TÁLLAI ANDRÁS nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az adóhatóság által foganatosítandó végrehajtási eljárásokról szóló törvényjavaslattal elérni kívánt cél az, hogy az adósok önkéntes jogkövetésének támogatása mellett a végrehajtási eljárások gyorsan és hatékonyan kerüljenek lefolytatásra, miközben az adósok érdekeinek védelme is biztosított legyen.

A kormány által már korábban megfogalmazott adminisztrációcsökkentésre vonatkozó elvárásoknak megfelelően a törvényjavaslat alapján a jövőben az adóhatóság a különféle jogcímen keletkező követelésekre irányuló végrehajtási eljárásokat egységes szabályrendszer alapján folytatja majd le. Az új törvényjavaslat az adóhatóság hatáskörébe tartozó valamennyi végrehajtási eljárás szabályrendszerét tartalmazza.

A szabályozás arra figyelemmel került kidolgozásra, hogy az állami adó- és vámhatóság hatásköre a végrehajtás terén bővülni fog 2018-tól, illetve 2019. január 1-jétől.

Az adóhatóság által a jövőben végrehajtandó követelések köre a jelenleg hatályos adózás rendjéről szóló törvényben szereplő követelések körével részben megegyezik, azaz az adóhatóságok hajtják végre a jövőben is az adó- és járuléktartozásokat, az adóhatóság által nyilvántartott kötelezettségeket, valamint azon követeléseket is, amelyeket a törvény adók módjára behajtandó köztartozásnak minősít.

2018. január 1-jétől az állami adó- és vámhatóság egy sokrétűbb, korábbi feladatától részben eltérő feladatot is el fog látni, a január 1-jén hatályba lépő általános közigazgatási rendtartásról szóló törvény az állami adó- és vámhatóságot a közigazgatásban általános végrehajtó szervnek jelöli ki. Ezen újításra figyelemmel a törvényjavaslat tartalmazza a követelések végrehajtási szabályrendszerét is.

Az általános közigazgatási rendtartásról szóló törvény további újítása, hogy az állami adó- és vámhatóság általános végrehajtó szervként a jövőben már nem kizárólag pénzkövetelések végrehajtását fo­ga­natosítja, hanem meghatározott cselekmények elvégzésére vagy meghatározott magatartásra, tűrésre, abbahagyásra kötelező közigazgatási döntéseket is.

Sok esetben a közigazgatási döntések olyan cselekmény végrehajtására irányulnak, amelyekhez az állami adó- és vámhatóság nem rendelkezik speciális szakértelemmel, hatósági engedéllyel vagy a szükséges eszközzel, így a törvényjavaslat megteremti annak a lehetőségét, hogy ezen végrehajtási eljárásokhoz szakértelemmel rendelkező szervezeteket vehessen igénybe.

Tisztelt Országgyűlés! Az állami adó- és vámhatóság 2019. január 1. napjával átveszi a törvényszéki végrehajtás feladatait is, így a törvénytervezet meghatározza az e feladatok ellátásához kapcsolódó végrehajtható okiratok körét is.

(15.10)

A törvényjavaslat, tiszteletben tartva az indokolatlanul párhuzamos szabályozás tilalmát, általános háttérjogszabályként tekint a bírósági végrehajtásról szóló törvényre, amelyhez képest csak ott és olyan tartalmú speciális rendelkezéseket fogalmaz meg, ahol és amilyen mértékben azt a tartozások részben eltérő jellege, valamint a közigazgatási és a bírósági végrehajtás szervezetrendszerének eltérései azt indokolják.

A törvényjavaslat célja, hogy az egységes eljárási szabályok kialakításával megvalósuljon az adóhatóság egységes eljárása. Az állami adó- és vámhatóságnak 2018. január 1. napjától rendkívül változatos, egymástól jogcímeikben is eltérő tartozásokat kell majd behajtania, hiszen a klasszikus feladatain kívül ‑ adó-, vám-, járulék-, illetve illetéktartozások behajtása ‑ továbbra is a hatáskörében marad az adók módjára behajtandó köztartozások behajtása, és új elemként érkezik meg az általános közigazgatási rendtartás alapján az általános közigazgatási behajtói szolgálattal összefüggő közigazgatási döntésekben foglalt kötelezettségek végrehajtása is. Könnyen belátható, hogy az igen sokszínű követelések eltérő szabályok alapján történő érvényesítése mind az ügyfelek, mind pedig az adóhatóság oldalán jelentős jogalkalmazási, jogérvényesítési problémákat okoz­na.

Ennek elkerülése érdekében a benyújtott ja­vas­lat ‑ néhány szükségszerű kivételtől eltekintve - egy­ségesen kezeli az eltérő jellegű, jogcímű követelésekre vezetett végrehajtást, és biztosítja azt is, hogy az ügyféllel szemben valamennyi tartozása te­kintetében egy időben csak egy végrehajtási eljárás legyen folyamatban.

Az adminisztráció csökkentése érdekében a javaslat olyan újítást vezet be, amely alapján az adóhatóság által adók módjára behajtandó köztartozások kapcsán benyújtott fizetési kedvezményi kérelmeket is az adóhatóság bírálja el egy eljárásban, egységes szabályozó rendszer alapján. Ez a megoldás biztosítja, hogy valamennyi követelés tekintetében egységes elvek mentén, egy eljárásban történik majd a kérelem elbírálása, másrészt ezáltal a köztartozást nyilvántartó vagy érvényesítő megkereső hatóságok, egyéb szervezetek adminisztratív terhei is csökkennek. Az ügyfelek oldalán mindez azzal a pozitív változással jár, hogy fizetési nehézségük fennállása esetén, a végrehajtási eljárás során ezentúl elég lesz egy kérelmet benyújtaniuk az adóhatósághoz, s nem kell valamennyi hatósághoz, egyéb szervezethez önállóan kérelmekkel fordulniuk. Mindezen feladatok ellátásával az adóhatóság jelentős adminisztrációtól kíméli meg az érintett hatóságokat.

A korábban elmondottakból következően az adóhatóságnak számos többletfeladata keletkezik 2018 januárjában s azt követően, melyet felelősséggel fog ellátni. Annak érdekében, hogy a többletfeladatok ellátása ne veszélyeztesse az adóztatással kapcsolatos alapfeladatai ellátását, valamint hogy az ügyfelek jogai, jogos érdekei se szenvedjenek csorbát, az arányosság elvének szem előtt tartásával néhány olyan határvonalat is meghúz a javaslat, amely egyszerre biztosítja a hatékony eljárást és az adósok érdekeinek érvényesülését. Így például az állami adó- és vámhatóság a 10 ezer forintot meg nem haladó tartozással rendelkező adós esetében fizetési felhívást küld, további végrehajtási cselekményt az átvezetésen kívül nem foganatosít. A 10 ezer forintot meghaladó, de a 100 ezer forintot meg nem haladó követelés esetében az átvezetésen kívül kizárólag hatósági átutalási megbízást és jövedelemletiltást foganatosít majd a behajtás érdekében.

Az ügyfelek érdekeit szem előtt tartó szabályként fogalmazza meg a tervezet, hogy jövedelem­letiltás esetén a munkáltató a letiltás kézbesítését követő 15 napon belül tájékoztatja az adóhatóságot a havonta letiltható jövedelem összegéről, valamint a letiltást befolyásoló körülményekről. Ennek az az indoka, hogy ezt követően ‑ a letiltásból várhatóan befolyó összeg tudatában ‑ dönthet az adóhatóság a további végrehajtási cselekmények indokoltságáról. Kisebb összegű tartozások esetén így elkerülhető az adós ingó vagy ingatlan vagyontárgyainak felesleges lefoglalása.

Tisztelt Képviselőtársaim! Garanciális jellegű, az adós jogos érdekét védő szabályok is elhelyezésre kerültek a javaslatban. Ilyen például az a szabály, amely szerint nincs helye ingatlan-végrehajtásnak a természetes személy adós és vele együtt élő családja lakhatását közvetlenül szolgáló lakóingatlan esetén, ha a tartozás összege az 500 ezer forintot nem haladja meg. Hasonló célt szolgál az a szabály is, amely szerint a méltányolható lakásigény mértékének felső határát meg nem haladó nagyságú, az adós és a vele együtt élő közeli hozzátartozók lakhatását közvetlenül szolgáló lakástulajdon a végrehajtás során csak akkor értékesíthető, ha a végrehajtás más formái nem vezettek eredményre. Emellett a javaslat szerint a lefoglalt ingatlant csak akkor lehet értékesíteni, ha a követelés egyéb végrehajtási cselekmények foganatosítása útján nem, vagy csak aránytalanul hosszú idő múlva térülne meg.

A javaslat a hatályos szabályokkal egyezően megtartja a vállalkozási tevékenységet végző adós üzemi, illetve üzleti tevékenységéhez szükséges gépjárművére folytatott végrehajtás során az adóst megillető moratóriumot, amely alapján az adóhatóság a gépjármű foglalását csak a járműfoglalási jegyzőkönyvben történő feltüntetéssel foganatosítja, a forgalmi engedélyt csak akkor foglalja le, ha az adós 6 hónapon belül nem fizeti meg a tartozását. Ez biztosíthatja az érintett vállalkozások számára a gazdálkodás zavartalan folytatását és a tartozás kitermelését.

Az adóhatóság hatékony eljárását szolgálja, hogy a végrehajtási cselekmények sorrendje nem kötött a javaslat alapján, azokat bizonyos garanciális jellegű korlátok között az adóhatóság maga határozza meg. Ez alapján a végrehajtási cselekmények közül azokat kell foganatosítani, amelyekkel a leghatékonyabban érhető el a végrehajtás célja, ugyanakkor az adósra nézve ‑ az arányosság elvének figyelembevételével ‑ a legkisebb mértékű korlátozással járjon.

Az adósok helyzetének könnyítése érdekében a törvényjavaslat bevezet egy új jogintézményt, a fedezetcsere lehetőségét. Az adós a jövőben az adóhatóságtól kérheti a lefoglalt ingó vagyontárgyának lefoglalás alóli feloldását, ha a tartozás megtérülése a feloldást követően is biztosított, és az adós olyan vagyontárgyat ajánl fel a tartozás fedezetéül, amely a lefoglalt vagyontárgy piaci értékét eléri, azaz a végrehajtás eredményessége ezen esetekben nem veszélyeztetett. Az Országgyűlés előtt lévő törvényjavaslat törvényi szintre emeli az állami adó- és vámhatóság eljárásában már évek óta bevett azon gyakorlatot, amely szerint ingóságot, ingatlant főszabály szerint elektronikus árverésen kell értékesíteni. Ezen szabály kötelező az állami adó- és vámhatóságra, a javaslatban taxatíve meghatározott kivételtől eltekintve, azonban az önkormányzati adóhatóság eljárására kizárólag akkor kötelező ezen előírás, amennyiben az elektronikus árveréshez szükséges informatikai feltételek adottak az adott önkormányzati adóhatóságnál.

A törvényjavaslat speciális szabályokat fogalmaz meg a romlandó áruk értékesítése kapcsán. A törvényjavaslat szabályozási célja volt a jogorvoslati jogok gyakorlásának megkönnyítése. Ennek érdekében a törvényjavaslat némileg átalakítja az adóhatóság által hozott döntésekkel és intézkedésekkel szembeni jogorvoslati rendszert. A jelenleg hatályos adózás rendjéről szóló törvénnyel azonosan kerül biztosításra, hogy az adóhatóság törvénysértő intézkedése vagy intézkedésének elmulasztása ellen végrehajtási kifogással lehet élni, azonban az adóhatóság által hozott végzések esetében a jövőben már nem végrehajtási kifogást lehet előterjeszteni, hanem e döntésekkel szemben önálló fellebbezést biztosít a törvényjavaslat.

Az elérni kívánt cél, hogy az adóhatóság a rábízott végrehajtási feladatokat a lehető legrövidebb időn belül, a leghatékonyabb módon tudja elvégezni, és az esetleges időhúzásra irányuló magatartások az eredményes és hatékony működést ne akadályozzák, ezért a jövőben a végrehajtási kifogás előterjesztőjének meg kell jelölnie beadványában a sérelmezett intézkedést, és azt, hogy a kifogást előterjesztő az intézkedés megsemmisítését vagy megváltoztatását milyen okból kívánja.

(15.20)

A javaslat elfogadása szükséges ahhoz, hogy az adóhatóság megfelelő szabályozott jogi keretek között tudja ellátni a jelenlegi feladatait, és emellett meg tudjon felelni az általános közigazgatási behajtó szolgálattá válásával összefüggő kihívásoknak is.

A fenti érvek és indokok alapján tisztelettel kérem az Országgyűlést, hogy támogassa az előterjesztést.

Forrás: parlament.hu