Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! „Meddig még?” című napirend utáni sorozatom jellemzően a devizahitel-károsultak kálváriájának újabb minősített eseteit hozza ide a parlament elé, olyan emberekét, akiknek a gondjára-bajára ez a kormány semmiféle megoldást nem talált, sőt bajuk megoldására semmiféle szándékot nem mutatott. Ugyanakkor igen furcsának érzem azt, hogy a nemzeti gyásznapon, Trianon évfordulóján, amiből egyébként a Fidesz-KDNP egyfajta örömködést próbál csinálni, nemzeti összetartozást próbál ünnepelni, ezek a magyar sorsok kidomborodnak. És bizony az elszakított részek magyarságának a sorsát nem kell sokáig ecsetelnünk, az ottani keserű kenyeret mindenki ismeri, de az egészen biztos, hogy itt a maradék országon belül is egyfajta Trianon valósult meg egy nagyon széles társadalmi csoport számra. Mert a Fidesz-KDNP-s hazudozás ellenére, amit itt ma is hallhattunk, miszerint végtörlesztéssel igyekeztek kedvezni bizonyos társadalmi csoportoknak, az árfolyamgát tekintetében átmeneti levegőt biztosítottak ugyan ezen emberek egy nagyon kis részének, és a magáncsőd intézményét hozták még fel - államtitkár úr, javaslom, hogy a válaszába foglalja bele, hogy a magáncsőd intézménye hány embernek tudott segíteni Magyarországon; közlöm önnel, hogy ezer körüli vagy egy kicsivel az alatti lesz az a létszám, amely már-már az adósrabszolgaság egyfajta jegyeit mutatva, nagyon szigorú kényszerek közé helyezve ezeket a károsultakat, talán a végrehajtás szempontjából átmeneti túlélést biztosít. Nem biztosít ugyanakkor hosszan tartó megoldást lényegében senkinek és több százezres rétegeknek biztosan nem ez az egész intézményrendszer. És azt látjuk, hogy miközben az elszakított részeken is igen nagy a baj, és a magyarság mindennapi élete bizonyos szempontból könnyebb, de a számok szintjén biztos, hogy nem annyira kecsegtető, mint önök szeretnék látni, addig itt, Csonka-Magyarországon is ezek a problémák olyan fokon jelentkeznek, hogy a kivándorolt százezrek között jelentős hányadot tesznek ki azok a banki károsultak, hitelkárosultak, közműcégek károsultjai, akik itt vagy a kilakoltatás sorsára kerültek, vagy arra kerültek volna, hogyha nem távoznak hamarabb.

Államtitkár úr, az ön kollégái itt a mai nap folyamán számtalan alkalommal hozták fel azt, hogy a magyar népesedési viszonyok az önök szemszögéből mennyit fejlődtek, javultak, miközben nagyjából velem egykorú a magyar népességfogyás. És közlöm önnel, hogy ha mi itt, a magyar parlament minden pártja, minden képviselője egy közös minimumprogram megvalósításával tökéletesen járunk el, tehát hiba nélkül kezeljük a demográfiai katasztrófát, akkor is alsó hangon 30 év ennek a problémának a megoldása.

Jönnek itt önök a termékenységi arányszámmal, ami egy vicc. Én nagyon örülök, hogyha ez az arányszám növekszik, nagyon örülök, hogyha 1,2 volt az alja és most 1,54 felé is tarthat akár, csak önök elhazudják azt, hogy a bázis, az a bázis, ami az érintett hölgyek számát jelzi, folyamatosan szűkül Magyarországon, tehát egy egyre kisebb körből kellene hogy kikerüljenek azok az újszülöttek, akik a reprodukcióhoz hozzájárulhatnának. De ők nem kerülnek ki. És a számok megint azt mutatják, hogy a népességfogyás üteme az előző évhez képest, államtitkár úr, gyorsult, és az önök statisztikai adataiban itt született magyar állampolgárokként szerepelnek külhonban született vagy elszakított részeken született magyar állampolgárok is. A külhonban születettek mindenképpen nagy számban, hiszen azt még talán ön is beláthatja - nem nagy fáradság -, hogy a legtöbb kivándorló magyar bár ott vállal állást, ott tesz szert fizetésre, nem feltétlenül égeti fel az összes hidat maga mögött, itthon, Magyarországon nem feltétlenül jelenti be az összes hivatalnak azt, hogy ő bizony végleg kiköltözött és vissza se jön, sőt lehet, hogy még a tb-jogviszonyát is fenntartja, lehet, hogy van bejelentett lakhelye, és elképzelhető, hogy ingázóként külföldön tesz szert jövedelemre, de lehet, hogy oda fog költözni és ott fogja vállalni a gyermekeit.

És amikor az önök egyik kormánypárti társa kijelenti azt, hogy nagyságrendileg annyian jönnek haza külföldről, mint ahányan innen kivándorolnak, akkor a tudatmódosítók abbahagyásáért kiált az egyszeri magyar internethasználó vagy a kommentelő. Én nem fogalmazok ilyen durván, én csak visszafogottságra intem önöket a tekintetben, hogy ennyire a magyar rögvalósággal szemben álló állításokat ne tegyenek. Itt teszek én is egy ígéretet: tartom azt, amit eddig is tartottunk a Jobbik frakciójával: minden, a magyar megmaradás felé mutató ötletüket, intézkedésüket támogatni fogjuk, támogatni fogom én magam is (Balla György: Az alkotmánymódosítás! - Farkas Sándor: Csak tartsátok be!), ha mondjuk, a gyermeknevelési cikkek áfatartalmát csökkenteni akarják, amiért nyolc éve küzdünk, én leszek az első, aki akkora igent nyom rá, hogy kiszakad a gomb a helyéből. De ha a hitelkárosultak kálváriáját nem rendezik, ha teljes magyar társadalmi csoportokat (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) elárulnak, akkor ne várjanak népesedési fordulatot, az magától nem fog eljönni (Az elnök ismét csenget.), csak nemzeti minimumok mentén…

Forrás: parlament.hu