T/332 Magyarország Alaptörvényének hetedik módosítása

DR. KERESZTES LÁSZLÓ LÓRÁNT, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Valamivel hálásabb feladat, úgy vélem, a felszólalók sorában nagyjából a végén lenni, mert így van lehetőség, legalábbis korlátozottan reagálni az előttünk szólókra. Azt hiszem, mindenképpen tanulságos lesz, ha erre néhány percet szánok. Azt gondolom, a kormány előterjesztéséből, miniszter úr felszólalásából, valamint a kormánypárti frakciók felszólalásából is az tűnik ki, hogy igazából nem a valós problémáról szeretnének beszélni, hanem azt a kommunikációs hadjáratot szeretnék folytatni, amit az elmúlt években is megtapasztalhattunk. Ellenzéki képviselőtársaim megfogalmazták az aggodalmukat, hogy a kormány igazából nem ezt a problémát akarja kezelni, tehát nem a migrációs krízisről szeretne egy mély, világos, érthető és őszinte vitát folytatni, és nem a megoldások felé szeretné terelni a cselekvést, hanem szeretné ezt a kérdést fenntartani, mint egy politikai kommunikációs eszközt legalább az európai parlamenti választásokig.

Ugyanakkor azt gondolom, hogy hibás ellenzéki reakció lenne, ha átesnénk a ló túloldalára, és minden másról beszélnénk, rendkívül fontos, nyomasztó társadalmi, gazdasági kérdésekről, és megpróbálnánk nem beszélni erről a krízisről. Azt gondolom, hogy az ellenzék követett el hibákat az elmúlt időszakban a tekintetben, hogy nem fogalmazott elég világosan e kérdések kapcsán, és igenis feladatunk van ebben, hogy mi magunk is hozzájáruljunk ahhoz, hogy a problémák gyökereiről és az esetleges kiterjedésükről valódi vitákat folytassunk, őszinte, mély vitákat, és eljussunk odáig, hogy valóban lássuk, mi várható e kérdés tekintetében középtávon, és elkezdjünk a valós megoldásokról beszélni.

Én ebben a felszólalásban kevésbé szeretnék egyéb társadalmi kérdésekről szólni, sokkal inkább konkrétan az alaptörvény-módosításban felvetett problémakörről, tehát a migrációs krízis problémaköréről szeretnék beszélni. Ennek kapcsán szeretném elmondani azt is, hogy az LMP mint ökopolitikai alapokon nyugvó politikát folytató párt miként látja, miként ítéli meg ezt a kérdést.

Kocsis Máté frakcióvezető úr megfogalmazott egy picit álnaiv gondolatot, hogy reméli, hogy sikerül majd valamiféle nemzeti minimumot megfogalmazni ebben a kérdésben, és sikerül egységesen a kormánypárt javaslatait támogatni az alaptörvény-módosítás, illetve az úgynevezett Stop Soros törvénymódosítás kapcsán. Azt gondolom, hogy ez egyértelműen egy kommunikációs fogás volt, mert pontosan tudja, hiszen része annak a kormányzati gépezetnek, hogy úgy lett előkészítve ez a két javaslat, hogy lehetőség se legyen rá, hogy ez ellenzék ezt el tudja fogadni.

Ellenzéki képviselőtársaim közül többen jelezték, hogy ha kellően komolyan venné a kormány ezt a problémát, a globális migrációs krízis problémáját, akkor nem egy ilyen salátajavaslatban rejtette volna el, nem emelt volna be olyan elemeket, amelyek egyébként lehetnek viták tárgyai, de semmiképpen nem egy olyan komoly kérdés kapcsán, mint a migrációs krízis. Azt gondolom, a kormány degradálta ezt a problémát azzal, hogy egy salátajavaslatot nyújtott be, beemelt olyan elemeket, amelyek egyértelműen nem elfogadhatók, és ezzel próbálja meg biztosítani, hogy az ellenzék nehogy megszavazza ezt a kérdést. Ettől függetlenül azt gondolom, hogy vitát tudunk folytatni, és ha másra nem, arra mindenképpen jó lesz ez az alaptörvény-módosításról szóló vita, hogy megpróbáljuk kinyitni a kérdéskörről szóló vitát.

