DÖMÖTÖR
CSABA, a Miniszterelnöki Kabinetiroda államtitkára: Köszönöm a szót,
elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Azt hiszem, ön úgy fogalmazott, hogy a
munkához való hozzáférés alapvető jog, ha jól idézem fel. Ezzel
egyébként egyet is értünk, és ezért is csodálkozom azon, hogy miért
felejtette ki a felszólalásából az alapvető tényeket, például azt, hogy
miközben 2010-ben a kormány egymillió új munkahelyet ígért,
700 ezer új munkahely már létre is jött Magyarországon, és az ön
sugalmazásával ellentétben ezen új munkahelyek többsége a piaci
szférában jött létre. Szeretném önt emlékeztetni arra, hogy 2010-ben
több mint 12 százalék volt a munkanélküliség, ezt sikerült
letornászni 5 százalék alá, valamivel 4 százalék fölé, és
abban azért, remélem, egyetértünk, hogy mégiscsak az a legfontosabb,
hogy mindenkinek legyen munkája, aki ebben az országban szeretne
dolgozni. Önök ezt nem tudták biztosítani, önök nem tudták garantálni.

(11.20)

Azt
is elnagyolta ön, hogy azon túl, hogy fontos, hogy mindenkinek legyen
munkája, az is nagyon fontos, hogy meg is érje dolgozni. Ezért is
szeretném önt is emlékeztetni arra, hogy Magyarországon az elmúlt egy
évben több mint 10 százalékkal nőttek az átlagos bérek. Az önök
időszakában a nettó minimálbér ‑ a minimálbéreket is
említette ‑ reálértéke mindössze egyetlen százalékkal
emelkedett, ezzel szemben a polgári kormányzás évében, minden évben
érdemben emelkedett a minimálbér összege. A 2010‑es 89 ezer forint
helyett a szakmunkás-mi­ni­málbér 2018-ra eléri majd a 180 ezer
forintot. A mi­nimálbérnél ez az arány a 73 ezer forintos szint helyett
2018-ra eléri a 138 ezer forintot. Ezek olyan alapvető tények, amelyeket
sajnálom, hogy nem említett. Most az MSZP adóemelési terveiről már ne
is beszéljünk. (Gúr Nándor: Az nektek van!)
Ha az MSZP lenne kormányon, akkor magas lenne a munkanélküliség,
változatlanul magasabbak lennének az adók és következésképp
alacsonyabbak a bérek. Arról már ne is beszéljünk, hogy amikor önök
kormányoztak, több százezer köztisztviselőt tettek az utcára. Ennyit
erről a kérdésről.

De
mivel itt vagyunk, szeretnék még egy dologra reagálni. Elég érdekes az,
hogy a múlt héten megbukott a miniszterelnök-jelöltjük, és egyetlenegy
szóval sem említette most, miközben azért joggal várnánk el, hogy erről
tájékoztatást nyújtsanak. Mindenesetre az MSZP tartott egy elnökségi
ülést a hét végén ‑ pontosabban: választmányi ülést -,
ahol, ha jól értjük, arról döntöttek, hogy nem fognak saját jelöltet
állítani a 2018-as választáson. Ez azt jelenti, hogy újra letették a
fegyvert Gyurcsány Ferenc előtt, méghozzá feltétel nélkül. Szóval, ha
egy szóval kellene összefoglalnunk, hogy az elmúlt egy hétben mi
történt, akkor csak annyit mondanánk, hogy Gyurcsány Ferenc a Házban.
Nem csak a levegőbe beszélünk, amikor ezt mondjuk, mert Horváth Csaba,
az önök budapesti vezetője is arra utalt, hogy a 2018-as választás tétje
az, hogy Orbán vagy Gyurcsány. Hosszú idő után ez az első dolog, amiben
egyet tudunk érteni az MSZP-vel.

Ha
valaki kicsit is fülelt és megnézte a tévéinterjúkat, akkor érdekes
dolgokat hallhatott. Most már újra Gyurcsány Ferencnél húz sorszámot
többek között Molnár Gyula, Juhász Péter és Karácsony Gergely is, és az
őszödi Pinokkió arra is nyíltan utalt, hogy az LMP-vel is egyeztetésben
van, azt mondta, hogy 10-15 helyen lehet megállapodás. Szóval, a
komplett baloldal Gyurcsány Ferenc lábai előtt hever. Gyakran szokták
mondani, hogy a foci olyan játék, amit huszonketten játszanak, aztán a
végén majd a németek nyernek.

Egy
kicsit átfordítva ezt azt is mondhatjuk, hogy a baloldali politika
olyan bábjáték, ahol bár sok önállónak tűnő szereplő van a szemünk
előtt, de a történet végén mindig Gyurcsány Ferenc húzogatja a szálakat.
Most is ezt látjuk. Ha kicsit jobban belegondolunk, akkor ez
nagyon-nagyon szomorú, mert mégiscsak ott tart a baloldal 2017-ben, több
mint tíz évvel az őszödi beszéd után, ezernyi pártszakadás után újra
azért az emberért kiáltanak, aki a csillagokat lehazudta volna az égről,
azért, aki békésen tüntető állampolgárokra lőtt, és aki ha nem bukik
meg időben, teljesen lenullázta volna Magyarország gazdaságát.

Tisztelt
Ház! Lehet, hogy a baloldal semmit nem tanul és semmit nem felejt, de
mi már nagyon szeretnénk felejteni ezt a kudarcos baloldali időszakot,
és mindent meg fogunk tenni azért, nehogy véletlenül visszajöjjön.

Köszönöm, hogy meghallgatott. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu