DR. HARANGOZÓ TAMÁS, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az Alaptörvény hetedik módosítása részben nettó politikai hatalmi számítás végrehajtását szolgálja, részben pedig normatartalom nélküli, politikai kommunikációs lózungokat rejt. Közös jellemzőjük azonban, hogy a jogellenes bevándorlás megakadályozására teljességgel alkalmatlanok, ellenben a magyar embereket évszázadok véres küzdelmeiben kiharcolt jogaitól fosztják meg. Igaz ez a véleménynyilvánítás és a gyülekezés szabadságára éppúgy, mint a bírói függetlenség tekintetében. Innen is gratulálunk minden országgyűlési képviselőnek, akik a pártállam és a kedves vezető iránti lojalitásból ezt a javaslatot támogatják és megszavazzák. Tisztelt Országgyűlés! Magyarország Alaptörvényét hetedik alkalommal tervezi módosítani az Országgyűlés. Ez azt jelenti, hogy a gránitszilárdságúnak szánt Alaptörvény hét év alatt hetedszerre módosul. A módosítások korábban minden egyes alkalommal a Fidesz hatalmi érdekeit szolgálták, ezért a hetedik módosítás megítélésekor sem tekinthetünk el attól, hogy a korábbi változtatásokat milyen célok vezették.

Az első módosításra az Alaptörvény elfogadása után alig egy évet kellett várni. A javaslatból rögtön kiderült, a Fidesz nem tűr ellentmondást még az Alkotmánybíróságtól sem. Azt foglalták ugyanis az Alaptörvénybe, hogy még az átmeneti rendelkezések is az alkotmány részeit képezik, tehát azokat sem vizsgálhatja senki, az Alkotmánybíróság sem.

Ez a beszédes szándék készítette elő a második módosítást, amely a választási regisztrációt vezette volna be, a kormánypártok akkori politikai érdekeinek megfelelően. Ezeket az Alkotmánybíróság akkor még meg tudta akadályozni.

A harmadik módosítás célja nem volt más, mint a magyar termőföldtulajdoni viszonyok totális átalakítása, ami a későbbi földárverésekkel a NER oligarcháit juttatta hatalmas földbirtokhoz. Nem kell bemutatni, hogy kik jutottak több száz hektárhoz, akár több ezerhez, akár Felcsút környékén, Hódmezővásárhelyen vagy épp Kishantoson.

Az Alaptörvény magasztos negyedik módosítását nem lehetett másképp értelmezni, mint a leszámolást minden ellenvéleménnyel. Az Alkotmánybíróság által alaptörvény-ellenesnek minősített rendelkezéseket ugyanis egyszerűen beleírták az Alaptörvénybe. Sőt, a választási regisztráció bukása után miatt meg is kötötték az Alkotmánybíróság kezét, korábbi határozatait hatályon kívül helyezték, vizsgálatának kereteit leszűkítették. Biztosak akartak lenni abban, hogy soha többé nem akadályozza a taláros testület a kormány döntéseinek végrehajtását, ezért is elég érdekes, hogy miniszter úr expozéjában az Alkotmánybíróság értelmezési jogkörére hivatkozott.

Nem csak belföldön, nemzetközi szinten is számtalan kritika érte a kormányt a módosítások miatt. Az Unió, a Velencei Bizottság, de még az egyházak is felemelték a szavukat a hatalmi ágak szétválasztását megbontó, jogkorlátozó változtatások miatt. Ilyen előzmények alapján nyújtották be az ötödik módosítást, amely a legkirívóbb, legtöbb botrányt okozó rendelkezéseket módosította ugyan, de vissza nem vonta azokat. Amikor nem hatalmi célok vezérelték a kormánypártokat, akkor teljesen szükségtelen, kizárólag a propagandát kiszolgáló feladatot láttak el az alaptörvény módosításai. A hatodik módosítással ugyanis a Fidesz a terrorizmus elleni fellépés rendkívüli fontosságú kérdését is erre használta fel. A módosítás teljesen szükségtelen volt, hiszen a biztonsági kihívásokra adott válaszokat más törvényekkel azt megelőzően az Országgyűlés már rendezte.

