ARATÓ GERGELY, a DK képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az alkotmányozás, az alaptörvény-módosítás ebben az esetben egy normálisan működő parlamenti demokráciában az Országgyűlés munkájának csúcsa, legfontosabb tevékenysége, legmagasabb rendű tevékenysége. Sajnos, ennek a javaslatnak az esetében azonban sem a körülmények, sem maga a javaslat nem alkalmas arra, hogy itt érdemi, fontos alkotmányozó munkát lehessen végezni, hiszen az Alaptörvény módosítása nem szerves fejlődés eredménye, nem az élet által felvetett, súlyos dilemmákra keres megoldást, nem kiterjedt szakmai-társalmi vita, érdemi politikai egyeztetés után került a parlament elé, hanem aktuális politikai érdekeket szolgál. Persze, nem először van így, nem véletlen, hogy az egykor gránitszilárdságúnak mondott Alaptörvény immár hetedik módosítására kerül sor hét éven belül. Valójában arról van szó, hogy a kormánytöbbség, engedve az alkotmányozó hatalom csábításának, most egyetlen gyors jogi aktussal el kíván rendezni minden olyan ügyet, amelyet szükségesnek vél hatalmi érdekei alapján. Ez a magatartás tovább mélyíti azt a sebet, amit a köztársasági alkotmány helyére egyoldalú politikai akarattal állított Alaptörvény okozott.

Önök kormányzás helyett háborúznak. Ez a javaslat nem jogi eszköz, hanem az európai értékek ellen vívott kultúrháború fegyvere, a Magyarországot az Európai Unióból lassan kisodró csatározások újabb ütközetének ideológiai nehéztüzérsége.

Nézzük a javaslatot részletesen! Az alaptörvény-módosítás első fontos eleme, hogy Nemzeti hitvallásba emeli az alkotmányos identitás fogalmát, az alkotmányos önazonosság védelmét. Beemeli ezt a preambulumba, az alkotmányszövegbe, illetve kiegészíti az európai uniós osztott szuverenitásról szóló cikkelyt azzal, hogy ennek alkalmazása nem sértheti Magyarország területi egységét, népességét, államformáját vagy állami berendezkedését. Jogi értelemben ezek a szabályok semmilyen újdonságot sem jelentenek. Az Unió az átengedett szuverenitásra épül, tehát a tagállamok csak olyan mértékben mondanak le saját önállóságukról, amennyire ezt az általuk elfogadott szerződések kötelezővé teszik. Képviselő úr bírálhatja ugyan a lisszaboni szerződést, de ezt a lisszaboni szerződést Magyarország vállalta az uniós csatlakozással, ezek azok a játékszabályok, amelyekhez mi csatlakoztuk. Egyébként ez az értelmezés az Alkotmánybíróság töretlen gyakorlata is, amit legutóbb a 22/2016-os Ab-határozat erősített meg.

Legyen világos, hogy ez persze nem mond ellent az uniós jognak, hiszen az Unió alapszerződése is úgy fogalmaz a 4. cikk (2) bekezdésében, hogy az Unió tiszteletben tartja a tagállamoknak a szerződések előtti egyenlőségét, valamint nemzeti alkotmányos identitását. Tehát egy olyan szabályról van szó, aminek igazából jogi hatálya nincsen, a jelenleg is fennálló uniós és magyar jogi helyzetet rögzíti.

Nem is ez az igazán fontos eleme, hanem az, hogy mit értünk alkotmányos identitáson. Miniszter úr is ideidézte, hogy ennek a fogalomnak talán a legfontosabb, alapvető felvetődése, felmerülése a német alkotmánybíróság gyakorlatában gyökerezik. De miből is indul ki a német alkotmánybíróság? Abból, hogy vannak a német alaptörvénynek olyan, az alapjogokat védő szabályai, amelyeket nem lehet megváltoztatni egyébként nem lehet megváltoztatni a német alkotmányos rendben sem -, s hogy ugyanezeket az alapjogokat védő szabályokat nem változtathatja meg európai uniós aktus sem. Tehát ez a fajta koncepció éppen abból indul ki, hogy az alkotmány szövege, az abban megjelenő elvek és értékek, a benne szereplő jogok védelme és gyakorlása jelenti az ország mint közösség politikai összetartó erejét és közös identitását, és nem valamifajta konstruált kulturális, világnézeti vagy akár nyelvi egyformaság.

De van az alkotmányos identitásnak egy másik felfogása is, és amennyire ezt látjuk ebből a vitából is, ezt vallják önök. Hallhattuk ma is, hogy önök a keresztény európai kultúrát kívánják védeni ezekkel a passzusokkal, meg akarják tehát mondani azt, hogy melyik kultúra, melyik világnézet, milyen történelemfelfogás, milyen identitás a kívánatos, melyik illeszkedik az önkényesen kreált, egyszínű azonosságba. Maga az Alaptörvény is a Nemzeti hitvallásban meg akarja határozni, hogy mely hagyományokat és értékeket tart kívánatosnak és követendőnek.

Mi a Demokratikus Koalícióban abban hiszünk, hogy a nemzet alapja jogaink közös védelme és gyakorlása; abban hiszünk, hogy az Alaptörvénynek egyenlő jogokat kell biztosítania keresztény és nem keresztény vallású vagy éppen nem vallásos polgárai számára; hogy az emberi méltóság egyaránt megilleti polgártársainkat attól függetlenül, hogy milyen árnyalatú a bőrük színe, a világnézetük, hogy kit szeretnek; hogy nem az államnak kell megmondania, hogy mit kell gondolnunk egy-egy történelmi kérdésről, hogy miben hiszünk és hogy milyen értékeket tartunk fontosnak.

(12.10)

Mi abban hiszünk, hogy az alkotmányos identitás szíve és lelke éppen ezeknek az egyenlő jogoknak a közös védelme; önök abban, hogy az alkotmányos identitás felhatalmazás a szabadságjogoknak valamilyen magasabb célra hivatkozva történő korlátozására. Mi ezt nem tudjuk támogatni. Önök kereszténydemokráciáról beszélnek; mi olyan jelző nélküli demokráciát akarunk, ami Magyarország minden polgára számára egyenlő jogokat biztosít, amit minden polgár magáénak érezhet.

Ehhez képest már apróság, hogy a szöveg megfogalmazása is pongyola, a javaslat például minden állami szerv feladatává teszi, hogy részt vegyenek az alkotmányos önazonosság védelmében. Nehéz elképzelni, hogy a katasztrófavédelem vagy a védőnői szolgálat mivel járul majd hozzá az alkotmányos önazonossághoz azon túl, hogy kiteszi a Nemzeti hitvallást a falra.

Az Alaptörvénynek ez a módosítása tehát nem szolgál semmilyen konkrét célt, nem járul hozzá semmilyen módon ahhoz, hogy a magyar emberek jogai érvényesüljenek, kizárólag arra szolgál, hogy újabb ideológiai háborút lehessen erre hivatkozva indítani az Európai Unió ellen, európai szövetségeseink ellen.

Sokkal komolyabb közvetlen következményei is vannak a bíróságok függetlenségét korlátozó rendelkezéseknek. Hiszen az igaz, hogy a kormánynak korábban is szándéka volt az önálló közigazgatási bíráskodás megteremtése, s ezzel, mint tudjuk, erősen alkotmányellenes módon is megpróbálkozott. Önmagában azonban a szándék elfogadható lenne, a megvalósítás módja az, ami elfogadhatatlan.

Először is, a kormány itt biankó csekket kér. Úgy kér felhatalmazást az önálló közigazgatási bírósági ág, sőt bírósági szervezet létrehozására, hogy egy sort sem láttunk még abból, hogy erre hivatkozva milyen bírósági törvényt, bírósági szervezetet akarnak kiépíteni.

Magyarán szólva, anélkül kell dönteni az Országgyűlésnek, hogy tudná, hogy mire használja majd pontosan a kormány ezt a felhatalmazást. Annyi azonban világos, hogy a javaslat a kormány korábbi szándékain is túlmenő módon vonja el a rendes bíróságok hatáskörét. Teljes párhuzamos közigazgatási bírósági rendszert hoz létre, és ezt a rendszert kiveszi a már működő bírósági rendszer hatásköréből, a közigazgatási jellegű pereket, többek között a közérdekű adatok nyilvánosságával, az államigazgatási döntések felülvizsgálatával és vélhetően a választásokkal kapcsolatos ügyeket. Teljesen kiiktatja a Kúriát ebből a rendszerből.