Rendkívül fontosnak tartjuk azt tehát, hogy mi külön beszéljünk ezekről a kérdésekről, ami maga a problémafelvetés, maga a tárgy, ami egy rendkívül komoly és súlyos problémakör, és külön beszéljünk majd én egy kicsit rövidebben fogom ezt tenni a kormány konkrét javaslatáról, ami meggyőződésem szerint tehát nem a megoldást célozza.

Amikor azt mondom, hogy egy nyílt, kiterjedt vitát kell folytatni erről a kérdésről, akkor ez alatt azt értem, hogy beszélnünk kell arról, hogy 2015-ben mi is megtapasztaltuk ennek a globális migrációs krízisnek azokat a hullámait, amelyek már ilyen nagy mértékben elérték Magyarországot.

(12.30)

De beszélni kell arról, hogy középtávon milyen hatások várhatók e tekintetben, tehát milyen módon fog elmélyülni ez a krízis, és akkor milyen módon lehet kezelni, és hogyan kellene most cselekednünk, hogy ennek a volumenét már most csökkentsük. Egyértelmű, hogy a kihívás a jelenleg láthatóhoz képest csak növekedni fog.

Nem indult nyílt vita arról sem, hogy mik a konkrét okai ennek a migrációs krízisnek, a migrációs nyomásnak. Ilyen módon arról sem esett szó, hogy akár nemzeti szinten, akár az európai politikában, esetleg még azon túlterjeszkedően milyen intézkedéseket kell hozni, hogy ezeket az okokat csökkenteni lehessen vagy meg lehessen szüntetni. Ilyen szempontból rengeteg olyan mozgást látunk a kormány részéről különböző egyezmények megkötésekor, például a szabadkereskedelmi egyezmények támogatásakor, amelyek épp azokat a folyamatokat fogják erősíteni, amelyek ennek a globális migrációs krízisnek az egyik kiváltó okát jelentik.

Tehát összességében azt kell mondanom erről a javaslatról, hogy mindent megtett a kormányzat annak érdekében, hogy ez ne legyen elfogadható. Olyan elemeket emelt bele, amelyek kizárják, hogy megszavazzuk, és kísérletet sem tettek, még az indoklás szintjén sem, hogy elkezdődjön a vita a problémák gyökeréről.

Akkor nézzük azt, hogy milyen problémákról is beszélünk. Ugye, az előttem felszólaló, főleg kormánypárti képviselők igen gyakran hozták összefüggésbe a magyar politikát, illetve hazánk szuverenitását azzal, hogy Európában szerepet vállaltunk, és egy európai közösségnek, az Európai Uniónak a részei vagyunk. Én is tökéletesen egyetértek azzal a megállapítással, hogy a nemzeti szuverenitásunkat meg kell őrizni. Ugyanakkor néhány kérdésben közös döntéseket hozunk, és bizony, ha a migrációs krízis megoldásáról van szó, akkor rengeteg olyan kérdés van, amiben közösen kell fellépnünk, közösen kell döntéseket hoznunk, sőt nemcsak az Európai Unión belül, hanem egyéb partnereket is figyelembe véve. Erről is beszélni kell.

Tehát a jelenlegi migrációs krízis okairól, jelenségéről az LMP-nek mint ökopolitikai pártnak nagyon világos és határozott álláspontja van. Ezt egyébként én magam mint az Európai Unió régió bizottságának tagja, az elmúlt három évben a brüsszeli politikai vitákban is képviseltem, és sajnos azt tapasztaltam, hogy az európai politikában sem indult meg érdemi párbeszéd erről a kérdésről. Valamelyik előttem felszólaló jelezte, hogy az egy példátlan folyamat, amivel most szembesülünk. Ezzel tökéletesen egyetértek, valóban, sok migrációs folyamat, tapasztalat, illetve az elvándorlás, bevándorlás, menekültügy mindig jelen volt, de most valami olyasminek vagyunk tanúi, ami valóban példátlan.