Ilyen előzmények után jutunk el az immáron hetedik módosítást jelentő javaslathoz.

(11.50)

A kormány azzal a kommunikációval nyújtotta be, hogy csak ennek elfogadásával lehet megvédeni a nemzeti szuverenitást és megakadályozni idegen népesség Magyarországra telepítését. Azonban a tüntetéseken részt vevők és a Kúria választási ügyekben ítélkező bíráinak megleckéztetésén kívül az Alaptörvény hetedik módosítása nem egyéb, mint politikai kommunikációs lózungok gyűjteménye és jogi tartalom nélküli frázisok pufogtatása.

Két évvel ezelőtt a kvótanépszavazás után már nekifutott egyszer a kormányzat az Alaptörvény hetedik módosításának. Mivel a tisztelt Ház előtt fekvő javaslat e tekintetben azonos a két évvel ezelőtt benyújtott módosítással, ezért bizton állítható, semmit sem változtat az uniós jog és a magyar alkotmány 2004 óta fennálló viszonyán, sőt, éppen hogy teljes mértékben kompatibilis a kötelező menekültkvóták bevezetésével. A magyar közjog ugyanis, összhangban az európai fősodorral, eddig sem ismerte el az uniós jog elsőbbségét a magyar alkotmánnyal szemben.

Az immár 11 éve hatályos csatlakozási klauzula két korlátot a mai napig tartalmaz az Európai Unió jogával kapcsolatban, így az eddig is gátját képezte az alkotmányos önazonosságot sértő vagy az alapvető jogok lényeges tartalmát korlátozó uniós jogi aktusnak. Magyarán: ebben az alaptörvény-módosításban valójában semmilyen szigorítás nincs.

Ahogy az indoklás is elismeri, nem történik más, mint hogy az Alkotmánybíróság egyébként mindenkire kötelező határozataiban is kimondott korlátokat az Alaptörvénybe emelik. Hogy ettől mi és mégis hogyan erősödne, arra egy alkalommal sem tudott a kormány válaszolni. A kötelező menekültkvóta terve azt jelenti, hogy a menedékkérelmeket nem az Unió frontországainak, elsősorban Olaszországnak és Görögországnak kell elbírálnia, hanem kvóta szerint az egyes tagállamok menekültügyi hatóságai döntenek azokról. A javasolt módosítás az utóbbi eljárási szabályt erősíti csak meg, éppen ezért nem is tudná akadályát képezni a kötelező menekültkvóták bevezetésének.

A javaslat a menedékjogra vonatkozó alaptörvényi szabályokat ki kívánja egészíteni azzal, hogy a bíróság előtt kikényszeríthető alanyi jogként nem illeti meg a menedékjog azt a menekültet, aki olyan országon át érkezett Magyarországra, ahol nem üldözték, illetve annak közvetlen veszélye sem áll fenn. Ez azonban egyáltalán nem újdonság. A ma hatályos Alaptörvény is csak akkor biztosítja a menedékjogot, ha a menekültnek sem a származási országa, sem más ország nem nyújt védelmet.

Könnyen belátható, hogy az az ország, ahol a menekülőt üldözték vagy az üldözés közvetlen veszélyének volt kitéve, nem nyújt számára védelmet. Értjük persze, hogy azt próbálja minden eszközzel hangsúlyozni a kormányzat, hogy a Szerbián át érkező menedékkérők esetén ne kelljen érdemben lefolytatnia a menekültügyi eljárást, ehhez azonban semmi szükség erre a módosításra.

A biztonságos harmadik országból érkező kérelmének visszautasítására, mint ahogy az biztos feltűnt önöknek is az elmúlt években, mind a hatályos törvények, mind az uniós jog lehetőséget adnak egyébként a mai napon is.