Nehéz nem arra gondolni, hogy ez a javaslat legfontosabb célja. A kormánytöbbség bosszút áll a Kúrián, mert számára kedvezőtlen döntéseket mert hozni többek között arról, hogy az MNB-alapítványok vagyona mégiscsak közpénz; a DK kezdeményezésére arról, hogy ki kell adni a taopénzek adatait, más kérdés, hogy a Puskás Akadémia és Mészáros úr ezt az ítéletet a mai napig nem hajtotta végre; hogy lehet népszavazás a vasárnapi boltbezárásról, illetve legutóbb arról, hogy szabálytalanok a bontott borítékban érkező határon túli szavazatok. Önök meg akarják büntetni a Kúriát, mert nem viselik el azt, hogy létezzen olyan szervezet, amely korlátozza a hatalmukat a jog eszközeivel.

Azt is tudjuk, hogy a korábban nyilvánosságra hozott tervek szerint amelyek, nem tudjuk, hogy most érvényesek-e vagy nem, de Trócsányi miniszter úr megerősítette a bizottsági ülésen, hogy továbbra is így tervezik ezekre a bíróságokra a vezetők és a bírók jelentős része nem a bírósági szervezettől bírói gyakorlattal, hanem a közigazgatásból érkezik majd. Innen kezdve tehát, ha egy állampolgárnak vitája van az állammal és a közigazgatási bírósághoz fordul, akkor arra kell számítani, hogy olyan bírók fognak ítélkezni ebben az ügyben, akiknek a saját szervezetükkel, saját volt kollégáikkal szemben kellene ítéletet hozniuk. Hogyan várhatunk el független bíráskodást ilyen helyzetben, hogyan várhatjuk el azt, hogy ezek a közigazgatásból átvezényelt, kinevezett bírók valóban méltányosan fognak dönteni az állam és a jogkereső állampolgár, az állam és a gazdasági szervezetek vagy akár az állam és a nyilvánosság, a közvélemény vitáiban?

Innen kezdve az önök házi bíróságain sem a jogkövető állampolgár, sem a közvélemény nem számíthat méltányos ítéletekre. Éppen ez a célja annak, hogy létrehozzák ezt a bírósági szervezetet. Ez nemcsak az érintettek jogait korlátozza, de a jogbiztonságot, az igazságszolgáltatási rendszerbe vetett bizalmat is aláássa, és így gazdasági hatása is negatív lesz.

A másik, bíróságokat érintő szabály a bírói mérlegelést korlátozza, amikor új szabályként előírja azt, hogy a bíróságoknak a jogszabály értelmezésének kiindulópontjaként a jogszabály preambulumát, illetve a jogszabály indoklását kell figyelembe venniük. Ez lényegében ismét a politika szolgálójává teszi a jogot, hiszen innen kezdve a bíróságoknak nemcsak az írott jog, hanem a politikai szándékok alapján kell ítélkezniük. Ez a későbbiekben számos alkalmat adhat majd a kormánynak nem tetsző ítéletek megtámadására, mondván, hogy az ítélkező bíró nem találta el kellően a kormányzati szándékot. Az indoklás alapján ráadásul itt is van további jogalkotási szándék, tehát önök még további szabályokkal kívánják meghatározni a bíróságok gúzsba kötésének szabályait, de ennek részleteiről továbbra sem tudunk semmit.

A Demokratikus Koalíció meggyőződése, hogy a demokrácia alapja a jogállam, a független bíráskodás. Ehhez képest megvédeni a polgárok jogait az állammal vagy akár a nagyvállalatokkal szemben, ez garantálja a gazdaság számára sorsdöntő jogállamiságot. Az is egyértelmű, például legutóbb a lengyel példából, hogy a jogállamiság az Unió által egyik lehatározottabban védett közös alapérték, éppen ezért teljesen világos, hogy ennek a megsértése további konfliktusokat, további harcot fog generálni az Európai Unió szervezeteivel és többségével is.

Ami a gyülekezési törvény és a véleménynyilvánítás jogának korlátozását illeti, az nagyon szépen hangzik, amikor a kormány a magánélet és az otthon védelméről beszél. De valójában itt nem jogot védenek, hanem éppen ellenkezőleg, jogot korlátoznak. Gulyás miniszter úr azt nyilatkozta: a cél, hogy megvédjék a politikusok házát és szomszédainak nyugalmát a tüntetésektől. Érdekes, hogy ez a szempont akkor nemigen érdekelte a fideszes politikusokat, amikor több alkalommal is Gyurcsány Ferenc háza elé szerveztek tüntetést. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Villája! Derültség a kormánypárti padsorokban.) Mint ahogy az is nagyon sajátos, hogy önök beszélnek a magánélet védelméről, miközben a büntetőeljárási törvényben nemhogy kiskaput, hanem egy óriási nagyságú kaput nyitottak a jogtalan és ellenőrizhetetlen lehallgatások számára.