Több okból is alátámasztható, hogy miért egy olyan jelenséggel nézünk szembe, amire korábban nem volt példa, és miért is kell ilyen módon hozzáállnunk ennek a kérdésnek a megoldásához, kezeléséhez. 2015-ben tapasztaltuk itt meg, amikor Magyarország határán elért minket ez a migrációs folyamat, migrációs válság, és láthattuk azt, hogy az érkezőknek csak egy része menekült konkrét üldöztetés elől vagy éppen a klímaváltozás egyéb hatásai elől. Azt is megtapasztaltuk, hogy sokszor nem lehetett megállapítani a kibocsátó országokat sem. Az így megérkező migrációs hullám kapcsán azt tapasztaltuk, hogy a legtöbb ország és maga az Unió sem tudott igazából mit kezdeni ezzel a kérdéssel, nem tudta kezelni ezt a problémát.

Egészen kaotikus állapotokat teremtett ez, mondhatjuk, hogy az Unió működésének egyik legkomolyabb válsága volt, amikor szembesült az uniós politika, az uniós döntéshozatal ezzel a kérdéssel. Azt is el kell mondanunk, rendkívül fontos, hogy azzal együtt, hogy nem lehet pontosan meghatározni az érkezők kibocsátási országát, azt sem tudjuk, hogy pontosan mekkora utánpótlása lesz ennek a migrációs folyamatnak, tehát nem látjuk a végét. Azt gondolom, hogy ha az okokat elkezdjük kitárgyalni, akkor azt is megláthatjuk, hogy tulajdonképpen nem is csoda, hogy nem látjuk a végét, és egy olyan krízisre kell felkészülnünk, ami akár évtizedes távlatokban is itt lesz velünk, és küzdenünk kell ennek negatív hatásai ellen.

Nézzük az okokat, hogy miért most ért ide néhány évvel ezelőtt ez a krízis, és miért most kezdett erről beszélni a politika, miért most kezdtünk el ezzel ilyen aktívan foglalkozni. Egyrészt az látható volt, hogy korábban a jelenlegi kibocsátó országok területén nem volt meg az információ, nem volt meg a lehetőség, ilyen módon a szándék sem, hogy elinduljon ez a fajta elvándorlás. Illetve tudjuk azt is, hogy az embercsempész-hálózatok kiépítése, kiépülése önmagában katalizátorként funkcionál. Az is látható volt, hogy nagyhatalmi érdekek állítottak föl különböző rezsimeket, aztán buktatták meg ezeket, és megszűntek bizonyos olyan ütközőállamok, pufferállamok, amelyek eddig megállították ezt a nyomást. Ennek a hatása is, hogy hirtelen megindult egy ilyen volumenű folyamat.

De ha a mélyebb okokról, a gyökerekről beszélünk, akkor azt kell mondanunk, hogy generálisan ennek a fajta migrációs hullámnak a legfontosabb oka a globális egyensúlytalanságok mértéke és rendszere. Látszik az, hogy a centrum országai milyen mértékben törekednek arra, hogy kizsákmányolják a perifériákat, lerabolják az erőforrásaikat. Ebben egyébként nagyon sokszor globális multinacionális nagyvállalatok visznek vezető szerepet. A különböző geopolitikai csatározások, a geopolitikai érdekek érvényesítése is nagyon komoly szerepet játszik abban, hogy ilyen konfliktusok, háborús konfliktusok kialakulhatnak.

És önmagában az, hogy az egyik legjövedelmezőbb üzlet sajnos a háború és a fegyvergyártás, ez is bizony nagyon komoly kiváltó oka annak, hogy rendszeresek ezek a bizonyos háborús konfliktusok, amelyek részeként jelentkeznek a migráció kiváltó okainak.

Ezekről a kérdésekről, ezekről a nagyvállalati érdekekről, a szabadkereskedelem hatásairól alig-alig beszélünk. Sőt, ez a kormány is többször, nem olyan rég is világossá tette, hogy támogatja a korlátlan szabadkereskedelmet, a profitéhség kiterjedését lehetővé tevő szabadkereskedelem rendszerét. Ennek kapcsán a Lehet Más a Politika az elmúlt ciklusokban is nagyon sok vitát kezdeményezett, konkrét határozati javaslatot is sikerült Schiffer Andrásnak, az LMP volt frakcióvezetőjének elfogadtatni. Sajnáljuk, hogy a kormány, a Fidesz kormánya, ezekkel az irányokkal tökéletesen szembemenve, támogatója a globális korlátlan szabadkereskedelem további kiterjedésének, ami, mondhatjuk, egy okozata ennek a folyamatnak.