A kormány azt is javasolja, hogy a rendőrség Alaptörvényben rögzített alapvető feladatai egészüljenek ki a jogellenes bevándorlás megakadályozásában való részvétellel. A magunk részéről nem tudunk elképzelni olyan jogellenes bevándorlást, ami legalább a közrendet és az államhatár rendjét ne sértené, ezek védelme pedig ma is a rendőrség alkotmányos szintű alapvető feladata. Ettől a módosítástól nem lesz sem hatékonyabb, sem erősebb Magyarország szuverenitásának védelme.

A kormányzati propaganda a bevándorlás elleni fellépéssel akarja összekapcsolni a javaslatot, azonban az érdemi módosítások pont nem ezt a területet érintik. Az egyik legnagyobb visszhangot a javaslattal kapcsolatban ugyanis a gyülekezési jog korlátozásának szándéka váltotta ki. A módosítás kifejezetten a véleményszabadság és a gyülekezési szabadság korlátjaként kívánja nevesíteni a magán- és családi élet, valamint otthon tiszteletben tartásához való jogot, ténylegesen semmit nem változtat azonban a hatályos alkotmányos kereteken. A gyülekezési jog sosem volt és ma sem korlátozhatatlan, vagyis abszolút alapjog. Eddig is számtalan alkalommal tagadta meg a rendőrség egy tüntetés megtartását, akár csak a közlekedés rendjének védelmére való hivatkozással is. A valóságban ez az egyik leggyakrabban és legegyszerűbben korlátozható alapjog egy demokratikus jogállamban, éppen ezért beszédes, hogy a kormány még nagyobb korlátozást akar megvalósítani az otthon nyugalmára való hivatkozással, ahogy az indoklásban fogalmaztak, a fáradt emberek utolsó mentsvárának védelme érdekében.

Nyilvánvaló, hogy a gyülekezési jogról szóló törvény módosítása adja majd meg ennek a kereteit, azonban ennek még a tervezetét sem ismerjük. Így viszont ez a korlátozás, ha a szavak általánosan elfogadott jelentését vesszük alapul, azt jelenti, hogy lakott területen nem lehet majd tüntetést tartani, hiszen még a Kossuth téren is sérülhet valaki otthonának a nyugalma. Az viszont elég abszurd, hogy a jövőben csak Ópusztaszeren vagy éppen a Hortobágyon lehessen tüntetéseket tartani, gondolom, azokat is csak csendben. Valószínűleg nem járunk messze a valóságtól, ha azt feltételezzük: egyszerűen a miniszterelnököt hihetetlenül zavarják a háza környékén tartott tüntetések, most pedig az alkotmányozó többség birtokában ezt a kérdést örökre le kívánja zárni.

A véleménynyilvánítás szabadságával kapcsolatban is kiterjedt alkotmánybírósági és rendes bírósági esetjog áll az Igazságügyi Minisztérium rendelkezésére, ezért is nehezen érthető a szigorítás. Például következetes a gyakorlat abban, hogy a politikusok magánéletére vonatkozó közlések, ha azoknak nincs a közéleti vita körébe tartozó eleme, nem élvezik a véleményszabadság kiemelkedő alkotmányos védelmét. Újabb, teljesen felesleges módosítást jelentő rendelkezésről van szó.

Ami a javaslat legfontosabb, mégis leghomályosabb része, az az igazságszolgáltatás átalakítását érintő tervek. Módosítani kívánja a kormány az Alaptörvény egyik, a valódi alkotmányjogi panasz mellett szinte egyetlen vívmányát, az objektív jogértelmezést előíró szabályt. Legalább voltak eredményei ennek a rendelkezésnek, a bíróságok a törvény betűjének követése mellett egyre nagyobb hangsúlyt fektettek a törvények szellemének követésére, vagyis arra, hogy a jogszabályok szó szerinti értelmezésén túl azok józan ész szerinti tartalmának is tulajdonítsanak jelentőséget.