A mostani alaptörvény-módosításban szereplő szabályozásra semmi szükség. Korábban is védte a jogrend a magánélet nyugalmát, és a bíróságok a körülmények megítélése alapján, egyedi mérlegelés alapján döntötték el azt, hogy a gyülekezés nem jár-e mások magánélethez való jogának aránytalan korlátozásával. A mostani szabályozás azonban messze túlmegy ezen, hiszen hierarchiát állít föl az alapjogok között, és ebben alárendeli a gyülekezés és a véleménynyilvánítás jogát a magánélethez való jognak. Ez azt jelenti, hogy nemcsak a politikusok lakása előtt válik lehetetlenné a tüntetés, hanem lényegében bárhol közterületen, hiszen bárhol azt lehet mondani, hogy ez az ott lakók jogait sérti, ennek alapján önök biankó csekket kapnak arra, hogy szinte bármilyen, önöknek nem tetsző gyülekezést betiltsanak. Bár arról az előterjesztők keveset árulnak el, de emellett a javaslat lehetőséget teremt ugyanezen hivatkozás alapján a véleménynyilvánítás jogának korlátorzására is, ami szintén rendkívül aggályos.

Összefoglalóan tehát a Demokratikus Koalíció szerint, ha a kormánynak valóban fontos az otthon nyugalmának védelme, akkor tegyen végre hatékony intézkedéseket annak a sok-sok ezer devizahitelesnek a megmentésére, akinek veszélyben van az otthona, és akadályozza meg a fideszes önkormányzatok szívtelen kilakoltatásait Kőbányán és másutt. Ebben partnerek lennénk, a gyülekezési szabadság korlátozásában nem leszünk.

Végül a menekültügyről is szeretnék beszélni. (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Na!) Miután évek óta próbálják hamisan beállítani az ellenzék álláspontját, először is tisztázzunk néhány alapfogalmat. A Demokratikus Koalíció szerint háború, diktatúra, erőszak elől menekülő embereket befogadni kötelességünk. A menedékjog biztosítása olyan kötelezettség, amit a magyar állam nemzetközi szerződésekben vállalt, és az egyetértésünkkel született uniós jogszabályok is előírnak. De ne legyen félreértés, ezt nem csak mi mondjuk; ezt mondja a ma hatályos Alaptörvény is, és ezt mondta például Orbán Viktor is idén januárban a Die Weltnek egyébként a pápára hivatkozva, teljes joggal.

Lakóhelyet a jobb élet reményében szabadon megválasztani ugyanakkor valóban nem alapvető emberi jog. Minden ország joga, hogy eldöntse, hogy a gazdasági bevándorlás lehetőségét biztosítja-e és kinek. Az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága szerint a mostani migrációs hullám vegyes jellegű, valódi menedékkérőket és gazdasági bevándorlókat egyaránt tartalmaz. Ebben a helyzetben az érintett országoknak az a feladata, hogy méltányos menekültügyi eljárásban eldöntsék, ki az, aki menekültstátuszra jogosult.

(12.20)

Őket és csak őket kell beengedni, számukra kell tartózkodási jogot biztosítani. Mi, amikor bíráljuk a kormány menekültpolitikáját időnként, akkor ezt a méltányos eljárást kérjük számon.

A Közel-Keletről, Ázsiából, illetve Afrikából érkező menedékkérők által jelentett kihívás valóságos, a célország azonban nem Magyarország, hanem Európa más országai. Ez egy olyan közös európai kihívás, amire közös európai választ kell adni. A magyar kormány éppen ezt a közös európai választ akadályozza következetesen immár öt éve, és ennek a válasznak az elmaradására hivatkozva aztán állítja be tehetetlennek az Európai Uniót. Ha valami lassúvá teszi az Európai Unió reagálását erre a kihívásra, az éppen a magyar kormány és néhány hasonszőrű kormány belpolitikai okokból gerjesztett álláspontja, a közös kompromisszumkereséssel való szembehelyezkedése.

Senkinek sem célja tehát, hogy Magyarországra más intézmények által hozott döntés alapján, az országra ráerőszakolva menekültek tömegét telepítse be. Minden ezzel kapcsolatos állítás félrevezető propaganda. A menekültügyi kérelmek elbírálása minden nemzetközi és uniós szabály szerint nemzeti hatáskör, és az is marad. Ehhez képest az Alaptörvény mostani módosítása semmilyen érdemi változást nem hoz.