Érdemes beszélni arról, bár említettem már, hogy az európai politika nem tudott mit kezdeni ezzel a helyzettel, és igazából még most sem. De érdemes beszélni arról, hogy konkrétan mit tapasztaltunk, mit láttunk az európai politikában. Az előttem szólók is szóltak arról, hogy bizony ebben a kérdésben bele kell helyeznünk magunkat bizonyos tekintetben abba a rendszerbe, amiben vagyunk. Tehát bizonyos kérdésekben közösen kell tudni fellépni, akár az Unió külső határainak megvédése is egy ilyen rendkívül fontos elvárás az uniós polgárok részéről.

Amit én tapasztaltam, mert ismét említettem már, hogy három évig az EU régió bizottságában szolgáltam a nemzeti érdekeket, az az, hogy az európai politika még a mai napig sem tudott eljutni arra a szintre, hogy őszintén beszéljen ezekről a problémákról. Vannak olyan kérdések, mint mondjuk, a társadalmi integráció kérdése, ami még mindig nem képezheti nyílt és őszinte politikai viták tárgyát. De a fegyvergyártó cégek érdekeiről, a nagyvállalatok, globális multinacionális vállalatok érdekérvényesítési technikáiról igazából nem esik szó az európai politikában. De nem esik szó arról sem, hogy a klímaváltozás középtávon várhatóan milyen hatást fog kiváltani a migrációs nyomás tekintetében, vagy éppen a jelenlegi kibocsátó területeken a mezőgazdasági termelés lehetőségének csökkenése milyen hatást fog kiváltani, és ennek ellentételezésére milyen cselekvésekre lenne szükség. Erről gyakorlatilag szó sem esik.

Egészen álszent megközelítések jellemzőek az Unióban. Egyrészt vannak olyanok, akik azt mondják, hogy ez a fajta migrációs nyomás vagy ez a folyamat valamiféle demográfiai megközelítésben még akár pozitív lehet az elöregedő kontinens számára. Azt gondolom, hogy ez egészen felelőtlen és megdöbbentő megközelítés, tekintettel arra, hogy azok, akik azt gondolják, hogy az így Európába érkező fiatalok százezrei itt valamilyen módon majd a rossz demográfiai helyzetben utánpótlást jelenthetnek, nem gondolnak arra, hogy a kibocsátó térségek így gyakorlatilag elvesztenek generációkat, és lehetetlenné válik az, hogy ezekben a kibocsátó térségekben, a most összeomló államokban egyáltalán valaki államot szervezzen. Azt nem nehéz kikövetkeztetni, hogy ha ezek az államok végérvényesen összeomlanak, és ezek a térségek elveszítik fiatal generációik jelentős részét, akkor ez a konfliktus állandósulni fog. Tehát azt gondolom, hogy mindenképpen rendkívül felelőtlen és álszent magatartás ezt a kérdést így megközelíteni.

Talán még inkább elítélendő az a magatartás, és ez is, mondhatjuk úgy, hogy főleg multinacionális vállalatok lobbistái részéről fogalmazódik meg, hogy valamiféle olcsó munkaerő-utánpótlási lehetőséget látnak a migrációs nyomás kapcsán. Hasonlóképpen, mint ahogy az előbb indokoltam, ez is rendkívül álszent és elvetendő megközelítés. És sajnos odáig is merészkedett az európai politika, hogy amikor történt egy szörnyű eset néhány évvel ezelőtt, amikor egy hajó elsüllyedt a Földközi-tengeren, és több száz menekült vesztette életét, akkor ennek kapcsán, nagyon helyesen, kiadott egy közleményt a régió bizottsága, és kifejezte együttérzését az elhunytak kapcsán.

(12.40)

De ugyanebben a szövegben néhány sorral később már arról beszélt, hogy milyen remek munkaerő-utánpótlási lehetőség ez a fajta krízis. Tehát azt gondolom, megállapíthatjuk közösen, hogy az uniós politika nem tudott mit kezdeni ezzel a helyzettel, de a magyar kormány sem, vagy mondjuk, más európai kormányok politikusai sem tettek még hatékony lépéseket annak érdekében, hogy európai szinten beszéljünk ezekről a kérdésekről.