Annak ellenére, hogy ezt a Fidesz tette a bíróságok számára nemcsak lehetővé, de kötelezővé is magának ennek az Alaptörvénynek az elfogadásával, nem olyan sok évvel ezelőtt, ma, 2018-ban az igazságügyi miniszter már arról tart sajtótájékoztatókat, hogy a bíróságok elvonták az Országgyűlés jogalkotási jogát. A valóság feltehetőleg az lehet, hogy a kormányzat mindezt a saját akaratvezérelt működésének korlátjaként fogja fel, ezért erőlteti mindenáron, hogy kvázi kötelezővé váljanak a legtöbbször minősíthetetlenül elnagyolt, színvonaltalan és önellentmondó miniszteri vagy akár képviselői indoklások. Épp elég, ha a Magyar Nemzeti Bank-alapítványok költéseinek eltitkolását célzó törvényjavaslatra gondoljunk. Ennek az indoklásában szerepelt, hogy az alapítványokhoz juttatott forrás elveszíti közpénzjellegét. A bíróságok akkor meg tudták védeni a magyar állampolgárok jogait, és a közvélemény megismerhette az alapítványok költéseit. Ha ez az értelmezési szabály akkor is létezett volna, amit most el akarnak fogadni, egyáltalán nem biztos, hogy a bíróságok el tudták volna látni feladatukat.

Amikor a miniszterek minden héten azt bizonygatják, hogy Magyarországon demokratikus jogállam van, akkor megdöbbentő azt hallani tőlük, hogy mégis, hogy jön ahhoz egy bíró, hogy a nép választott képviselőinek akaratát csak úgy elkezdje magától értelmezni. Hát úgy, kedves képviselőtársaim, hogy a hatalommegosztás elve alapján pont ez a dolguk, a hatalom egységének elvét ugyanis elsősorban dél-amerikai és ázsiai tekintélyuralmi rendszerek vallják; erre a magyar történelemből is lehet példákat hozni.

A legnagyobb hatású módosítási szándék a tervezetben minden bizonnyal az elkülönült közigazgatási bírósági szervezetrendszer felállítása. Félreértés ne essék, önmagában nem ördögtől való gondolat a közigazgatási bíróság továbbfejlesztése vagy önálló szervezetté alakítása. Itt azonban szó sincs erről! Úgy tűnik, a kormányzat szimplán a Kúria közigazgatási ügyszakos bíráin kíván bosszút állni. Az igazságügyi miniszter eredeti javaslata egyáltalán nem szólt arról, hogy a Kúria megszűnne a bírósági szervezetrendszer legfőbb szerve lenni. A közigazgatási felsőbíróság eredetileg a Kúria alatt helyezkedett volna el.

Most viszont az a kormánytöbbség, amelyik hat éve még megszüntette a Legfelsőbb Bíróság önálló közigazgatási kollégiumát, illetve még két éve sem kívánta a Kúria feladatkörét megváltoztatni, hirtelen ráébredt arra, hogy teljesen önálló felsőbb közigazgatási bíróságra van szükség. Ez a lépés semmi másra nem jó, mint hogy a szakmailag autonóm, a hatalom szempontjából önjáró kúriai közigazgatási ügyszakos bíráktól megszabadulhasson a kormánytöbbség.

Ezért nehéz másként tekinteni erre a szándékra, mint a választási bíráskodás miatti politikai bosszúállásra; főleg akkor, ha figyelembe vesszük, hogy a Kúriának köszönhette a Fidesz a számára kényelmetlen ügyek felszínre bukkanását, a taopénzek felhasználásától kezdve, az MNB alapítványai által a fideszes oligarcháknak juttatott közpénzen keresztül, a vasárnapi zárva tartásról szóló népszavazás lehetővé tételéig.

(12.00)

Ez nem más, mint színtiszta politikai bosszúállás, ami felháborító és elképesztő, hiszen a bíróságok a magyar állampolgárok jogait védték.