A betelepítés tilalma és az, hogy csak a magyar jogszabályok alapján lehet menekült- vagy bevándorlóstátuszt kapni, semmilyen változást nem jelent. Ez ma is így van, és az uniós jog alapján így is marad. Sőt, a kvótadöntés éppen azt kérte Magyarországtól, hogy ezt a menekültügyi eljárást folytassa le, azt, hogy döntse el, hogy az illetők menekültek-e és befogadást kaphatnak-e. Mint ahogy a dublini rendszer felülvizsgálatára irányuló javaslatok, amelyekről egyébként ma is folyik a vita, sem tartalmaznak olyan szabályt, amelyek elvennék a tagállamoktól a menekültügyi kérelmek elbírálásának jogát.

Akármi is lesz ennek a vitának az eredménye, amiben egyébként a magyar kormánynak, sőt a Magyar Országgyűlésnek is lesz módja még hallatni a hangját, az biztos, hogy a kérelmek elbírálása továbbra is nemzeti hatáskör lesz, így ez az alaptörvény-módosítás ezt a kérdést nem érinti.

A menedékjogra vonatkozó másik módosítás a nemzetközi és uniós jogban is ismert és elfogadott biztonságos harmadik ország koncepcióját emeli be az Alaptörvénybe. Ez a megfogalmazás ugyan hiányos és maga a koncepció is ad módokat a visszaélésre, de az az igazság, hogy vannak ennél jóval nagyobb bajok is a menekültügyi rendszerrel. Ez a módosítás tehát megint csak nem biztosítja, nem terjeszti ki a magyar menekültügyi hatóságok jogkörét, nem biztosít jobb védelmet vagy jobb lehetőséget a kormányzatnak a menekültkérelmek elbírálásában, valójában nem jelent semmilyen újdonságot.

A határok őrzése, az Unió területére érkezők ellenőrzése és regisztrálása viszont biztonsági szempontból valóban kulcsfontosságú, az ország uniós kötelezettsége is. Egyébként ezt mulasztotta el a magyar kormány 2015 nyarán. A biztonság garantálása, az esetleg az országba érkező radikálisok és bűnözők kiszűrése azonban csak szoros európai együttműködésben lehet eredményes. Arról, hogy ez miért nem működik például a nemzetbiztonsági szolgálatok, a titkosszolgálatok területén, Vadai Ágnes képviselő asszony beszélt napirend előtti felszólalásában. Mert ehhez az kellene, hogy Magyarország a magyar és a közös európai érdekek mellett és ne idegen érdekek mellett kötelezze el magát, mint ahogy ezt önök gyakran teszik Oroszország esetében. A tapasztalatok alapján az is világos, hogy a letelepedési kötvénnyel, a vízumkiadással és a kedvezményes honosítással kapcsolatos visszaélések sokkal nagyobb biztonsági kockázatot jelentenek Magyarország és az Európai Unió esetében, mint a menekültek érkezése.

Összefoglalva tehát, ezek a javaslatok nem segítik elő a menedékkérelmek gyors, méltányos és hatékony kezelését, és nem járulnak hozzá az ország biztonságához sem.

Összefoglalva: az alkotmányos identitás tartalma és védelme, a közigazgatási bírósági szervezet kialakítása, a konkuráló alapjogok ütközésének feloldása, a menedékügy alkotmányos kezelése mind olyan ügyek, amelyekről lehet és szükséges is beszélni. Elképzelhető az is, hogy ezek között van olyan, amely az Alaptörvény módosítását is indokolttá teszi. Éppen ezért szükségesnek tartanánk azt, hogy ezekről a kérdésekről érdemi, higgadt, nem gyűlölködő, szakmai, társadalmi, politikai vita folyjék. Ez a javaslat azonban nem ilyen vita eredménye, hanem kizárólag a kormányzati hatalom diktátuma, így számunkra egészében és részleteiben is elfogadhatatlan.

A javaslat célja nem jogi, hanem politikai. Az a célja, hogy korlátozza a magyar polgárok jogait, és újabb konfliktust generáljon az Európai Unióval. A DK régóta figyelmezteti az országot, hogy választania kell: Orbán vagy Európa a kettő együtt nem lehetséges. A Demokratikus Koalíció Európát választja, ezért nemmel szavaz az európai normákkal ellentétes és a magyar polgárok jogait sértő alaptörvény-módosításra. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a DK és a Párbeszéd soraiban.)

Forrás: parlament.hu