A kormány eddigi cselekvéséből, bár annyira nem szeretném ismételni az előttem megszólaló ellenzéki kollégákat, az teljesen egyértelmű, hogy a kormány a legkomolyabb hibát és a legkomolyabb bűnt azzal követte el, hogy egy egészen elképesztő gyűlöletkampányt folytatott, és olyan drasztikus hatásokat ért el a magyar társadalomban, amikről nehezen elképzelhető, hogy milyen módon lehet visszafordítani. Az őcsényi esetet említették már képviselőtársaim, de én is számtalan olyan esettel találkozok, ahol a vidéken élő emberek olyan szinten meg vannak félemlítve, hogy egészen irracionális félelmek határozzák meg az életüket annak kapcsán, amit a kormány a gyűlöletpropagandájával elért. Ahhoz képest, hogy egy ilyen kiterjedt gyűlöletpropagandát folytatott, mondhatni, szinte már uszítást végzett, csak a felszínt kapirgálja a kormányzat kommunikációja e tekintetben, és kizárólag csővégi megoldásokkal, tüneti kezelésekkel kíván operálni. Tehát fel sem merült az, hogy a magyar kormányzat a súlyának megfelelően valamilyen módon részt vegyen nemzetközi szinten, mondjuk, az Európai Unió szintjén abban, hogy ennek a kérdésnek a kezelése a problémák gyökerénél megindulhasson legalább.

Tehát mondhatjuk azt, és ebben tökéletesen egyetértek ellenzéki képviselőtársaimmal, hogy nem a megoldásokat célozza a kormány intézkedése. Ezt a politikát szeretné a kommunikáció fókuszában tartani, hogy ezzel a saját politikai túlélését biztosítani tudja. Ezt pécsiként közvetlenül is megtapasztalhattuk 2015-ben, amikor még nem volt a kormány kommunikációjának középpontjában ez a kérdés. Azt talán önök is tudják, hogy Pécs mellé egy kistelepülésre, Martonfára kívánt Orbán Viktor kormánya egy kormányrendeletben egy ideiglenes befogadótábort létesíteni.

Itt beszélünk szuverenitásról, önrendelkezésről nagyon helyesen, de elfelejtette ez a kormány, hogy kis közösségeknek, településeknek vagy akár Pécs városának is van joga, hogy önmaga döntsön a róla szóló kérdések tekintetében. Bizony ez a kormány, amikor a teljes ellenzék szinte egyöntetűen Martonfa bátor önkormányzata mellé állt, hogy ilyen döntéseket egy település lakosságán átnyúlva nem lehet meghozni, akkor a kormány volt az, amely populizmussal vádolta az ellenzéket, a Fidesz-kormány populizmussal vádolta az ellenzéket e tekintetben. Majd néhány hónap kellett, hogy ez a kérdéskör megjelenjen mint egy központi kormányzati direktíva, és azóta szinte mást nem tud mondani a magyar társadalom számára Orbán Viktor kormánya. Tehát ez is megerősítheti, és mi, pécsiek ezt jól látjuk, hogy ez a kormány számára kizárólag egy kommunikációs fogás.

Röviden szeretném ismertetni, hogy az LMP miként ítéli meg ezt a folyamatot. Ez rendkívül fontos ahhoz, hogy tudjunk arról beszélni, hogy milyen megoldásokat tartunk megfelelőnek. Mint azt már említettem is, egy ökopolitikai párt ezt a fajta globális krízist mindenképpen csak negatív jelenségként ítélheti meg. Azt gondoljuk, elfogadhatatlan, hogy egy ilyenfajta nyomás, egy ilyen erőteljes népvándorlás lefölözi a kibocsátó országokat, gyakorlatilag ezek az országok elveszítik a társadalmuk nagyon fontos rétegeit, elveszítik a munkaerejüket, elveszítik egyébként az erőforrásaikat is. Tehát mindenképpen ezt egy negatív folyamatnak tudjuk tekinteni.