Nem lehet nem észrevenni, hogy ezen javaslatuk ismét személyes bosszúállás eszköze is egyben. Úgy tűnik, a Fidesz autoriter rendszerének már-már Soros György-i magasságokba érő ellensége a jogállami normákhoz tisztességesen ragaszkodó volt főbíró, Baka András, akiről annyiban mindenképp érdemes ma itt megemlékezni, hogy egy puccsszerűen benyújtott, alkotmányellenes törvénymódosítással távolították el hivatalából önök még 2011-ben, amivel kapcsolatban aztán pert is nyert, és mintegy 31 millió forintos kártérítést kellett a törvénytelenség miatt a magyar államnak részére fizetnie. Gondolom, ezt az összeget később a javaslatot szégyenteljesen itt a parlamentben védő Gulyás Gergely saját pénzéből az államkasszába azóta biztos be is fizette.

Ezek után a Baka András vezette kollégium nem volt rest az elmúlt években sorozatosan az adófizető állampolgárok, a magyar emberek oldalára állni azokban az esetekben, amikor a kormány közpénzek milliárdjainak elköltését kívánta eltitkolni saját polgárai elől. Nem csoda hát, hogy a nemzeti együttműködés rendszerének ökle keményen odacsap, és egy újabb szervezeti átalakítással ismét kiebrudalja a volt főbírót és társait. Mondjuk, szerencséjük van, járhattak volna úgy is, mint Ihász főügyész úr, és éppen készülhetnének a koncepciós perükre. Mondjuk, ez így tényleg elegánsabb. Utóbbi esetben, lehet, hogy újra százezres tömeg vonult volna az utcára, az meg kinek jó, ugye. Hiába jelezte a Pedagógusok Szakszervezete a kormánypártoknak is küldött üzenetében, hogy az Alaptörvény hetedik módosítása a polgári demokráciák hosszú küzdelem árán kivívott, megkérdőjelezhetetlen értékeit támadja, hiába kérte az Orvosi Kamara, hogy az Országgyűlés inkább a magyarok színvonalas egészségügyi ellátásához való jogát rögzítse az Alaptörvényben, ezeket a kéréseket meg sem fontolták.

Összefoglalva újra: az Alaptörvény hetedik módosítása részben nettó politikai hatalmi számítás végrehajtását szolgálja, részben pedig normatartalom nélküli, politikai kommunikációs lózungokat rejt. Közös jellemzőjük, hogy a jogellenes bevándorlás megakadályozására teljesen alkalmatlanok, ellenben a magyar embereket évszázadok véres küzdelmeiben kiharcolt jogaiktól fosztják meg. Igaz ez a véleménynyilvánítás és a gyülekezés szabadságára éppúgy, mint a bírói függetlenség tekintetében.

Végezetül, kérem a tisztelt kormánypárti képviselőket, politikusokat, hogy fejezzék be a hazudozást és az ellenzéki pártok Országgyűléshez méltatlan, igaztalan lejáratását. Az MSZP soha nem értett egyet a kötelező betelepítési kvótákkal. Ennek legkézenfekvőbb bizonyítéka, hogy az Unió ez irányú javaslatát itt, e Ház falai között az úgynevezett sárga lapos eljárás keretei között az MSZP is leszavazta önökkel együtt.

Amennyiben ebben a kérdésben szeretnének politikai konszenzust, vonják vissza ezt a javaslatot, és nyújtsák be azt három külön javaslatban, hiszen önök is elismerték, hogy ez a salátatörvény három különböző, egymással össze nem függő tárgykörből áll. Így saját maguk teszik világossá, hogy eszük ágában sincs valódi nemzeti konszenzust teremteni ebben a kérdésben. Az egész egy politikai színjáték, amelyben a továbbiakban nem kívánunk így részt venni.

Sajnáljuk, hogy önöknek szemmel láthatóan tényleg semmi sem szent, ha pártpolitikai kérdésről van szó. De ez így biztosan nem a magyar emberek érdekét szolgálja, ami, lássuk be, egy alaptörvény-módosítás tekintetében nagyon-nagyon szomorú. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu