetében az Európai Közösségben, a
környező országokban.

Ennek a
kormánynak volt az a terve korábban - és ezt nem szabad elfelejteni -,
hogy internetadót vezessen be. Tehát az a szemlélet, hogy az internethez
való hozzáférést szélesítsük, ennek a kormánynak egyáltalán nem volt
alapvetése, sőt éppen egy olyan adóemelést szerettek volna bevezetni,
ami szűkítette volna a lehetőségeket.

Évekkel
ezután, illetve a Jobbik ingyenes internetre vonatkozó javaslata után
született meg a „Digitális jólét” stratégiája egyáltalán, amelynek
részeként a „Digitális jólét” alapcsomag is létrejöhetett, de ezek alatt
az évek alatt is Magyarország lemaradása ebben a versenyben az
internet-hozzáférés tekintetében, illetve internethasználat tekintetében
Európa többi országához képest növekedett.

Ha
gyorsabb lenne enne a stratégiának a meg­valósítása, amit a „Digitális
jólét” stratégiában fektettek le, még akkor sem biztos, hogy egyébként
fel tudnánk zárkózni, mert jelen pillanatban mi az egyről a kettőre is
lassabban jutunk el, mint a nyugat-európai országok ötről a hatra, tehát
a versenyhátrányunk igenis nő. Jobb helyzetből indulva érnek el -
mindjárt adatokkal alátámasztom azt, amit mondok - jobb eredményeket a
nyugat-európai országok, de még a környező országokat is említhetném, és
a legextrémebb, talán a legjobb példa e tekintetben Észtország, amely
szintén nem kellene hogy olyan extrémnek számítson Magyarország
viszonylatában.

Ha az
előfizetések áráról beszélünk, mert maga a „Digitális jólét” alapcsomag
is ehhez kapcsolódik, akkor az NMHH adatai alapján azt mondhatjuk, hogy
Magyarországon a hozzáférés mediánára 54 euró, ami a hatodik legmagasabb
az Európai Unióban, a régi nyugati tagállamok mediánárának több mint
kétszerese.

Ha tehát csak az árat vesszük,
önmagában összehasonlítjuk, akkor is azt látjuk, hogy az
internet-előfizetés Magyarországon kétszer annyiba kerül, mint
Nyugat-Európában. És akkor még a fizetésekben fellelhető különbségeket
nem is említettem. Ha ezt is bevesszük, akkor a legextrémebb példát
fogom elmondani. Dániában 4 ezer euró az átlagfizetés, az
internet-előfizetés átlagos díja mindössze 20 euró. Ha tehát az
átlagbérhez viszonyítunk, akkor Magyarországon Dániához képest 23,2-szer
kerül többe egy állampolgárnak az átlagos internet-előfizetés, mint az
említett tagállamban.

Ez
óriási versenyhátrányt jelent. Óriási versenyhátrányt jelent a
tekintetben is, hogy az internet terjedését, az új használók bevonását
is rendkívüli mértékben gátolja. Ha tehát nem fordítunk komoly figyelmet
arra, hogy Magyarországon minél hatékonyabb eszközökkel segítsük az
internet elterjedését, a lakossági felhasználók körében is és egyébként a
kkv-k esetében a versenyhátrányuk csökkentése ese­té­ben szintén
rendkívül fontos lenne, akkor Magyarország nem fogja tudni felvenni a
XXI. században a versenyt Európa többi tagállamával. És nemcsak ez a
versenyképességi szempont az, ami a XXI. században az
internet-hozzáférés elősegítését alapvetővé kellene hogy tegye, hanem az
a szemlélet, hogy ki kell egész egyszerűen mondanunk, hogy a XXI.
szá­zad­ban az internet-hozzáférés alapvető jog. Minden ál­lampolgárnak
alapvető joga Európában a XXI. században az, hogy internet-hozzáféréssel
rendelkezzen.

A fiatal generáció gyakorlatilag
legtermészetesebb közegének tekinti az internetes közeget, a virtuális
közeget, ennek minden előnyével és hátrányával. De ha a magyar
ifjúságkutatás eredményeit vesszük alapul, amelyet tavaly készítettek,
akkor azt látjuk, hogy a szabadidő eltöltésében az öt legnépszerűbb
tevékenység mind az internethez kapcsolódik. A mai fiatalok
szabadidejüket legnagyobb részben kizárólag internetes térben töltik
el - ez a helyzet. Hogy ennek milyen társadalmi következményei
vannak, arról szintén lehetne vitát folytatni, de ma ez adottság
számunkra, és a XXI. században egyre inkább terjedő adottság lesz.

Nem
beszélhetünk eleget arról, hogy az oktatásban milyen lehetőségek
vannak, milyen lehetőségeket, távlatokat tud nyitni az internet, illetve
az internet-hozzáférés, de említhetném az e-közigazgatás elterjedését,
illetve az e-szavazást is, az elektronikus szavazás lehetővé tételét,
ami azért is különösen fontos, mert a Magyarországról Nyugat-Európába
vándorolt emberek esetében ez a kérdés nem megoldott.

Nem
szeretnék most pártpolitikai vitát kezdeményezni erről, hogy ez kinek
az érdeke meg kinek nem az érdeke, de ma egy olyan magyar állampolgár,
aki külföldön dolgozik vagy huzamosabb ideig külföldön tartózkodik, de a
magyarországi lakcímét nem szünteti meg, ő gyakorlatilag érdemben nem
tud részt venni a választásokon, a magyarországi országgyűlési
választásokon. Akár több száz kilométert kellene utaznia, ami
nyilvánvalóan nem elvárható. Az elektronikus szavazás bevezetése az ő
körükben is rendkívüli mértékben egyszerűsítené ezt, és lehetővé tenné,
hogy ténylegesen össznemzeti legyen az Országgyűlés, őket se zárjuk ki a
szavazati jogból. De a határon túli magyarok esetében is sokat
egyszerűsíthetne és biztonságosabbá tehetné azt a rendszert, ami most
lehetővé teszi, hogy akár halottak helyett is leadják a szavazatukat.

Nem
elég kedvezményessé tenni az internetet, ingyenessé kell tenni. És nem
egy ellenzéki demagógia a mi javaslatunk, hogy egy gigabájtos
mobilinternetet biztosítson az állam mindenkinek, egyébként ezt
körülbelül 10 milliárd forintból lehetővé lehetne tenni évente, hanem
éppen az előbb is említett kkv-k versenyképességének a javítását
szolgálná, és a leginkább rászoruló rétegnek a folyamatos kizárását,
illetve egyre inkább elszegényedését akadályozhatná meg.

A
leginkább rászoruló réteg kedvezményesen sem fog tudni internetet
vásárolni, és azokban a közegekben, azokban a térségekben, ahol maga az
internet-hozzáférés nem jelenti a hétköznapi élet részét, ott ez a
kedvezmény nem fog tudni érvényesülni. Másrészt figyelembe kell venni a
szolgáltatók szempontjait is, tehát egy olyan területen, ahol alacsony a
vásárlóerő minden esetben, ott a szolgáltatónak nem lesz piaca, nem
lesz érdeke, hogy megjelenjen egyáltalán abban a térségben és nem is
lesz verseny, ha nem biztosítjuk azt, hogy hozzáférjenek ezek az
emberek. Ez is indokolja azt, hogy igenis ingyenessé kell tenni az
alapvető internet-hoz­zá­fé­rést Magyarországon.

Még
egy dologról kell beszélnem a fiatalok kapcsán: az a generációs
szakadék, ami minden társadalomban, minden korban jelen van, az az
internet miatt talán még gyorsabban zajlik és még nagyobb feszültségeket
tud okozni, ezért szükség lenne arra, hogy a felnőttképzés esetében is
figyelmet fordítsunk arra, hogy a digitális kompetenciákat minél inkább
fejlesszük és elterjesszük.

A
felnőttképzés rendszerében elsődlegesen olyan finanszírozott programok
vannak, amelyek egy-egy foglalkozás betöltésére készítik fel az
embereket, és nagyon kevés olyan egyébként, amely akár nyelvi
kompetenciákat erősít, akár digitális kompetenciákat vagy bármilyen más
kompetenciát. Tudom, hogy a „Digitális jólét” stratégia részben
tartalmaz ilyeneket, és ami például a pedagógusok esetében nagyon fontos
és kiemelt terület, az, hogy elindulnak ilyen programok, de ezt sokkal
komolyabban kellene venni, mint ahogy abban a stratégiában is szerepel.
Ez szintén kulcsfontosságú lesz a XXI. századi versenyképességünk
kapcsán.

Az, hogy a
lemaradásunk milyen óriási, ahhoz még mondanék egy idézetet, amit egyik
képviselőtársunk, L. Simon László mondott, és nagyon frappánsan
fogalmazta meg azt, hogy mennyiben is van lemaradva Magyarország az
internet-hozzáférés tekintetében. L. Simon László azt mondta: „Ha ez így
folytatódik tovább, ahogyan most, jelen pillanatban az
internet-szolgáltatások területén állunk, akkor Magyarország súlyos
versenyhátrányba kerül. A román hegyi pásztorok a Fogarasi-havasokban
olcsóbban interneteznek, mint mi idehaza, és egyébként bizonyos helyeken
már nagyobb az internet-hoz­zá­férés, mint nálunk az ország számos
területén.”

Hosszú évek
óta probléma ez. Franciaországban, Németországban, Ausztriában sokkal
magasabbak a jövedelmi viszonyok, mint nálunk, és valójában olcsóbban
lehet hozzáférni a széles sávú internethez.

(12.10)

De
Nyitrai Zsolt képviselő úr is azt mondta, hogy „az internet a szabadság
műfaja, nem ezek az uralkodó trendek a világban, hogy megadóztassuk az
internetet, hanem pont az, hogy sokkal inkább szabadabbá tegyük, sokkal
inkább elérhetővé tegyük minden honfitársunk számára”. Ehhez az
ingyenesség a legjobb megoldás, az a leghatékonyabb megoldás, ami, még
egyszer mondom, nagyságrendileg évi tízmilliárd forintos kiadást
jelentene a központi költségvetésnek.

Nagyon
kérem a kormánypártot, hogy fontolják ezt meg, hiszen az előbb általam
felsorolt érvek miatt is teljes mértékben indokoltnak látjuk. Köszönöm
szépen a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)

Forrás: parlament.hu