Azt is látjuk, hogy rendkívül sok probléma adódik az integráció tekintetében. Tudjuk, hogy sokan eltérő kulturális közegből érkeznek Európa területére, és bizony látható, főleg Nyugat-Európa nagyvárosaiban, hogy vannak kulturális konfliktusok, vannak nehézségek az integráció tekintetében. Hozzáteszem: erről sem folyik érdemi és a probléma súlyának megfelelő politikai vita. Utoljára európai formátumú politikusként Helmut Schmidt volt az szociáldemokrata politikusként, aki tudott és mert korrekt módon, őszintén beszélni ezekről a problémákról és kihívásokról.

Azt gondolom, ez mindenképpen egy figyelmeztető jel, hogy ezekről a kérdésekről valamiért most már nem lehet érdemi vitát folytatni, és ezzel a politikai erők tulajdonképpen átengedik a terepet a szélsőségesnek, és ez a fajta politika, hogy homokba dugják a fejüket a hagyományos politikai pártok szereplői, ez nyit terepet a valós megoldásokat nem kínáló szélsőségesek számára.

Az LMP tehát rendkívül fontosnak tartja, hogy a problémákat tárjuk fel, ezekről őszinte és nyílt, mély vitát folytassunk. Egyértelműnek tartjuk ezt, ez a mi határozott állásfoglalásunk, hogy a bevándorláspolitikát nemzeti hatáskörben kell tartani. Az LMP mindig világossá tette, hogy semmiféle felülről nyílt kvótát nem támogat. Egyértelmű elvárás az Unió polgárai részéről, hogy az Unió külső határait meg kell tudnunk védeni, hiszen ha nem védjük meg az Unió külső határait, ha nem állítjuk meg az illegális migráció folyamatát, ha nincsenek ezek a folyamatok teljes irányítás és teljes kontroll alatt, akkor semmiféle egyéb politikáról addig nem lehet beszélni. Tehát a tüneti kezelés nem elég, ez az LMP legfontosabb üzenete a Magyar Országgyűlés felé is.

A legfontosabb e tekintetben, hogy milyen célt kell kitűzni, ha ennek a krízisnek a megoldásáról, e problémák kezeléséről beszélünk. Mi ezt úgy fogalmazzuk meg, hogy a célunk az kell hogy legyen, hogy elérjük, mindenki a szülőföldjén tudjon boldogulni. Azt gondolom, ez a legfontosabb, és ez az érdeke mindenkinek.

Picit részletesebben a törvényjavaslatról, törekedve arra, hogy ne ismételjem ellenzéki képviselőtársaimat. Tehát azt elfogadhatatlannak tartjuk, hogy olyan elemeket hozott be egy ilyen fontos kérdés kapcsán az Alaptörvény módosításába a kormány, amelyek abszolút nem odavalók. Ezekről, a közigazgatási bíróságok javaslatáról lehetne egyébként részletes vitát folytatni, de ebbe nem mennék bele. Azt gondolom, van olyan fajsúlyú kérdés ez, sőt ha van, akkor ez az olyan fajsúlyú kérdés, amikor nem szabad, még akkor sem, ha a kormány ilyen módon próbál politikai tőkét kovácsolni magának, átterelni a vitát egy másik irányba.

Az Alaptörvény módosításának vannak olyan megállapításai, amelyekkel, mondhatjuk, egyet lehet érteni. Ezek olyan jellegű szövegbeemelések, amelyekkel nem is kell, nem is lehet vitatkozni, mondhatni, hogy ezekben a kérdésekben tartalmilag lehet is egyfajta konszenzust kimondani, ugyanakkor ezek a szövegbeemelések nem jelentenek igazi megoldást és nem is nagyon jelentenek a jelenlegi jogi helyzethez képest változást. Tehát ez is egyfajta kommunikációs eljárás, hogy a kormány a választási győzelmet követően megpróbál valamit tenni, amit kommunikációjában később egy hivatkozási alapként fel tud mutatni. Mondom, ezekkel a megállapításokkal, főleg az ilyen, a nemzeti önrendelkezésünkre, identitásunkra vonatkozó megállapításokkal, természetesen mindenki egyet tud érteni, de azt gondolom, hogy ezek nem jelentik e probléma kezelését és e krízis megoldását.

A gyülekezési jog korlátozásáról szeretnék még szólni. Azt gondolom, hogy ez az az elem, amit biztosítékként helyezett be a kormány az alaptörvény-módosításba, hogy egészen biztosra mehessen a tekintetben, hogy ezt az ellenzéki pártok nem fogják tudni elfogadni. Valóban konstruktív magatartást tanúsítottunk, én magam is elmentem a belügyminiszter úr és az igazságügyi miniszter úr által összehívott tájékoztatásra. Feltettük a kérdéseinket és a mai politikai viszonyok között, azt gondolom, még viszonylag konstruktív is volt, még kérdéseket is lehetett feltenni, választ is kaptunk rá, csak ezek a válaszok nem igazán voltak megfelelőek tartalmilag.

Felvetettük mi is a gyülekezési jog korlátozásának lehetősége kapcsán valóban, amit a képviselőtársaim már elmondtak, hogy itt tulajdonképpen nem arról van szó, hogy bizonyos politikusok magánszféráját próbálja megvédeni ilyen módon a kormányzat. Itt egy olyan gumiszabályt állít fel, egy olyan helyzetet teremt, hogy bizony előállhat egy olyan helyzet nem is tudom, ki, talán Harangozó képviselőtársam mondta -, hogy belterületen, lakott területen nem lehet tüntetést tartani. Azt gondolom, hogy önmagában ez a törekvés, hogy a magánszférát a politikai demonstrációk negatív hatásaitól védjük, ez legitim törekvés, ugyanakkor felelős jogalkotással meg lehetett volna úgy is valósítani, hogy az nem teremt egy olyan helyzetet, ami teljes mértékben és egyértelműen elfogadhatatlan lenne.

De mondom, ez most egyelőre érzés és a jelenlegi helyzet értelmezése részünkről. Egy ilyen helyzet alakul ki, amelyet önmagában nem tudunk elfogadhatónak tartani. Ezen az egyeztetésen is szó esett róla, hogy a gyülekezési törvény módosítása is vélhetően napirenden lesz. Azt gondoljuk, hogy ez így önmagában rendkívül rossz előjel a tekintetben, hogy a kormány olyan jogi helyzetet kíván teremteni, amivel sokkal inkább fel tud majd lépni politikai érdekérvényesítése tekintetében azáltal, hogy a gyülekezési jogot korlátozza, ahhoz próbál magának még több eszközt kreálni.

Tehát azt gondolom, ez a lépés az, ami, hogy úgy mondjam, az egyértelmű bizonyítéka annak, hogy a kormány egy elfogadhatatlan alaptörvény-módosítást kívánt előterjeszteni, azzal együtt is, hogy legitim szándék lehet, hogy ezt a lépést megtegyük, hogy a magánszférát megvédjük.

Összességében azt mondom, hogy egy rendkívül fontos problémakör kapcsán indult egy vita. Ez a vita, remélem, lehetőséget ad arra, hogy a problémák hátterét, gyökereit érdemi vitákban kitárgyaljuk, és hogy talán eljussunk odáig a magyar politikában és a nemzeti szintű politikában, illetve az európai politikában, hogy valóban elkezdjünk beszélni a valós megoldásokról.

(12.50)

Összességében viszont mi azt látjuk, és az LMP-nek az a véleménye, hogy ebben a formában ez a javaslat nem támogatható, ezért mi nagyon bízunk abban, hogy még a szavazás előtt a kormány átértékeli a saját lépéseit, és felméri, hogy maga ez a kérdéskör van annyira fontos, hogy benyújtson egy önálló, koherens olyan javaslatot, ami valóban egy nemzeti konszenzust fejezhet ki. Én azt gondolom, hogy ha a kormány felelős erőként lép fel, akkor ebbe az irányba mozdul el, visszavonja ezt a javaslatot, és egy olyan helyzetet teremt, hogy itt kialakulhasson egy nemzeti konszenzus. De ez az anyag egy ilyen nemzeti konszenzust nem tud megalapozni. Köszönöm. (Taps az ellenzéki padsorokból.)

Forrás: parlament.hu